Őszi zárás – 2025

 

Bár odakint már ropog a lábunk alatt a fű, ami már inkább a telet idézi, de még mielőtt ráfordulnék az adventi készülődésre, nézzük meg együtt, hogy hogyan is telt az idei ősz. A blog mellett az instán is kicsit inaktívabb voltam, amit nagyon sajnálok, mert láthatóan hiányzik mostanában a mindennapjaimból a flow élmény, ami nálam a kreatív munkavégzéssel jár együtt.

 

Év elején még azt gondoltam, hogy a metszés szezonnál nincsen fárasztóbb, de aztán a szorgos munka meghozta a gyümölcsét, és a szőlő mellett az almából is bőséges termésünk lett. Mindez azonban azt is jelentette, hogy a hétvégék betakarítással teltek, majd utána pedig a piacozás mellett a kertet is fel kellett készíteni a télre. És mivel már nálam van szinte a teljes felelősség, így olyan, mintha lenne egy vállalkozásom is a teljes állásom mellett. Viszont nem cserélném el, hiszen amellett hogy rendszeres testmozgással lát el – ami kompenzálja az irodai munkám görnyedését –, még egyedi tudással is felruház. De a nap végén sokszor alig maradt erőm bármire is és a feltöltődés hiánya miatt sokszor csak bambulni tudtam.

 

Ezen bambulás azonban csak nagyritkán végződött film- vagy sorozatnézésbe. Az ősz egyértelműen kiemelkedő alkotása a Wicked első része, amit még a repülőn hazafele néztem meg. Az egész film jól van összerakva, de egyértelmű fénypontja Cynthia Erivo alakítása. Marvel fronton mind a Mennydörgők*, ami a Marvel Öngyilkos osztagának tudható be, mind az új A Fantasztikus 4-es film is meglepően jó volt. A Szentjánosbogár lányokat is sikerült befejeznem, ami ugyan eltért a könyvektől, de ezen formában is hatalmas kedvencem lett Kate és Tully története. Sorozat fronton még a Star Wars animesorozatának, a Visionnek a harmadik évada is pozitív csalódás volt az utolsó részt leszámítva, mert a rajzolás mellett a történetvezetésben is sokat fejlődtek. A középső kategóriába esik a Puszi: Kitty második évada, ami bindge-lésre első osztályú, de nem hagyott maradandó nyomot, pont mint a Star Wars Alvilági históriái. A Levél a királynak ugyan az elején jónak tűnt, de a végére teljesen ellaposodott. Sajnos A Krumplihéj Irodalmi társaság sem ért fel az eredetijéhez. A sort pedig az új élőszereplős Hófehérke, a Szemfényvesztők 3. része, valamint A hét mackó sorozat zárta, amelyet teljes mértékben felejthetőek voltak.

 

 

Szeptemberi olvasmányaim (626 oldal + 12 óra)

 

Visszatekintve egyértelműen itt sikerült a legjobb olvasmányokat választanom. Egyedül Joan Aiken Du bist ich című regényével nyúltam félre, de azt nagyon hamar félbe is hagytam, és azóta már Süntüske Adri magánkönyvtárát gyarapítja a példányom, ami már hét után került le a polcomról. Szintén abból az időszakból származik a Khaled Hosseini kötet beszerzése, de végül hangoskönyv formátumban került sorra az Egyezer tündöklő nap, ami a legjobb döntésnek bizonyult. Kellett egy kis idő a belerázódáshoz, de aztán teljesen beszippantott az  afganisztáni nők sorsa. A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság is már legalább ennyi idő óta volt a radaromon a belőle készült adaptációnak köszönhetően, de a levélregény formátuma miatt a megfelelő pillanatot vártam vele, ami Theodora Gossnak köszönhetően el is érkezett, ugyanis az ő legújabb novelláskötetében is szerepelt jópár levélformátumú írás, amik szintén nagyon tetszettek. Viszont a Krumplihéj egy teljesen más szint volt, egyszerűen fantasztikus.

