Párhuzamos sorsok az időn át | Csendes Nóra

Könyvmolyképzős könyveket általában akkor olvasok, ha szeretnék gyorsan haladni. Szedésük miatt elég könnyen pörgetem a lapokat, illetve mivel őket követem a legrégebb óta, így rendesen felhalmozódtak a náluk található címek. A listámról most Csendes Nóra Zápor utca című regénye került sorra, amiről előzetesen azt hallottam az egyik barátnőmtől, hogy neki nem tetszett. Engem viszont teljesen berántott a múltbéli szál, kompenzálni tudta a néhol döcögős jelenbéli elbeszélőnket.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, romantikus
négy csillag

Kockáztatnál a szerelemért?

Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.

Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.

Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.

Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?

 

A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.

Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved! 

 

Ez egy erőteljesen ifjúsági regény már a témája miatt is, amit a szereplőkhöz korban közel álló író csak erősít. Bár ennek megvan az árnyoldala is, hiszen tapasztalat hiányában a két lány főszereplő elég naivra sikerült. Azt azonban nem mondom, hogy nem hasonlítottam rájuk ennyi idősen. Ha gimnazistaként vagy friss egyetemistaként olvasom, akkor jobban megszólított volna, de így is megmelengette a szívemet. Viszont helyenként nagyon látszottak a műfaj jellemzői, amiből már kinőttem. Felnőtt lehetek?

Történetünk…

két idősíkon játszódik, a két lány sorsát hatvan év választja el. Róza az ötvenes évek vidéki Magyarországán él, ahol csak a varrás által tud kitörni a szegénységből. Szorgos teremtés, aki gyerektelen rokonai által jut fel Pestre, ahol egy varrodában kezd dolgozni. Szorgos teremtés, aki nagyon ragaszkodik a megszokásaihoz. Épp emiatt vezeti be udvarlóját, Samut is az életébe, akivel falun ismerkedtek meg, de ő is Pesten dolgozik, ahonnan a rendszer miatt elvágyik.

Bogi a jelen kor lánya, egy művészlélek, aki Pestre, egy művészeti főiskolára jelentkezett. Előtte nyáron családostul eltöltenek tíz napot nagypapája házikójában, amely nyaralásra a szülők a sielés alatt összeszedett barátaikat és gyerekeiket is meghívták. A népes csapatból Gergőhöz kerül a legközelebb, aki egy Zeneakadémiát otthagyó és egy hangszerboltban dolgozó zenész. Már a lány Pestre költözése előtt összejönnek, a fővárosban végre rendszeren tudnak időt tölteni egymással, ám az egyetem és a zenekar közbeszól.

 

Forrás: Pinterest

 

Hangulatos felütéssel indít a könyv, egy öreg asszony visszaemlékezésének soraival, ami végigszövi az egész kötetet. Tapasztalt szemmel vizslatja fiatalkori önmagát, de nem ítélkezik a tettei felett. Általa megismerhetjük az ötvenes évek egy szeletét, a vidéki szegénységet és a városi modernitást. Mögötte azonban meghúzódik a Nagytestvér, akik ÁVÓsok képében rótták az utcákat. Nem volt sok lehetősége a fiataloknak, kemény munkára voltak ítélve. És ha valakinek több volt, azt munkatáborba szállították. De mindeme szigorúság mellett, jutott ideje a fiataloknak szórakozni is, a falusi mulatságok alkalmával táncolhattak egymással, miközben a szülők árgus szemekkel figyelték a lejjebb csusszanó kezeket.

 

Teljesen párhuzamosan fut a két történet, amely azt hivatott mutatni, hogy a korok ugyan változnak, de a fiatalok problémái ugyanazok. Ez a megoldás nagyon tetszett, hiszen egyik-másik rész előrevetítette, hogy mi is fog történni a jelenben vagy a múltban. Az elején még meglepetésként értek a felismerések, utána viszont már tudatosan kerestem a jeleket. Pontonként el-eltérnek egymástól, de a végén hasonló lesz a kimenetel. Kivéve a múlt lezárása, mert az nagyon meghatóra sikerült.

