Vivien Holloway sokkal
inkább mint író keltette fel anno az érdeklődésemet, mintsem egy speciális
könyve, épp emiatt a Wine Langdon történeteken és a Végtelen horizonton
túllépve a korai sorozatnyitányaira is kíváncsi vagyok. Ugyan tudom, hogy nagy
valószínűséggel soha nem fogja befejezni a Morrighan sorozatot, de a Moira számomra
különálló kötetként is megállta a helyét.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Főnix Könyvműhely urban fantasy négy csillag |
Moira élete abban a
pillanatban véget ér, mikor egyik este odalép hozzá egy idegen férfi, és
ismeretlen, ősi szavakat suttog a fülébe. Mire magához tér, egy sikátorban áll,
holttest hever a lábánál, csurom vér, és fogalma sincs, mi történt vele, vagy
hogyan került oda egyáltalán.
Elindul egy lavina, melyet
nem képes megállítani, kiszállnia pedig lehetetlen. Belecsöppen két ősi kelta
nép évezredek óta tartó háborújába, elveszítve a választás lehetőségét. Az
élete többé nem az övé.
Ő lesz a leghatalmasabb
játékos, a legnagyobb aduász.
Ő lesz a Morrighan…
És a szörnyeteg életre
kel.
Egy dolgot tudtam
előzetesen a könyvről, mégpedig hogy hősnőnk állandóan kávét iszik. Már elég
hamar feltűnt nekem is, de sajnos nem kezdtem el strigulázni, pedig elképesztő
számban szerepel. Más italt emlékeim szerint nem is igen említenek, viszont
valószínűleg az írónő is legurított párral a regényen dolgozva, illetve hősnőnk
is megpróbáltatásokon megy keresztül.
Történetünk…
a bostoni rendőrségen
járőrként dolgozó Moiráról szól, aki egy nap kezdi emlékezetkiesésekre lesz
figyelmes. Váratlan helyeken ébred, vér tapad a kezéhez, emellett pedig a
városban is megszaporodtak a bűncselekmények. Nagy bánatára csatlakoznia kell a
nyomozókhoz, miközben a saját élete kezd darabjaira hullani. Hirtelen egy évszázados
konfliktus közepében találja magát, amelyhez a kelta istennőknek is közük van.