 

• 🎧 Khaled Hosseini: Tausend strahlende Sonnen
• Theodora Goss: Letters from an Imaginary Country
• Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

 

Októberi olvasmányaim (384 oldal + 14 óra)

 

Egyértelműen októberben volt a betakarítás csúcspontja, aminél mit sem mutat jobban az a tény, hogy a majd 400 oldalas A rózsa és tövisét két és fél hét alatt olvastam csak el, ami teljes mértékben csigatempó. Mariannal Az Első Birodalom legendáinak szárnyalása után a Riyria előzményéve kicsit lassabban haladunk, de hát eléggé elfoglalt közös olvasás fronton a népszerűségnek hála. A hullott almák felszedése közben pedig sikerült meghallgatnom a Nefelejcs trilógia zárókötetét. Leginkább a kíváncsiság hajtott ennél a sorozatnál, ami nem lett a kedvencem az írónőtől. De a beszédes vízköpőkhöz még mindig nagyon jól ért.

 

• Michael J. Sullivan: A rózsa és tövise (Riyria - A kezdetek #2)
• 🎧 Kerstin Gier: Was die Welt zusammenhält (Nefelejcs #3)

 

Novemberi olvasmányaim (1254 oldal + 13 óra)

 

Nagyon nehezen haladtam a Bábellel, ami egyrészt az egyetemi szakkönyv hatásnak volt köszönhető, másrészt pedig a szereplők sem nőttek közel hozzám – bár Kuangnak egyáltalán nem volt ez célja. Látom, hogy miért szeretik annyian, engem azonban csak a háttérben zajló birodalmi folyamatok és a kínai nyelvészetes részek kötöttek le. Ez után mindenképpen vékonyabb kötetek után néztem. A Boszorkánysüvegműhely második része újraolvasva is jól esett a Holdbéli krónikák Levanáról szóló kiegészítő kötetével egyetemben. A hónap másik képregényével, a Patchworkkel sajnos már több problémám volt, hiába szólt Jane Austenról életéről. De minden nehézséget elfelejtetett velem Az ember, akit Ovénak hívnak, amely olvasása Minden kémiára emlékeztetett, amely szintén hatamas kedvencem lett.

 

• 🖼️ Kate Evans: Patchwork      
• R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége 
• 🖼️ Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 2.   
• Marissa Meyer: Fairest – A legszebb (Holdbéli krónikák #3,5)
• 🎧 Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak 

 

Az ősz kedvencei: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 

Az ősz csalódásai: Bábel

Az ősz meglepetése: Tausend strahlende Sonnen, Letters from an Imaginary Country, Fairest – A legszebb, Az ember, akit Ovénak hívnak

 

 

Könyvbeszerzések

 

Mivel nem volt sok időm a Könyvfesztiválos bóklászásra, hiszen csak pár órát tudtam kint lenni, így még inkább az előzetes listámra hagyatkoztam. A Könyvhéttel ellentétben itt most a friss megjelenések közül is szemezgettem, mert mostanában sokkal inkább az őszre koncentrálódnak az érdekes címek. Viszont a szerzői garanciára való fókuszálás megtartottam, mert úgy voltam vele, hogy a bizonytalanabb címek úgyis megvárnak, és addigra már legalább véleményt is tudok olvasni hozzájuk.

 

• Samantha Shannon: Égő virágok között (A káosz gyökerei #0,5)
• Sirahama Kamome: Boszorkánysüveg-műhely 2.

Bár még csak A Narancsfa-kolostort olvastam A káosz gyökereiből, mert A leszálló éj napjának vastagsága túlságosan íjesztő, de mindenképpen szeretnék mindent is elolvasni Shannontól. Rendesen meglepődtem, hogy a másik két kötethez képest ez mennyire kis vékonyka, ami az árában azonban kevésbé mutatkozott meg. A Boszorkánysüveg-műhellyel ezzel szemben nagyon is előrehaladott állapotban vagyok, hiszen már az első öt részt olvastam, viszont annyira szerettem, hogy szeretném mindenképp a polcomon tudni a köteteket.