 

Egy ideig nem is tudtam, hogy jelenbéli hölgyeményünket Boginak hívják. Egyáltalán nem passzol hozzá, művészünknek szerintem lehetett volna neki sokkal jobbat választani. Tehetősebb, városi család sarja, ami a megnyilvánulásairól egyszerre lerítt. Kevés tapasztalata van a szerelemben, ezért eléggé zavarba tud jönni, főleg hogy Gergő 5 évvel idősebb nála. Jól bemutatja az összejövés utáni első személyes találkozás dilemmáját, hiszen a sok telefonálás után ismerős, de mégis fura érzés újra látni a másikat. Pesten kerülnek igazából közel egymáshoz, amit a srác egy romantikus vacsorával fűszerezett este szeretett volna megejteni, de Bogi visszahátrál. Édes Tündérbogaram, mit vártál a nálad idősebb barátodtól, aki áthív estére? Hogy társasozni fogtok? Az ezután lévő feszültséget szépen feloldja az írónő, és bevezeti az egyetemet, mint stresszforrást. Mert ha az ember szerelmes, akkor nehezen megy a tanulás, a zh- és a vizsgaidőszakban viszont nem ártana odaraknia magát a hölgyeménynek. Teljesen rágörcsöl, amiben egy kicsit magamra ismertem, és a Gergővel közösen töltött idő reális feloldása volt. Sokkal többet jelent egy kis pihenés, mint az éjt nappallá tévő magolás.

 

Forrás: Pinterst

 

A másik lányt, Rózát vagy épp a jelenben Róza nénit viszont szerettem. Sokkal inkább érdekelt az ő sorsa, hogy végül hogy alakul az életük Samuval. Különböztek egymástól, egyik a meglévőt szerette, másikuk ki akart törni onnan, mégis szépen megvoltak. Egyre nyíltabb lett a kapcsolatuk, egyre több embert engedtek belelátni kettejük kis világába. Idősként azonban Róza néni egy megkeseredett, mufurc öregasszonnyá vált, pedig egy jószívű teremtésként ismertem meg. Ő a Zápor utca lakója, Bogi főbérlője, aki a regény nagyjából felénél tűnik fel, és épp emiatt hittem a címben szereplő utcanévről, hogy csak metaforikus jelentéssel fog bírni. Bogi nem szereti, ám mint olvasó teljesen másképp álltam hozzá, hiszen tisztában voltam a múltjának egy szeletével. Mindig még többet akartam tudni róla, számomra ő volt a regény szíve, amely megbújt a morcos természete mögött. Nem beszélt sokat, de pillantásai többet elárultak, mint ezer szó.

 

A két legény – Gergő és Samu – egyáltalán nem tipikusan az a fiú, akit a szülők a lányaiknak szánnak. Mindketten rosszhírűek, de ez csak a látszat. Gergő hegedül, amely húzás már Gideon de Villiers-nél (Időtlen szerelem trilógia) is bejött. Elég vonzó, ha egy fiú a vonót húzza. Samura az árnyékot édesapja elhurcolása veti, nem is néznek rá jó szemmel a faluban. A város természetesen más, de ott is megmarad az álmodozó fiúnak, aki hasonlíthat a rendszerhez való hozzáállásban az apjához. Ők ketten kiegészítik a lányokat, de emellett saját álmaik vannak.

 

Több érdekes gondolat is megbújt a regényben. Az első egy kollektív tudatban a mai napig érvényes állítás, mégpedig hogy falun nincsen jövő, és csak a városban lehet megkeresni a betevőt. A második pedig az, hogy a gyerek diploma és tisztes munka nélkül nem boldogulhat az életben. Hogy tessék? A szülők tervezik el az életet, de hol van a gyerek boldogságának figyelembevétele? Végül pedig elgondolkodtat azon, hogy Bogi vajon azért van-e együtt Gergővel, mert ő kell neki, vagy csak a tényért, hogy van valakije.

 

Forrás: Pinterest

 

Végül pedig szeretném megemlíteni a túrázást is, amely számomra nagy jelentőséggel bírt, hogy megjelent egy ifjúsági regényben. Szó volt az Országos Kéktúráról és Rockenbauer Pálról, bújták a térképet, és járták az erdőt.

