Még eléggé ismerkedem az LMBTQ történetekkel, amelyek mostanában lettek felkapottak. Ennél is, mint a különböző nemzetek irodalmával való ismerkedésnél, sokat segít, ha a magszokott témákban olvas az ember. Ezért is esett a választásom egy fantasyre és egy történelmi fikcióra, amelynél kevésbé tudok mellélőni.
2018-ban négy csodás hónapot töltöttem el a Fekete-erdő tövében, ezért mikor először megláttam Eoin Dempsey Fehér rózsájának fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom.
Már csak nosztalgiából is szerettem volna ismét ellátogatni az általam
olyannyira szeretett vidékre, de emellett még a második világháború alatt is
játszódik, amiről meg szívesen olvasok. Jó választásnak bizonyult, bár az
elején egy kicsit meglepődtem az elbeszélésmódján.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2019 Maxim Könyvkiadó történelmi romantikus négy csillag |
A második világháború árnyékába két idegen számára a legnagyobb kockázat: megbízni egymásban…
1943 decembere. Hitler
hatalomra kerülése előtt a Gerber-család nyári lakja visszhangzott a
nevetéstől. Most, hogy mély hótakaró borítja a Fekete-erdőt, a német másként
gondolkodó, Franka Gerber egyedül van, és úgy érzi, hogy kilátástalan az élete.
A hazájában tomboló a fanatizmus és a brutalitás miatt elvesztette az édesapját
valamint az öccsét, így már nincs miért élnie.
Ekkor észrevesz egy
eszméletlen pilótát a hóban, aki Luftwaffe-egyenruhát visel, és az ejtőernyője
libeg a szélben. Franka nem akarja, hogy a férfi ott haljon meg, így elviszi a
családja mindentől távol lévő faházába – annak ellenére, hogy gyűlöli a
rezsimet, amit a katona képvisel. De amikor kiderül, hogy nem az, akinek tűnik,
Franka versenyfutásba kezd az idővel, hogy felfedje a pilóta valódi
személyazonosságát. A gyenge kötelékük nagyon megszilárdul, de roppant
veszélyessé is válik. Miközben nyomukban a Gestapo, vajon megbízhatnak-e
egymásban annyira, hogy erőiket egyesítve végrehajtsanak egy küldetést – ami
pedig nem csak a háború kimenetelét, de az életüket is örökre megváltoztatja?
Hatalmas nosztalgiavonat volt számomra, hisz általam oly ismerős környéken járunk, és jópár helyen én magam is megfordultam. Már a 18. oldalon előjött Freiburg, ami miatt hatalmasat dobbant a szívem. A regény folyamán személyesen is ellátogatunk a városba, sétálunk a Münsterplatzon, de emellett még Stuttgartban és St. Peterben is járunk. És természetesen a végtelen Fekete-erdőben, amibe bele vagyok szerelmesedve a hegyeivel egyetemben.
A Harmadik Birodalom Németországjáról eddig csak
az ellenállók szemszögéből olvastam, amiben kevés volt a propaganda által
elvakított szemszögkarakter. Johanna Sinisalo Iron Sky – Támad a Hold című
regényének hősnője azonban a náci holdkolónián a hitleri ideológiának él, ami
kezdetben nagyon tudott zavarni. Az idő előrehaladtával ennek mennyiség
csökken, hiszen hölgyeményünk megismerkedik a földi gondolkodásmóddal, és így
már nem akartam fejbevágni annyiszor egy péklapáttal.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2020 Metropolis Media sci-fi, alternatív történelem három csillag |
A nácik bukása után létrejött a Negyedik Birodalom – a Holdon. Adolf Hitler holtteste (elvileg) nyomtalanul eltűnt, de a nemzetiszocialista ideológia virágkorát éli továbbra is, egy másik égitesten.
A könyv egy fiatal nőről szól, aki hisz a faji felsőbbrendűségben és mindazokban a doktrínákban, amelyeket a Földről tanult. Ám amikor egy amerikai űrhajó érkezik a Holdra 2018-ban, minden megváltozik. Renate a Földre utazik, hogy beszélhessen az embereknek az erkölcsileg magasabb rendű náci életmód erényeiről, ám amit ott talál, cseppet sem olyan, mint a propagandában.
A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen
görbetükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító
hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek
manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség
végtelen ostobaságáról.
A regény az Iron Sky című film forgatókönyvén és
Johanna Sinisalo kutatásain alapul, a könyv így annak ún. „írói változata”,
megfűszerezve az űrnél is sötétebb humorral.
