Mindenki hercegnője | Carrie Fisher

Carrie Fisher egy ikon. A férfiak által uralt világban lett híres, ezáltal számos lánynak lett a példaképe azzal, hogy nem a megmentésére vár, hanem maga is aktív alakítója az eseményeknek. Sajnos azóta már nincs közöttünk, így még nagyobb jelentőséggel bírt számomra A hercegnő naplója, amely a Csillagok háborújával kapcsolatos élményeit, valamint a franchise életére gyakorolt hatását meséli el.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Magyar megjelenés éve: 2017
Libri Kiadó
memoár
négy csillag

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

 

Ez egy közvetlen stílusban írt memoár kötet, melynek olvasása közben végig azt éreztem, mintha Carrie nekem mesélné el ezt a rengeteg történetet. Az eseményeket kendőzetlenül tárja elénk, egyaránt beszél a megélt érzésekről és nehézségekről. Mindezt humoros formában teszi, így végig mosolyogtam közben. Helyenként felnőttes megfogalmazásmódot alkalmaz, épp emiatt nem ajánlanám kiskamaszoknak, de ők amúgy se szoktak non-fictiont olvasni.

Se veled, se nélküled | Elena Ferrante

Elena Ferrante hatalmasat robbant még úgy is, hogy az író(nő) kilétét homály fedi. Emlékszem, hogy a nevével először Colm Toibín Brooklyn című könyvében található szórólapon találkoztam, de akkor egyáltalán nem hozott lázba. Az utóbbi időben viszont Evelinnél és Edmondnál is nemegyszer felbukkant, illetve az is elért hozzám, hogy általánosságban mennyire szeretik. A végső löketet Laura barátnőm adta, akinek hatalmas kedvence lett a Nápolyi regények sorozat, és addig rágta a fülemet miatta, míg elhoztam tőle az első részt, a Briliáns barátnőmet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2016
Park Könyvkiadó
fejlődésregény
négy csillag

Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.

A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését, és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.

 

Előre tudtam, hogy hangulat kell hozzá, valamint hogy nem lehet csak úgy végigszáguldani rajta. Engem viszont kötött a november végi határidő, mert az éves kihívásokon kívül mindig vannak évszakhoz köthető TBR listáim. Általában időben szoktam végezni, de most megcsúsztam vele. Ebből adódóan egy kicsit féltem, hogy ha nem kap el a Ferrante-életérzés, akkor ott ette meg a fene.

Az otthonod ott van, ahol megteremted | Bauer Barbara

Bauer Barbara hihetetlen sebességgel ontja magából a regényeit, amelyet némely szerző igazán eltanulhatna tőle. Mindezen mennyiség azonban nem megy a minőség rovására, hiszen átgondolt finomsággal jelenít meg sorsokat, és fűzi bele a történelem vad eseményeinek hátterébe. A messziről jött fiúról is tudtam, hogy különleges lesz, de a párhuzamos idősíkok miatt állandóan kiestem a történetből, viszont ennek ellenére szerettem. A végén egy ponton még el is érzékenyültem.

 

Eredeti megjelenés éve: 2021
Jaffa Kiadó
családregény
négy csillag

Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének. Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében.

Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát.

Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton – útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik.

A sors ismétli önmagát.

 

Az az igazán mesteri író, aki sorozatok nélkül is képes univerzumot teremteni. Aki apró részletek segítségével fűzi össze a különálló történeteit, így csemegét szolgáltatva a lelkes olvasók számára. Etyek rengeteg titkot rejt, ami köré történetet kerítve egy élő, ám mégis kitalált települést kapunk. Borsózott a hátam az ismerős helyzetek és szereplők feltűnésénél. Megjelenik benne a bábaság (Kétszáz éves szerelem), a székelyek menekülése Erdélyországból (Porlik mint a szikla), valamint a második világháború frontján meghalt nagypapa (Elsuttogom százszor). Az ismerős motívumok mellett a regényben feltűnik A fekete rózsa egyik szereplője is, ami egy külön réteggel látta el a könyvet. Hihetetlenül érzelmes pillanat volt az a jelenet számomra.

Havi zárás – Április 2022

Húsvét és az egyetemi véghajrá előtti csend hónapja. Amikor egyszerre kell a munkahelyeden, a családodban és az iskolában helyt állnod, miközben nem ártana néha magaddal is foglalkoznod. Mivel a hónap elején sikerült véleményezésre leadnom a szakdolgozatomat a konzulensemnek, így azzal nem kellett foglalkoznom, de helyette beadandót csinálhattam és tanulhattam.

Novellák és rövid történetek | Bardugo & Schwab – Olvassunk in „English”

 

Nehezebben csúszó hónapok vége felé közeledve, leginkább csak önmagam megnyugtatása érdekében szoktam rövidebb történeteket vagy épp képregényeket olvasni. Külföldön elég népszerű az írók körében kiegészítő történetek írása, amik viszont nem feltétlenül jelennek meg aztán később magyarul. Az alább szereplő novellák közül jelenleg még egyiket sem lehet olvasni ékes magyar nyelven, bár a The Language of Thornsban szereplőknél azért nem varrnék arra gombot, hogy ez a jövőben is így lesz.

A Szabály az Szabály | Jason Reynolds – Betekintő #28

Már gimnáziumban is a hosszabb, történettel rendelkező verseket szerettem, de azóta nemigen vettem kézbe a János vitézt vagy Arany balladáit. A modern verseket se mindig értem, de szerettem volna a komfortzónám határait feszegetni, amit Jason Reynolds Hosszú az út lefelé című kötetével tettem meg. A formátum mellett a rasszizmus és a gyászfeldolgozás, mint témák is érdekeltek. Egy különleges utazásra vitt el, amelynél a képi megjelenítésnek is ugyanolyan szerepe van, mint a szavaknak.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, mágikus realizmus,
verses regény
öt csillag

A „le az átkozott fegyverekkel” mozgalom ódája. Jason Reynolds New York Times bestsellere egy viharosan sokkoló regény, ami kb. hatvan hatásos másodperc alatt játszódik. Ennyi időbe telik egy fiúnak eldöntenie, hogy bosszút álljon-e a srácon, aki megölte a bátyját.

Stukker.

Célszerszám.

Flinta.

Gyilok.

Csúzli.

Köpködő.

Zsebágyú.

Acélmaris.

Vas.

Eszköz

a 3-as Számú SZABÁLYHOZ.

Vagy hívhatjuk fegyvernek is. Ezt csúsztatta be a tizenötéves Will a farmerjába. A bátyját, Shawnt nemrég meggyilkolták, és Will ismeri a szabályokat. Tilos sírni! Tilos besúgni! Állj bosszút! Ezért indul el a pisztollyal, azzal a fegyverrel, ami még a bátyjáé volt. Dühösen száll be a liftbe a nyolcadikon. Tudja, kit kell keresnie. Vagy mégsem?.

A Hosszú az út lefelé rövid, heves, szaggatott, narratív versekkel vet gyors, dühödt, káprázatosan elképesztő pillantást a kamaszok és a fegyveres erőszak témájára, ahogy arra csak Jason Reynolds képes.

 

Nehéz megfogalmazni pontosan, mit is adott számomra ez a könyv. Esztétikai értéke kiemelkedővé tette, hiszen egy történetet olvastam, de mégsem a megszokott módon. Magam rakhattam össze az eseményeket a furcsa események láncolatából, amely izgalommal töltött el. El is borzasztott, hogy az USAban mennyire jelen van a rasszizmus, holott ők az egyenlőség nagy hirdetői. Többször megálltam mélázni rajta.