 

• Michael J. Sullivan: Nolyn (Felemelkedés és bukás #1)
• Martha Wells: Hálózati hatás (AzÖldöklő-naplók #5)
• Rainbow Rowell: Tévelygő fiú (Simon Snow #2)

 

A Fumax standjánál meglepően sorban álltam, de mindez jó érzéssel is töltött el, hiszen ez csak a nagy érdeklődést tükrözi a kiadó köteteire. A legújabb Sullivant mindketten beszereztük Marcsival, így majd azt is sorra fogjuk keríteni. Bár ez kronológiailag a Legendák és a Kezdetek között játszódik, de ezért akár még az időrendi olvasást is képes lennék felrúgni. Nagy örömömre Az Öldöklő-naplókat is folytatta a kiadó, és a többi kötethez passzoló keményfedeles kiadással is érkezett az új rész, ami kereskedelmi forgalomba nem kerül, ellenben náluk meg lehet vásárolni. Ez a rész már egy teljesértékű regény a korábbi kisregényekhez képest, aminél kíváncsi leszek, hogy mennyire áll jó majd a szerzőnek. A trióból egyértelműen a Simon Snow kötet tűnik ki, ugyanis még az első részt sem olvastam a sorozatból, ellenben a várakozás közben kiszúrtam a sárga borítóját a forgó állványon és nem tudtam ott hagyni.

 

• Marissa Meyer: Fairest – A legszebb (Holdbélikrónikák #3,5)

Bár sok tekintetben haragszom a Könyvmolyképzőre, de a Holdbéli krónikák miatt mégis hálás vagyok nekik. Mert egyértelműen egy halálra ítélt sorozatról volt szó, aminél a harmadik és negyedik résznek is már nagyon örültem, de álmomban sem gondoltam volna a kiegészítő kötetekre. De úgy tűnik, hogy valaki a tenyerén hordozza ezt odabent.

 

• Baráth Katalin: Afázia    
• Simon Jimenez: Elveszett madarak

Az Agave leértékelt dobozában mindig lehet igazi kincseket találni, csak győzzön odaférni az ember lánya hozzá. Ugyan Baráth Katalintól még csak az Aki gróf úr akar lennit olvastam, de a Dávid Veron is be van készítve, illetve erre a nyelvészes sci-fi-re is mindig kíváncsi voltam, ami sajnos annyira nem fogy a kiadónál. Jimenez pedig mint szerző keltette fel az érdeklődésemet, mert külföldön nagyon szeretik a lírai stílusa miatt. Itthon is sok jót hallottam róla, így én is szeretnék egy próbát adni neki.

 

• Charlotte Roche: Feuchtgebiete 
• Jolien Janzing: Die geheime Liebe der Charlotte Brontë

Idén sem maradhatott ki a novemberi Könyvszalon, ahova az utóbbi időben már jószerivel csak nosztalgiából járunk. Új könyveket csak nagyon ritkán szoktam venni, amit az árkötöttség most leredukált a nullára. Ellenben a testvérvárosok standjánál hosszú időt szoktam eltölteni, legfőképp a sindelfingeni könyvtár által felajánlott könyveket böngészve. Természetesen a beszélgetés sem szokott kimaradni, amely idén egy eléggé skandallumnak számító köny ajánlásába torkollott, merthogy magamtól biztosan nem hoztam volna el a Feuchgebietét. Ezen kívül magamnak még egy Charlotte Brontë életéről szóló regényt hoztam, de további menő címekre is sikerült lecsapnom a soproni könyvtár számára, akiknek majd igyekszem minél hamarabb eljuttatni.