Anno még Enikőnél
találkoztam Mathias Malzieu A szív mechanikája című regényével. A pöttöm kis
könyv ugyan neki kevésbé nyerte el a tetszését, de ő alapvetően a fantasykkal
nehezebben barátkozik meg, engem viszont továbbra is vonzott a mesei
kisugárzását, amelyet még egy csipet steampunkkal is megfűszerez.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2012 Európa Kiadó romantikus, fantasy három csillag |
Úgy szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk!
1874-ben, minden idők
leghidegebb napján, mikor a paranormális kutyahidegben a szökőkutak is
jégcsokorrá dermednek, Edinburghban Madeleine, a bába, gyógyító csodadoktor, a
számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti világra. A
veszett hidegben az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy
óraszerkezetet ültet be helyette.
A kis Jack selejt portéka,
ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani,
hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de
legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám az óramű-szívnek
sem lehet parancsolni, Jack a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél
Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, versenyt fut a
könyörtelen idővel, amely belülről emészti…
Mathias Malzieu francia rockénekes
romantikus, fanyar meséjét egyszerű nyelven, bizarr ötletekkel megbolondítva,
mintegy fapofával meséli el nekünk – szinte rajzfilm, képregény, ám mégis
irodalom.
Kettős érzéseim vanna a
könyvvel kapcsolatban. Egyrészt az elején nagyon éltem a hideg nap hangulatát,
valamint Jackünk felcseperedését is öröm volt figyelni. Egy ponton aztán
ajtóstul ront be hozzá a szerelem, amely fiúnkat mindennemű racionalitásától
megfosztja, és a fél világot a nyakába veszi, csak hogy egy ideát kergessen. Reménytelenül
romantikus, ami sajnos a vesztét is okozza.