Anasztázia Romanovot, mint
a korosztályomból oly sokan, a róla készült mese által ismertem meg, azóta
pedig csak még inkább el kezdtem érdeklődni az orosz kultúra és történelem iránt.
Így került hozzám Colin Falconer Anasztázia című regénye, amit viszont már A
korona című sorozat Ipatyev-ház epizódjának hatására kezdtem el. Mind a könyv,
mind a sorozat az ottani eseményekkel kezd, és azon a téren jól kiegészítették
egymást, de sajnos a kötet nagy része inkább a személyes drámákkal foglalkozik,
ami miatt csalódnom kellett benne.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2002 Magyar megjelenés éve: 2014 IPC-Mirror Könyvek történelmi romantikus három csillag |
Sanghaj, 1921.
Az amerikai újságíró,
Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz
menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia
Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre,
akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális
kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának
sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael
Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére
képes visszaemlékezni.
A lány múltját és személyazonosságát
övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és
Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló
New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki
úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe – de vajon a lány le tud-e
mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen?
„Némelyik férfi nem
szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem,
amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot…”
A nemzetközi hírű
bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról
és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén
átívelő meséjét – és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik
legremekebbjét tárja elénk.
Bárcsak több történelmet
és kevesebb drámát tartalmazott volna a regény, mert akkor sokkal jobb lehetett
volna. Bár biztos van, akinek így is tetszik, de engem kifejezetten idegesített
a szereplők közti végeláthatatlan huza-vona. Érződik a regényen a kutatómunka,
és a valós események előterében lévő történések nekem is jobban tetszettek, de
sajnos nem ezek vannak többségben.