Mörk Leonórával Törött tulipánok kapcsán kezdtem meg az ismerkedést, holott nem ezt a könyvet láttam tőle először, és nem is ez szólított meg igazán. A fránya borítóesztéta szemem akkor győzedelmeskedett, ám most a megérzéseimre hallgattam inkább. A herceg és a lányka című regényének története már előzetesem is sokkal közelebb állt hozzám, mert a zenét helyezik a középpontba, és ezt elolvasása után meg tudom erősíteni. Az írásmódja azonban kevésbé érzelemdús, a bevonódás élménye elmaradt, de mégis szerettem olvasni.
Eredeti megjelenés éve: 2020 Jaffa Kiadó női sors, történelmi romantikus, romantikus négy csillag |
2019, Budapest. Nóri,
a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára
az édesanyjától: egy régi flopilemezt, amit meg sem tud nyitni. A lány
mindent elkövet, hogy megtudja, mit rejt a lemez, mert ez az egyetlen lehetősége
arra, hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott, és
akiről jóformán semmit nem tud. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy
regény kézirata található, egy Beethoven korabeli szerelem története, amelynek
két szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut,
de ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.
1800, Poroszország.
Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a
szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre
hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza
meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról,
hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász
hírében álló herceg, aki olyan elérhetetlennek látszott számára, mintha a
holdon élne, viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a
férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál
szenvedélyesebb szerelemre. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti
össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén
harcba indul Napóleon ellen.
MÖRK LEONÓRA részben
napjainkban játszódó, részben a múltba kalandozó, váratlan fordulatokban és
zenetörténeti érdekességekben bővelkedő új regénye két megkapó szerelem
sokszólamú története, amelyben Beethoven muzsikája játssza a főszerepet.
Múlt és jelen összefonódása ez a kötet, amely hasonló sorsokat mutat be. Ezeket teljesen párhuzamosan viszi az írónő, így sejthetjük, hogy mi is fog történni múltban vagy a jelenben. Ez azonban nem zavaró, mert a múltbéli szál csak eszköze annak, ahova el szeretnénk jutni a jelenben.
Történetünk…
Nóráról, Erikáról és Friedáról szól, akik keresik a saját boldogságukat. Nóra sosem ismerte az édesapját, a nagyszülei nevelik. Édesanyja azonban egy nap átad neki egy flopilemezt, ami elindítja a keresés útján. Erika ez az édesanya, aki idegenvezetőként dolgozik, és mindig is ez volt az álma. Fiatalon részt vett egy képzésen Németországban, ahol megismerkedett egy elvált férfival, akivel összegabalyodik, ám a hímegyed beteg gyereke miatt nem lehetnek együtt, legalábbis ez Erika hiperfixiója még úgy is, hogy terhes lesz tőle. Végül pedig ott van Frieda, aki a Napóleoni háborúk idején egyedülálló anyaként neveli a kisfiát, aki szintén egy szerelemgyerek, és egy csodás időszakra emlékezteti őt.
Forrás: Pinterest |
Nagyon jól esett a zene
központi szerepe, az ismerős szavak – mint a Wolhtemperiertes Klavier vagy a
Júdás Makkabeus – cirógatták a lelkemet. A zenével fejezik ki a szereplők az
érzelmeiket, amely a mai napig teljesen természetes. Az egész regényt átitatja
Beethoven munkássága, többször is beszélgetnek róla és megszólaltatják a műveit,
valamint utalnak rá, mint jó ismerősre. Komfortossági faktort számomra még
növelte Fontane említése. Bár én nem ezt a regényt olvastam tőle, mégis
elöntött a nosztalgikus érzés.
Több helyszínt is bejárunk
egyszerre, Amszterdam feltűnésénél azonban felcsillant a szemem. Hollandia
ugyanis a Törött tulipánnal való kapcsolódási pont, amely talán egy visszatérő
elem lehet a műveiben. De emellett járunk a Bonnban, Magdeburgban, Berlinben és
a Zöld-foki-szigeteken is. Érződik a helyszínek bemutatásán, hogy járt arra az
írónő, ám nekem mégis hiányzott belőle valami. Az épületeket nevén nevezve egy
laikusnak keveset mondanak, sokkal jobban működnek a társított képek és
érzések, de ez csak az én személyes preferenciám.
