Egyre többet olvasok, amit
leginkább a jó időmenedzsmentnek köszönhetek, ám ezzel együtt kezdem
elfelejteni, hogy könyvek terén sincsenek véletlenek. Ezt mi sem bizonyítja
jobban, mint Vámos Miklós IGEN című kötete, amit ugyan láttam, de elolvasni
semmiképp sem terveztem. Aztán egy nap egy hiba folytán a Szerelmes Jane
helyett ez a könyv érkezett meg a kiadótól. Még semmit sem olvastam az írótól,
eddig az Anya csak egy van című regényét nézegettem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Athenaeum Kiadó memoár, írástechnika négy csillag |
Az én három fő
tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági
sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze,
amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most.
Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem
kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni.
Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet.
Előzetesen csak annyit
tudtam erről a könyvről, hogy az írásról szól, és ennyi tudás bőven elegendő
ahhoz, hogy bárki belemerüljön a könyvbe. Nem kell ismerni hozzá az író műveit,
bár azoknak, akik mégis olvastak már tőle, pluszt fog adni. Valamint ők már
ismerik az írói stílust, és nem itt szembesülnek vele.
Nincs története, hiszen ez egy nonfiction kötet, amellyel meglepően gyorsan lehet haladni. Az elején nem rajongtam az elbeszélésmódjáért, mert úgy éreztem, hogy Vámos egy magas polcon ül, és onnan néz le a feltörekvő írókra. Valószínűleg a való életben sem kedvelném első látásra, de egy pár fejezettel beljebb már én is belesüppedtem a gondolatfolyamába. Onnantól kezdve pedig már vele elmélkedtem a témákon.