2020. január 17., péntek

Pofon a valóságtól | Böszörményi Gyula


Mit csinál az író, miután sikeres lesz? Ír. De mit csinál előtte? Túlél – környezetet, társadalmat, mindent –, és csak kevesebb százalékban ír. Házal, mert szeretné, ha olvasnák a műveit, és csak a szerencsén múlik, hogy ezt elérje. Vagy mégsem?
Még decemberben hallgattam meg egy Böszörményi Gyulával készült interjút, amely közben született az az elhatározásom, hogy az évet mindenképp kedvenc íróimmal szeretném zárni, többek között vele. Arra viszont nem számítottam, hogy megvisel majd a birtokomban lévő még olvasatlan könyve, a Kucó és más életszilánkok.

Kiadás megjelenének éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
önéletrajz, novella
négy csillag
Böszörményi Gyula József Attila-díjas író 1964-ben született. Aztán valamicskét élt családban, de leginkább kórházakban, egészségügyi intézetekben, szociális otthonokban múlatta az időt. És közben írt. Megírta, amit látott, hallott, tapintott, érzett. Mi pedig most csokorba szedtük önéletrajzi írásait – íme.

A könyv hét írást tartalmaz, hat novellát és a címben is megemlített kisregényt, mely ugyan már megjelent kétszer is, mégis nagyon nehezen lehetett megszerezni. Ezért is örültem, mikor kiderült, hogy kiadják ismételten. Hisz már híres, most már biztos meg fogják venni és el fogják olvasni.

Mindegyik írást életében megtörtént események ihlettek, amiről informálódva teljesen más szögben tűnnem  k fel emberek és helyzetek. Például a Pöttyös-ben a hírhedt apjával játszik, aki később otthagyta őt és az édesanyját. A nagyapját és Olgi nénit kifejezetten kedveltem. Mindketten pozitív személyiségként tűnnek fel, az egyik mint a sajnos korán meghalt szövetséges, a másik meg mint képzeletének fejlesztője. Szerintem Olgi néni is közrejátszott abban, hogy ilyen élénk képzelőereje lett a kis Gyulának. Ezek a családi képek nem árasztanak magukról idillt, de mindenképpen jobb helyzetben volt így, mint utána.

Az elmegyógyintézetes történek a Kucóban teljesednek ki, de már előtte is kaphatunk bepillantást ebben a teljesen elzárt világba. Kitűnt a többi közül, hiszen ő „csak” járni nem tudott, míg a többieknél nagyobb volt a baj. Nyomasztó légkör lepi el a lapokat, ezért is kellett idő, mire megemésztettem. A Kucóban ugyan nem Ő a történet főhőse, mégis mintha megtaláltam volna az ottani intézet lakói közt.
A kisregény nyelvezete egyszerű, tanulatlan jelleget mutat. Főhősünk, Tamás az intézet egyik lakója, aki nem hüje, mert az udvar rendbetartása a munkája, és csak azért alszik benn, mert árva. Ez csak részben igaz, mert kiderül ő is ugyanolyan jogon tartózkodik benn, mint a többiek, talán kicsit kevésbé problémás. Távcsövet ad nekünk, kik a Nagy Életben vagyunk, hogy milyen lehet az ő kis világuk. Elképesztő volt olvasni, hogy mennyire rossz körülmények között élnek, hogy mennyire nem figyelnek rájuk nem csak a nővérek, hanem a saját családjuk. Határozottan türelem, kedvesség és jó szív kell hozzájuk, melyet Feri bá birtokol a leginkább.
Tetszett a címben szereplő hely gondolata, hisz volt egy hely, ahol Tamás gondolkodhatott. A történet elbeszélése is érdekes, hiszen a „fejezetek” között jegyzetek is találhatók, amik tisztábbá teszik a képet. Ezeket a feljegyzéseket az a pszichológus készíti a siralmas helyzetről, akivel Tamás rendszeresen beszél.
Saját fotó a borító belsejéről
Tovább nem is csűröm a szót. Engem megviselt, hiszen magas szintű empátiával rendelkezem, de ettől függetlenül teljes mértékben megérte elolvasni. Legalább a sok habos-babos történet mellett kaptam egy pofont is a való életből.

