A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bejelentés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bejelentés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 29., hétfő

Havi zárás – Február 2016


Már egy pár hónapja szinte alig történik velem valami. Ez mondjuk meg is érthető, hiszen nagyon ki se mozdulok itthonról. Bár már jobban megízlelhettem a szabadság ízét, de a tények bárdként ott lebegtek felettem. Napjaim nagy részét olvasással töltöttem, de múlt héten sikerült eljutnom a moziba, ahol a Deadpoolt néztük meg. Nem igazán mondanám az én műfajomnak, de élvezhető kikapcsolódás volt. Aztán meg szuperhősös, azokat pedig szeretem. Nem bonyolódnék bele az értékelésébe, mert a filmeket az élményért nézem meg, nem azért hogy kivesézzem.

Februári olvasmányok (3744 oldal)
- Ewa Lach: Micsoda kölykök!
- Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
- Felix Salten: Bambi
Visszatekintve tényleg meglátszik a mennyiségen, hogy egész végig nem csináltam mást, csak az ágyamban gubbasztottam és olvastam.

Márciusi tervezet:
- Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Pontos indoka van annak, hogy nem igazán tudom, mennyit leszek képes olvasni, ugyanis március közepén kényszerpihenőt kel tartanom.

Beszerzések:
Ez nem egy elcsábulás volt, hanem egy tudatos vásárlás. El akartam költeni a tavaly júniusban kapott utalványaimat, és ez lett belőle. Na meg egy nyelvkönyv, de az nem tartozik ide.
  • Jane Austen levelei
    Amikor először megláttam a Szembetűnőn, hogy létezik ilyen könyv, azonnal hozzá adtam a gyűjteményhez beszerzendő könyvek listájára. És hogy ténylegesen meg is kapjam, azt a kedves könyvesbolti eladónak köszönhettem, aki lelkesen megrendelte nekem.

Bejelentés:
Így a végére tartogattam ezt. Nem akartam erről külön bejegyzést írni, de úgy gondoltam, megosztom veletek. Már ha végigolvassátok a bejegyzést... A fentebb említett márciusi leállás ugyanazon okokból kifolyólag lesz, mint a szeptemberi. Kórházba vonulok, de nem akarok rólatok se megfeledkezni. Ezért arra az időszakra előre megírtam a bejegyzéseket, mert szeretném tartani az ütemet, de lesz, ami lesz. Számítotok rám, és nem akarok visszaélni a bizalmatokkal.

Mára ennyi lettem volna.
További szép napot!
Babó Buca

2015. szeptember 19., szombat

Bejelentés #2


Íme, visszatértem. 
De örülök neki, hogy napjaim ismételten a régi kerékvágásban zajlanak. Hogy én mennyi mindenen keresztülmentem... De ez már mögöttem van, nem érdemes rajta rágódni.
Az oldal is újraéled ezzel a bejegyzéssel, kapva egy kis friss löketet. Beszámolók, betekintők és helyenként saját eszmefuttatások bögréje ismételten megtelik betűvel.
Remélem továbbra is be-benéztek. 
Hiányozatok :)
Addig is maradok a féllábú gólya, 

Babó Buca

2015. augusztus 26., szerda

Bejelentés #1

Sziasztok!
Ma egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel jelentkeznék.

Már több mint három hónap telt el azóta, hogy újraindult az oldalam. Köszönöm szépen, hogy ennyien benéztetek. Bár maradandó nyomot csak kevesen hagytatok, mégis örülök minden egyes megtekintésnek. Remélem tudok segíteni valamicskét a véleményeimmel, amely néha elemzésbe torkollik, de a német irodalom tanárom megtette a hatását nálam is.

Úgy terveztem akkor, hogy én most nagyon belelendülök, és a regényemen fogok dolgozni. Eredetileg ezért is készült a blog. Ebből végül csak annyi lett, hogy hébe-hóba leültem, és pár gondolatot vetettem papírra.
Viszont sok időm jutott olvasni, mert ezzel is fejlődik az ember, és gondoltam, mi lenne ha ezt megosztanám veletek. Aztán csak gyűltek a vélemények, és egyre nagyobb örömmel csinálom őket május óta. Ezért is neveztem át magamat, mert az Egy lány blogja túl sablonos, de két éve még mit sem sejtettem az oldal további életéről.

Nem is igazán ezt akartam megosztani veletek. Jó talán ezt is, de nem ez az igazi ok.
Jövő héttől előre be nem látható időtartalomra szünetelni fog az oldal egészségügyi okokból. Továbbra is olvasok, és amint lesz módom rá, adok életjelet magamról. Csak nem szeretnék váratlanul eltűnni előletek.
Vasárnap még szeretném összefoglalni a hónapot, aztán hétfőn beleugrok a mély vízbe. Szorítsatok.

Addig is maradok,
Babó Buca