Nagyon nem akartam kézbe venni, halogatni akartam, mert egyszerűen nem fogott meg a borítója. Aztán megnéztem az eredeti film előzetesét, és az sem győzött meg. De a kíváncsiság (no meg a váróslistacsökkentés) nagyobb úr, mintsem hogy ellenállhassak nekik. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Voltak benne érdekes gondolatok a földlakókkal kapcsolatban, csak az a náci felhang ne lengte volna át az egészet.
Mára sikerült egy kicsit leengednem, de rám is fért. Az utóbbi időben ha nem testileg, akkor szellemileg fáradtam el. A közelgő vizsgaidőszak mellett egy szőlőültetés is beköszönt, és a munkahelyem sem hagytak sokat nyugodni. Ha meg igen, akkor az egyetemmel foglalkoztam. Éppen ezért várom már annyira a nyarat, bár a vele járó meleget már kevésbé.
Női sorsokkal eddig kortárs vonatkozásban keveset foglalkoztam, mert jobban szeretek a történelem folyamában elmerülni. Azonban ha már más kontinensen vagy csak más országban járunk, akkor már jobban felcsigázza a fantáziámat. Mai két könyvem a Noran Libro Kiadó Európa női szemmel kiadói sorozatának két kötete lesz, amelyek közül az egyikre biztos egy molyos értékelés alapján találtam meg, a másiknak viszont biztosan a borítója fogott meg. Mert aki még nem tudná, oda vagyok a matrjoska babákért, és tavaly óta már én is büszkélkedek eggyel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2018 Noran Libro Kiadó női sors négy csillag |
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
A kertben csak menta, kamilla, snidling és kapor
termett. A fű szurkálta a meztelen talpunkat, de puha füvet el se tudtam volna
képzelni. Már nem. Kiskoromban biztosan futkároztam puha füvön, legalább
egyszer, mert évekkel később kaptam a nagynénémtől egy fotót, amin az anyámmal
állunk egy parkban. Rövid, fehér, hímzett virágos ruha van rajtam, a gallérja
kézzel beszegve. Az anyám fogta a kezemet, a kamerába mosolygott, és nem bírt
egy helyben maradni a fotó kedvéért, a karja életlen lett, akárcsak az arca.
Mezítláb álltunk a füvön, bizonytalannak látszottam, a szemem tágra nyílt, a
számat eltátottam.
Az elején kuszának tűnt, amit a párbeszédek hiánya
csak még inkább erősített. Ugyan beszélnek a kisregényben, de ez egy csendesen
csordogáló történetfolyam. Nem érződik rajta, hogy annyira osztrák lenne, bár a
helyszínek feltehetően az Alpokban helyezkednek el. Sokkal inkább volt szláv, amire
a borítón feltűnő matrjoska baba is utalt.
Hősnőnk, Maja a nagynénjénél nevelkedik, mert szülei korán meghaltak. Végig az identitását keresi, sokat mereng a „mi lett volna ha” kérdéskörön, és sehol sem találja a helyét. A férfi példakép hiánya is meglátszik rajta, bár a szomszéd lengyel bácsival, Marekkel egész jól megvan. Ő volt a kedvenc karakterem a maga visszahúzódó nyugalmával. Megjárta a munkatábort és favágóként dolgozott, de vénségére teljesen egyedül maradt. Szereti a kis Maját, és állandóan málnaszörpöt ad neki, amivel azt akarja elérni, hogy azzal azonosítsa, és ha később már nem lesz az élők sorában, akkor is emlékezzen rá.
A magyar BookTube fantasyt olvasó szeglete 2020-ban
N. K. Jemisin Az ötödik évszak című regényétől volt hangos. Volt, aki már
olvasta, de volt olyan is, akinek teljesen új élményt jelentett a könyv. Már
egy ideje szeretnék az írónőtől olvasni, de végül a lányok adták meg a
kezdőlöketet, ám a hatásukra el is fogytak az utolsó példányok a kiadónál. Nagy
nehezen azonban sikerült idén beszereznem, és minél hamarabb el akartam
olvasni, amelynek kedvezett Zsófi #fantasyfebruár kezdeményezése.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2015 Magyar megjelenés éve: 2016 Agave Könyvek Kiadó posztapokaliptikus, dark dantasy négy csillag |
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
Nehezen indult a kapcsolatom a regénnyel, mert sokáig úgy voltam vele, hogy a három szemszögkarakter közül egyikük sorsa érdekelt igazán. Az írásmódja is furcsa volt, egyáltalán nem az általam megszokott módon tárja elénk a cselekményt, hanem sokkal nyersebben. Folyamatosan raktam össze az eseményeket, aztán jött az írónő és azt mondta, hogy csak hiszed, hogy érted, mi zajlik a lapokon.