Zárásként pedig következzen pár kedvcsináló idézet a könyvből:
„Vajon érti-e mit akarnak tőle? Vajon a béna láb párosul-e kóros hülyeséggel?”
~~~
– Boldog ember lehet – mondja aztán.
– Nem tudom – vonom a vállam. – Inkább boldogtalan.
– Nincs különbség – legyintett Johann.
~~~
– Haggyad mán, tejjesen hüjének néz minket.
– Ez nem igaz, fijúk! – mongya a főjorvos úr.
– De az – gyön a Gúszi –, mer maga is tuggya, hogy gyíkosság az, mikó épelméjű mozgássérűtteket hüjék közé csuknak.
~~~
Én ijenkó sajnálom a hüjéket, me nem tehetnek arró, hogy hüjék, me őket így csináták.
~~~
Azé nem túl jó ez a gyemekotthon. Csak az apának meg az anyának jó, akik tuggyák hova berakni a hüje gyereküket. És jó a Nagy Életbe a sok nómális fejű embenek, akik nem is akarják látni, hogy vannak hüjék, meg nagyfijúk a tolókocsiba is.
~~~
Amikó kédesztem a rohangálást, akkó is így beszét, me asztet monta, hogy ebbe az óságba az embeek mán régen megszogták, hogy rohangáni, meg a fejüket fogni, hogy „hú, de nagyon rossz nekünk”, asztat mindig könnyebb, mint dógozni.
~~~ 
Me a gyemekek csak azé csúfónak, me még kicsik és buták. Meg még főleg azé is, me azok a hüje annyuk meg aptyuk nem magyarázták meg nekijek, hogy nem mindenki egyfóma, de azé ha másmijen a fómája, attól még nem biztos, hogy hüje.
~~~ 
Integrálható-e az abnormitás a normális társadalomba?
Normális társadalom? Vicc” Illúzió!

2020. január 11., szombat

Búcsúm Angriától | Charlotte Brontë


Ifjúkori zsengék utolsó, még általam nem olvasott példánya Charlotte Brontë Caroline Vernon című kötete. Emlékszem, hogy megannyiszor átírtam az újabb és újabb lapokra, amelyen még molyos időszakom előtt vezettem a könyves kívánságlistámat. Tudtam, hogy nem lesz kiforrott, de kíváncsi voltam rá, és nem bántam meg. Bér azért rendesen megizzasztott és szenvedtem az olvasása közben.

Magyar megjelenés éve: 2005
Lázi Könyvkiadó
romantikus
két csillag
Charlotte Bronte itt közreadott két kisregénye, a Julia és a Caroline Vernon cselekménye egy képzeletbeli királyságban a korabeli Angliára erősen emlékeztető Angriában játszódik, szereplői pedig ismerősek már a szerző A Stancliffe-fogadó és a Henry Hastings kapitány című kisregényeinek olvasói számára. Mindkét írásmű jellegzetesen romantikus alkotás korának szülötte, s a fő-fő példakép, Byron mellett a kortárs francia regények (a szerző szavaival élve "kifinomult és erkölcstelen olvasmányok") hatásáról árulkodik.
A Julia címszereplője a korabeli divatos társaság hölgyek típusát testesíti meg, aki egyúttal ideálja is annak a bájosan naiv gyermeknek, Caroline Vernonnak, aki ebben az előkelő környezetben tűnik fel először, majd a második kisregény központi figurájává lép elő. A teatralitástól és melodramatikus hajlamaitól szabadulni képtelen operaénekesnő-édesanya és Northangerland gróf szerelmének törvénytelen gyümölcse ekkor már bakfissá serdült. A még ártatlan gyermekként megismert szereplő hamarosan a női csábítás teljes fegyvertárával felszerelkezve Zamorna herceg – Angria uralkodója – pártfogoltjaként éli meg élet első nagy szerelmét. A környezetének hatására formálódó, az ármánytól s a színészkedéstől sem idegenkedő Caroline azonban kellően naiv még ahhoz, hogy áldozatául essék a bizarr kapcsolatnak.


A kötet két történetet tartalmaz. A rövidebb Juliát és hosszabb, címadó Caroline Vernont. Mindkettő Angriában játszódik, Charlotte és Branwell kitalált világában, mely nagyon hajaz a valóságra, mégis nagyobb szabadságot engedve meg maguknak. A másik két kötetet (A Stancliffe-fogadó, ill. Mina Laury) már régen olvastam, és be kell valljam, nem nagyon emlékszem belőlük sokmindenre. Így félvakon vágtam bele az olvasásba, amitől már az első pillanatban visszahőköltem.

Angria térképe
Forrás: Wikipedia