A könyv középpontjában a szerelemgyerekek és azokat egyedül nevelő anyák állnak. Az apukák vagy felszívódtak, vagy korán meghaltak, de nem is tudtam eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Nagy szerepet kapnak a nagyszülők is, például a Zöld-foki-szigeteken megismert Maureen nem csak a saját lányát nevelte egyedül, hanem az unokáját is, ami egy nagyon szép dolog. Sorsokat tár elénk, amelyekből tanulhatunk vagy épp erőt meríthetünk, ki milyen életszakaszban olvassa ezt a regényt. Nem tökéletes az életük, de ettől még azzal foglalkoznak, amivel szeretnének.
Forrás: Pinterest |
A főszereplők mellett,
akik végigkísérnek minket az úton, még Thomast, a vörös hajú zenetörténészt
szerettem. Elég sokat tud beszélni, ha izgul, de egy jótét lélek, aki törődik
Erikával már akkor is, mikor még nem is olyan régóta ismerték egymást.
Szimpatikus volt benne, hogy vannak érzései, és ezért is voltam szomorú, mert
tudtam, hogy mi lesz a történetük vége. Aztán meglepett az írónő.
Különlegesség, hogy
feltűnik benne az endometriózis, amiért nagy taps jár az írónőnek. Valamint
megjelenik benne az aszexuális spektrum is, hiszen Erika nem tud fűvel-fával
lefeküdni, csak akihez érzelmi kötelék fűzi.
Összességében
Ez az egyedülálló anyák és
a zene szerelemregénye, így ha bármelyik érdekel, akkor meleg szívvel ajánlom. Ugyan
az írásmódja számomra kevésbé magávalragadó, az érintett témák miatt még is
szerettem olvasni.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
„Nem először tűnődött el rajta, vajon hová tűnnek a férfiak a családok életéből. Hol van az megírva, hogy a nőknek magányosan kell megvívniuk a harcot a túlélésért?”
~~~
„Ennek megfelelően balul sikerült házassága ellenére szerette a férfiakat, nem mint szexuális objektumokat, hanem mint társait a létezésben, akik meglepő dolgokat tudnak, gyakran teljesen eltérő módon látják a világot, és akik nélkül az élet elmondhatatlanul unalmas lenne.”
~~~
„Rájöttem, hogy ha legyőzhetetlennek hiszed magad, akkor túlzottan vakmerő leszel, és ezzel kiszolgáltatottá válsz azoknak, akik tudják, hol esett rád a hársfalelvél. Akkor már jobb tisztába lenni a gyengeségeiddel.”
~~~
„A férfinak azonban még sokáig nem jött álom a szemére. A hozzásimuló, törékeny alak, aki először elsírta magát a karjában, felébresztette benne a védelmező ösztönt. Ő is cipelte a maga csomagját, ám azt, hogy bárki fájdalmat okozott a lánynak, sokkal felháborítóbbnak találta, mint a saját problémáit. Közben azzal is tisztában volt, soha nem fogja megtudni tőle, ki bántotta.”
~~~
„A nők nagy tévedése, amikor automatikusan azt feltételezik, hogy a férfi, akibe szerelmesek, tisztességes!”
~~~
„Kedvesebb volt számára a férfi, amikor tudhatta róla, azért nevet, mert vidám, nem azért, mert megivott két üveg bort.”
~~~
„Tulajdonképpen mindegy, ki az, a lényeg, hogy legyen legalább egyvalaki, aki szereti az embert. Akkor már életben lehet maradni.”
~~~
„Világéletében kínosan ügyelt rá, hogy senkire ne erőltesse rá a társaságát, a lányára a legkevésbé. Óvakodott elkövetni azt az egyedülálló szülőknél különösen gyakori hibát, hogy minden érzelmi igénye kielégítését a gyerekétől várja, olyan lelki terheket rakva rá, amelyeket nem az ő feladata viselni. Most mégis úgy érezte, bármit megadna érte, ha Nóri itt lenne mellette.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése