Számos történelmi fikciót
olvastam már a második világháborúról és az azt megelőző időszakról, de ezek
mind jóval később íródtak. Utólag könnyű okosnak lenni, ám Katherine Kressmann Taylor levélregényével nem ez a helyzet. A Címzett ismeretlen első kiadása
1938-ban jelent meg, azaz írónő itt a kor eseményeire reflektál, de nem sokkal
rá eltűnt a süllyesztőben, pedig a mai napig is aktuális kérdéseket jár körbe
ez a klasszikusnak számító mű.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1938 Magyar megjelenés éve: 2010/2022 21. Század Kiadó levélregény, történelmi fikció öt csillag |
Az itt olvasható történet
először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan
átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster
könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett,
és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült
Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain
méltatták.
A Címzett ismeretlen egy
levélváltás egy San Franciscóban élő zsidó műkereskedő és korábbi üzleti
partnere között, aki visszatért Németországba. Nyomasztó történet, amely hatása
alá vonja az olvasót, és nem engedi el.
A kötetet rövid, lényegre
törő és szemléletes, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az írónő egy ideig reklámügynökségnél
dolgozott. Bő egy éven keresztül követjük két férfi fiktív levelezését, amely a
barátságuk mellett az országok – az USA és főképp Németország – helyzetét is
bemutatja. Első kézből látjuk a változásokat és a rendszerek emberekre
gyakorolt hatását. A végén lévő csavar pedig meglepett, mert egy ponton úgy
hittem, rájöttem a megoldásra.
A borító első ránézésre
idegen a kisregénytől, ugyanis se levelek nincsenek rajta, se a náci
Németországra nincsen utalás. Az olvasás során azonban hamar kiderül, hogy a
két főszereplőnk Max és Martin közös galériát üzemeltetnek San Franciscoban.
Ezt az üzlettársi viszonyt utóbbi Németországba való visszaköltözését követően
is fenntartják, mert az öreg kontinensen jóáron lehet műalkotásokhoz jutni,
Amerikában pedig kapósak még a legcsúnyább festmények is.