A Julia kifejezetten nem tetszett. Az egész kusza, nem tudtam sokszor kiről is van szó. Innen mellőzték a Mina Lauryban található név és helyszínsegédletet, és mivel sajnos az említett kötet nem volt kéznél olvasáskor, így csak találgatni tudtam a rokoni viszonyokat. A témák is ugrálnak, mintha az írónő nem is tudná, miről szeretne írni. De tényleg nem is tudja, mert ezt az elején ki is jelenti. Beszél a területek közti háborúról, ahol igazából csak ágyúszóval üzengetnek egymásnak az ellenséges felek, a metodista vallásról, amit vakbuzgó szereplőkön keresztül mutat be, illetve a nőkről, amit alapjáraton vártam volna a cím miatt. Julia alig szerepel a regényben, mindenki más többször. Lady Vernon krikatúrája nemének, hisztis, makacs, hősszerelmes kurtizán. A hölgyek és urak kiábrándítók, mintsem szerethetők. Bár ismernem kéne mindegyiket, de sokszor az egy embert több néven való nevezés is benehezített. A története statikus, nem halad előre, hisz csak beszélnek a semmiről, aminek még összefüggése sincsen. Epizodikus szenvedés. Alig vártam, hogy végezzek vele.

A Caroline Vernontól vártam a megváltást, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket előtte való olvasmányból kiindulva. Szerencsémre ez már könnyebben csúszott és még élveztem is. Alaphelyzetünk, hogy Caroline Vernon élete felett apja és sógora szeretnének dönteni. Törvénytelen gyerekként kevesebb joggal rendelkezik, de édesapja el akarja szakítani az anyjától, mert az rossz hatással van rá. Megadna neki mindent, hiszen eddig elhanyagolta. Gyámjaként sógora is ugyanannyi beleszólással rendelkezik. Rokonszenves figura, aki látszólag Caroline érdekét tartja szem előtt. Egyszerű, inkább gazdaságra, mint birtokra hasonlító helyen él, és megfontolt fickó szerepet játszik. Caroline szimpatikus volt az elején, de már akkor is nagy volt benne a potenciál, hogy olyanná váljon, mint az anyja. Ezek a félelmek sajnos beigazolódtak, ekkor már én is képen akartam volna törölni. Nem csak őt, hanem Zamornát is, úgy istenesen.

A borítója határozottan jobban tetszik, mint a története. Evvel viszont teljesen elolvastam a Charlotte Brontë életmű magyarul megjelent darabjait. Illetve láthattam, hogy milyen próbálkozásokat tett az írónő, mielőtt megírta volna a nagy műveit. De ennyi, és nem több.

Forrás: Pinterest
Mindeme negatív hangvétel után pár idézettel zárnék, amelyek azért megcsillogtatják az írónő tehetségét.
Létezik a világon, Olvasó, egyfajt különleges öröm, melyet akkor érez az ember, amikor leül és íráshoz lát anélkül, hogy témája lenne.
~~~
A politizáló nők talán egy kissé túlságosan is vérszomjasak.
~~~
– A férfiak ízlése igencsak különböző – folytatta. – És ez leginkább akkor mutatkozik meg, ha szépségről kell véleményt alkotnunk. Ami engem illet, azt mondhatom, nincs itt egyetlen igazán szép nő sem. Persze akad néhány szemrevaló teremtés a társaságban, de számomra egyikük sem a tökély megtestesítője.
~~~
– Úgy látszik, a tehetség, hogy valaki természeténél sokkal gyorsabban képes meghallani valamit nemcsak az indiánok kiváltsága – állapította meg.
– Mint ahogy csípős nyelvvel és pletykálkodó hajlammal sem kizárólag az idős hölgyek rendelkeznek – vágott vissza a gentleman.
~~~
Minő áldás reánk nézve, hogy nem láthatunk bele mások szívébe, még a hozzánk közel álló barátaink gondolataiba sem, mint ahogy egy régi mondás tartja: boldogok az együgyűek…
~~~
Azok az emberek, akik visszavonultan s elzártan nevelkedtek gyermekként, nem egykönnyen illeszkednek be a társasági életbe: miután úgy vélik, különbek a többieknél, s más fából faragták őket, már azzal is csalódást okoznának másoknak, ha akár csak célzásokat tennének valódi természetükre, s őszintén feltárnák, mit is éreznek egy bálteremben véletlenszerűen összegyűlt kompánia láttán.

