A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jo Walton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jo Walton. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. január 15., péntek

A könyvek mindig segítenek | Jo Walton

Ha egy könyv díjban részesül, arra érdemes odafigyelni. Fantasy és sci-fi körökben a három leghíresebb a Nebula-, a Locus- és a Hugo-díj, mely közül mai regényünk, a Mások között kettőt is elnyert 2012-ben. Jo Walton ezzel a regényével tiszteleg a klasszikus fantasztikus irodalom előtt, de emellett kendőzetlenül foglalkozik a tinédzserek problémáival naplóregény formátumban. Értékes könyv, amely kevés figyelmet kapott idehaza. Nekem is Zsófi értékelése keltette fel az értdeklődésemet.


Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2016
Metropolis Media
ifjúsági, fantasy, mágikus realizmus
négy csillag

Mori menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.

Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.

Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.

Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a varázslatot, a csodát. Mert az is elég hozzá, ha kinyitunk egy könyvet. Ezt… vagy egy másikat.

 

Lassan haladtam vele, mert szerettem volna emészteni. Ez természetesen egy fedősztori, mert a karácsonyi forgatagban egyszerűen nem jutottam odáig, hogy kézbe vegyem. De ettől függetlenül is egy megfontolandó könyv, amin nem lehet csak úgy végigszáguldani. Megértem, miért kapott annyi elismerést, mert mindenkit felültetett a nosztalgiavonatra az említett írókkal és regényekkel. Tiszteleg a nagyok előtt, véleményt formál mindenről. Sajnos az említettek közül csak nagyon keveset ismertem a hiányzó magyar fordítások miatt, ami miatt fáj a szívem, viszonz mindig megörültem egy-egy ismert névnek, mint Tolkien, Lewis, Le Guin, Enid Blyton vagy épp Dodie Smith. A többieket viszont érdemes lett volna kigyűjteni, viszont az eredeti címek hiányában ezt nem tettem meg. Talán majd ha újra kézbe veszem. Érdekes lista állna össze, pont mint Rolad Dahl Matildájának olvasás közben.