Magamban előzetesen felépítettem
egy képet Audrey Niffenegger Az időutazó felesége című regényről, mert még a
filmet sem láttam belőle. Nagyrészt a cím vezetett, de alapvetően is jó
véleményeket olvastam róla. Aztán kézbevéve értetlenül álltam a kötet előtt.
Nem láttam sem az írásmódban, sem a híres-neves kapcsolatban azt a
magávalragadóságot, amit mások. Egyszerűen csak bosszantott és untam az
egészet.
![]() |
| Eredeti megjelenés éve: 2003 Magyar megjelenés éve: 2004 időutazás egy csillag |
Amikor először
találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak,
Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási
rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban
visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő
élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem
tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a
világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva
meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális
családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi
fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük
ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.
Talán fel kellett volna
adnom, ha már ennyire kiakadtam rajta. Viszont végigszenvedtem, hogy el tudjam
mondani nektek, hogy miért ne olvassátok el ezt a romantikusnak titulált
regényt, aminek példája egyáltalán nem követendő.
Történetünkben Clare és
Henry életét követjük felváltva. Kronológia szempontjából leginkább a hölgyeménnyel
haladunk, amely az elején leginkább egy összevissza lejátszott kazettához
hasonlított. Alapvetően szerintem teljesen felesleges információ volt az, hogy
úriemberünk épp hány éves, mert semmi jelentősége, és egy idő után magam sem
figyeltem már rá. A kezdeti folyamatos ugrálás után egy ponton ugyan
lenyugszik, de az írónő továbbra sem tudja érdekesen tálalni az eseményeket.