2020. január 10., péntek

Szubjektivitás | Jane Austen



Azt se tudtam, hova legyek örömömben, mikor szülinapomra megkaptam barátomtól Jane Austen Lady Susan-jét. Ugyanis ez volt az utolsó Austen regény, amelyet nem olvastam, viszont régóta fájt rá a fogam. Megérte várni, és ugyan azóta már láttam az ez alapján készült filmet, az mégsem tetszett annyira, mint ez a kisregény.

Általam olvasott példány megjelenési éve: 2007
Ulpius-ház Könyvkiadó
levélregény, női sors, romantikus
négy csillag
Jane Austen e regényének hősnője, a fiatalon megözvegyült, kacér és agyafúrt Lady Susan, látszólag kedvére játszik a férfiszívekkel. E képességére nagy szükség van, mert nem csupán ő akar férjhez menni, de elhanyagolt, félénk és szégyenlős lányát is mielőbb a házasság révébe szeretné juttatni. Fondorlat követ tehát fondorlatot, s már-már úgy tűnik, sikerül mindenkinek port hintenie a szemébe, amikor az egyik elbolondított férfi féltékeny felesége megjelenik a színen…

Sokat nevettem az olvasás közben, és annyi humoros megfogalmazás volt a műben, hogy alig bírtam őket kijegyzetelni. Lady Susan órási forma, fricskát ad az akkori társadalomnak. Lehet az ő karakterét szeretni, nem szeretni, de miatta alakulnak ki a nézeteltérések, és teszik érdekesebbé vagy inkább szenvedéssé a környezetét.

Történetünket...
41 levélben beszélik el, ahol főleg Lady Susan és sógornője, Mrs. Vernon leveleit olvashatjuk. No ők nem ám egymásnak írnak, hanem inkább egymásról. Őladysége tőle eltiltott barátnőjének önti ki szíve lelkét, míg a másik hölgy a családjának panaszolja el a hívatlan vendég botrányos viselkedését. Ugyanazokat az eseményeket olvassuk más-más szemszögből és így olyan vicces, hogy mindegyik másképp állítja be a történteket. Imádom a pletykákat. Most akkor ki is ferdít?

2020. január 4., szombat

Ebihalacska újabb kalandjai – Barangolások Ensen innen és túl #2 | Norbert Winney


Most már tudom, hogy a kiadók nem csak külföldi sorozatokat, hanem magyarokat is kedv szerint kaszálnak el. Nem váltották be a hozzá fűzött reményeket? Vagy csak egyszerűen kiábrándultak belőle? Ilyenkor az író felelőssége, hogy beletörődik vagy fejet felemelve más utakat keres. Norbert Winney (Vakulya Norbert) sem járt másként a Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának második részével, a Sellők, hollók és csodalámpák című regényével. De láss csodát, mégis elolvashattam, és a polcon egymás mellett tökéletes harmóniában fognak csücsülni. És még a kiadójelzés is harmonizál egymással, amelyet unokatesóm fedezett fel a minap. A következőnél javasoljuk a „C” betű használatát.