 

Összességében

Bájos és nosztalgikus történet, amelynek megvannak a hibái, mégis tetszett. Nálam Róza karaktere vitte a hátán a történetet, mert Bogi néha túlságosan is naivan és ifjúsági regényeknek megfelelően viselkedett. Még a függővégével is meg vagyok elégedve, idegőrlő ugyan, de passzol hozzá. A stílusa is kiforrottabb lett az oldalak előrehaladtával, amit csak díjazni tudtam. Megmutatja, hogy az élet nem könnyű, de a nehézségeit gyakran felnagyítjuk magunknak, illetve nem mindig olyan irányba halad, mint amit szeretnénk. Jobb lett mint gondoltam, bár már kinőttem belőle. A múltbéli szál viszont teljesen lekötött.

„Ha nincs az embernek célja – mondta mindig –, az olyan, mintha örökké futna, de soha nem érne el sehová.”

~~~ 

„Mami egyszer azt mondta, ilyen az élet is. Figyelni kell, és néha sokat bajlódni, hogy megtaláld a finom részeket, de ha megvannak, ki kell élvezni minden cseppjüket.”

~~~

„Amúgy meg szerintem a művészetben nincs olyan, hogy „jó” vagy rossz. Mindig lesznek, akik utálni fogják és akik rákattannak arra, amit csinálsz. És ha mindenki dicsér, azt jelenti, jellegtelen vagy.”

~~~

„Élveztem, hogy előbújik belőlem a kislány, aki lelkesen veti magát a kalandba, amit egy sötét kert jelent. Mert a kislány énem szerint, ha valamit nem látsz, ott akármi lehet. Varázslat is. És tizennyolc évesen, akárhogy is küzdött ellene a büszkeségem, kicsit még hittem a varázslatban.”

 

Forrás: Pinterest

 

„Meg lehet próbálni lenevelni egy gyereket a balkezességről, de lehetséges, hogy élete végéig dadogni fog.”

~~~

„– Figyelj, végre van valaki – próbáltam határozottnak tűnni, de remegett kicsit a hangom. – Van valaki, aki talán észrevett, és…

­– És csak azért akarod, vagy konkrétan ő kell?”

~~~

„Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai… én így szerettem Samut.”

~~~

„Nem tudtam feldolgozni, hogy az ember megöregszik, elhasználódik, és előbb-utóbb tönkremegy.

Nem bírtam a szemébe nézni, először sajnálattól, aztán a szégyentől. Szégyellem magam, amiért menekültem előle.”

~~~

„Vannak dolgok az életben, amiken nem lehet változtatni. Olyanok, mint a folyók. Ha egy kő kerül az útjukba, talán eltorlaszolja őket egy ideig, de aztán a víz elsöpri, vagy átfolyik fölötte. Minden visszaáll a helyére. Ez nem jó, nem rossz, egyszerűen így van rendjén.”

 

Forrás: Pinterest

 

„– Mikor lettél felnőtt?

Forró, nevetős levegőt fújt a bőrömre.

– Szóval felnőttnek gondolsz?

– Miért, te nem gondolod magad annak?

– Nem tudom… Talán. De nem nagyon tépelődtem ezen. Felnőtté nem egy éjszaka alatt válik az ember. Ha mégis példát kellene mondanom… Hmm…

Sokáig hallgatott, már azt hittem, elfelejtette a kérdést.

– Tudod mit? Majd elmondom, ha felnőtt leszel.

– Szóval nem gondolsz felnőttnek?

– Miért, te annak gondolod magad? – kérdezte mosolygós hangon.

Elvigyorodtam. Gergővel nehéz vitatkozni.

– Nem. Mondjuk titkon reménykedtem benne, hogy egyszer majd felkelek, belenézek a tükörbe és hopp, felnőtt vagyok, de ezek szerint ez nem fog menni.”

~~~

„Én nem értek a zenéhez, de úgy tűnik, a kisszekundok összegubancolják az ember szívverését.”

~~~

„Mikor az ember boldog, nehezebb naplót írni. A keserű szavak általában csak úgy dőlnek, megkönnyebbülés kiönteni őket, de ha minden szép, inkább kiélvezzük, nem pazaroljuk az időt írogatásra.”

~~~

„Furcsa dolog a csend, olyan, mint egy tükör. Megmutatja, mi van benned.”

~~~

„Szerettem köztünk azt a biztonságot adó távolságot, hogy mindkettőnknek megvoltak a maga külön gondolatai, s maga élete, a maga kis csigaháza.

Mikor Samu bemerészkedett az enyémbe, megijedtem. Úgy éreztem, el fogom veszíteni saját magamat, de ezt nem mondhattam el pont neki.”