Idősíkok tömkelege | Rysa Walker

Történelem iránti általános rajongásomból fakadóan nem egyszer merengtem el azon, milyen jó lenne a korszakok eseményeibe bepillantást nyerni. A szakkönyvek sokszor csak a száraz tényanyagot közlik, kihagyva az izgalmas és szaftos részleteket. Már régóta foglalkoztatja az embereket az időutazás gondolata, de H. G. Wells volt az első, aki ezt regény formájába öntötte. Bár azt a művet még nem volt szerencsém olvasni, mégis mindig kapva kapok a lehetőségen, hogy egy időutazós történetet vegyek kezembe. Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája adta meg anno a kezdőlöketet, amit azóta is nagyon szeretek. Szkeptikusan álltam neki Rysa Walker Időcsapdájának, mert nem hittem benne. Beleestem abba hibába, hogy rápillantottam pár értékélésre.

Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, sci-fi
négy csillag

Amikor Kate Pierce-Keller nagymamájától egy különös kék medált kap ajándékba, majd az időutazásról kezd mesélni neki, Kate úgy érzi, az asszonynak elment az esze. Ám az egész hihetetlen história hirtelen szörnyen valóssá válik, amikor egy a múltban elkövetett gyilkosság veszélybe sodorja Kate evilági életét.
Kate megtudja, hogy a gyilkosság egy még sötétebb terv része, és genetikai adottságát kihasználva visszamegy az időben, hogy kezdetét vegye egy évszázadokon átívelő macska-egér játék.

Az események megváltoztatásáért azonban Kate-nek fizetnie kell – ha sikerrel jár, a fiú, akit szeret, a létezésére sem fog emlékezni. De ha bármennyire is jó szándékkal teszi, van joga megváltoztatni az egész világ sorsát?

Egy kicsit kusza volt első ránézésre, egy idő után viszont sikerült feldolgoznom a rám zúduló mennyiségi információt. De Kate se értett belőle többet, ami megnyugtató volt. Karakterekbe talán kevésbé, de hátterében erős könyvről van szó, amiben rengeteg lehetőség rejlik

Történetünk szerint…

Elvált szülők gyerekeként nem egyszerű Katenek. A szerencsésebbek közé tartozik, mert mindkettőjükkel jó kapcsolatot ápol, és közel egyenlő időt tölt el velük. Egy nap azonban anyai öreganyja toppan be a képbe, aki rengeteg információval támadja le, nem is foglalkozva azzal, hogy egyáltalán akarja-e ezt az egészet. Időutazási gént örökölt, amit vénlány arra akar használni, hogy megjavítsa vele a múltban elkövetett módosításokat. Ugyanis nem mindenki ugrál békés szándékkal az időben, sőt… Nagy a veszélye annak, hogy emberek törlődnek ki egy szempillantás alatt, mintha sose születtek volna meg. Ezt a kaotikus helyzetet kéne Katenek megoldania, vagy legalábbis megpróbálni javítani rajta. De mi van, ha mér a saját létezése is veszélyben forog?

Nehéz logikus magyarázatokkal alátámasztani a természetfeletti jelenségeket, az időutazás viszont még ennél is nehezebb. Mert nem csak a gének öröklését kell meghatározni, hanem az egész rendszert is. A térbeli síkon való elrendezésben több tapasztalatunk van, a tudomány még nem jött rá a negyedik dimenzió, az idő működésére. Az írók fantáziájára van bízva az egész, ezért nagy az esély az ellentmondásokra.

Walker kisasszonynak is sikerült egy hátterében jól felépített, de első pillantásra átláthatatlan teóriát hoznia. Keveri az összes idősíkot, a végére viszont sikerült megvilágítania a gordiuszi csomót. Az időutazók a KRONOSZ-nevű szervezet kulcsaival utazhatnak az időben, meghatározott érkezési pontok között. Csak megfigyelő és kutatómunkát végeznek, ezt azonban nem mindenki nézi jó szemmel. Egy Saul nevű úriember a fejébe vette, hogy jobbá teszi a világot, a hibákat kijavítva egy szebb jövőbe kalauzolja az emberiséget. Ehhez egy új vallást alapít, a szírista rendet. Ügyesen használja az emberek jóhiszeműségét és fanatizmusát az emberek manipulálására. A jövőből származva nem nehéz beteljesedő jóslatokat gyártani, hiszen számára mindez már a megtörtént múlt része. Nem egy természetfeletti főgonoszt kapunk, csak egy kreatív embert, aki innovációival felforgatja az időt.

Még az alternatív idősíkok rendszere is bonyolult. Aki nem viselt az időtörés pillanatában KRONOSZ-kulcsot, az egy szimpla rosszullét után elfelejt minden korábbi emlékét, és újakat kap helyette. Ezt csak a kulccsal rendelkezőknek nehéz feldolgozni, mert emlékezek a jó és a rossz dolgokra egyaránt. Kate is átél két törést, de a harmadik már a kulccsal a nyakában éri. Így ismerkedik meg az új idősíkban a helyére kerülő Treyjel, akivel azonnal összemelegednek. Kedves fiú, de ez még mindig nem indokolja azt, hogy hipersebességel jöjjenek össze. De hát a könyvek lapjain nemigen szokták húzni-halasztani a dolgokat. Viszont ez a gondok nélkül létező világban sosem jött volna létre, így jövője sincsen a kapcsolatuknak. Katenek mégis egy fogózkodót jelent a nehéz időkben.

Az 1893-as Chicagoi világkiállítással ismerkedünk meg a múltbéli események közül. Nekem teljesen milleniumbeli Magyarország hangulata volt. Hatalmas karneválváros, mely se perc alatt lesz az enyészeté- Itt ismerkedünk meg Mickel, egy segítőkész kissráccal, aki önkéntes idegenvezetőként kalauzolja végig Katet és segít neki. Imádom a kis cukorfalatot. A saját feje után megy, mondhat neki bárki bármit. Szép szál legénnyé fog cseperedni, ezt már előre látom.

Lineáris gondolkodásom nem egyszer megrökönyödött, mikor egy azon ember fiatal, majd idős mását látta egymás után nem kis eltéréssel. Ez a jelenség időutazó berkekben teljesen normális, bár csodálkozom azon, hogy nem bolondulnak bele. Így is kerülik az önmagukkal való találkozást, mert elég durvák lehetnek a párhuzamos emlékek.

Hogy kinek ajánlom?

Aki szereti az időutazós történeteket, mint Az idő térképe vagy az Időtlen szerelem-trilógia, vagy csak megfogta a Rontásűzők – Az időkútbéli szőttes.

Ha szereted a Chicagoban, vagy a századforduló környékén játszódó történeteket.
Könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, akik ezalatt mégis gondolkodni akarnak.

Ti olvastátok már?

Nektek hogy tetszett?