Magyar megjelenés éve: 2019
Underground Budapest
fantasy, mesefeldolgozás
három csillag
Közhírré tétetik!
A Habshár-szigetek királynője férjet keres!

Vízfüttyő Loson, a vakmerő kalandor, elfogadja a felkérést… hogy olyan kihívás elé állítsa a jelölteket, amelyet csak a legrátermettebb teljesíthet. Küldetését ármány, árulás, hatalomra törő varázslók és sosem látott mitikus lények szegélyezik, a távoli szigeteken éppúgy, mint Óperencia közepén, vagy Al-Ibabha városában, a mesés keleten…

Loson kalandban és humorban bővelkedő, felhőtlen kikapcsolódást nyújtó történetei mesés világának különböző szegleteibe kalauzolják az olvasót, Óperencián innen és túl…

Néha jobb, ha hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok, mintha konokul a saját akaratunkat erőltetjük.


Kötetünk három kalandot mesél el, melynek központi mozgatórugói a címben szereplő szavak, és tisztem röviden elmesélni, hogy ezek miről szólanak.

2020. január 1., szerda

Évnyitó 2020 - Összegzés és kitekintés

Forrás: Pinterest

Óriási sebességgel érkeztem meg 2019 év végére, és nagyon vártam ezt az időszakot. Nem is igazán az ünnepi készülődés miatt, mert azt idén szívesen átadtam volna másnak, hanem mert VÉGE.

Vége egy korszaknak, mert diplomás közgazdász lettem.
Vége egy élethelyzetnek, mert három és fél év után hazaköltöztem a kollégiumból.
Vége van soproni tanulmányaimnak, amely város tanintézményeibe 2007 óta tanultam.
Vége van a csak tanulós éveknek, mert hivatalosan is lett munkám.
Vége van egy évtizednek, és ebbe furcsa belegondolni.

2019. december 28., szombat

Szívmelengető karácsony | Erich Kästner


Mit ér ez emberiség a jótétemények nélkül? Egyéni érdekeket hajszolva sokszor megfeledkeznek a másikról, és nem foglalkoznak vele. Ez ugyanolyan kárt okoz, mint a tényleges bántás. De épp itt, karácsony idején legyünk egy kicsit önzetlenebbek.
Talán az első könyvtári élményeim közé tartozik, hogy a Kányai Sándor kötetek visszavitelekor bementem a könyvtár egyik sötét termébe. A vaspolcok rengetegében bóklászva találtam rá Erich Kästner A repülő osztály című regényére, melyet már akkor láttam mozgóképes feldolgozásban és nagyon szerettem. Ez a szeretet nem fakult meg, hisz évek múltán is ugyanúgy el tudtam érzékenyülni rajta. A könyvet viszont sose sikerült elolvasnom. Zöld borítójával és az akkor talán nehézkes nyelvezetével nem kötött le. Most viszont végre elolvastam, és nem egyszer elérzékenyültem rajta.

Magyar megjelenés éve: 1960
Móra Könyvkiadó
gyermek és ifjúsági irodalom
öt csillag
A kirchbergi gimnázium diákjai karácsonyi színdarabot próbálnak. A próbán minden remekül megy, de az előadásig történik egy és más előre nem látott esemény. Például kitör a háború a gimnazisták és a reáliskolások között, s hatalmas hócsatákat vívnak, áldozatul esik egy köteg dolgozatfüzet, elcsattan több tucat pofon, valaki nyaktörő mutatványt hajt végre egy nyitott esernyővel… A többi pedig – hát az már maradjon titok. Erich Kästnernek, az Emil és a detektívek, a Május 35 és A két Lotti szerzőjének nevét már jól ismerik az olvasók. A repülő osztály egyik legjobb ifjúsági regénye.