A történelmi ismeretbővítés szerintem egyik hatékony módja a regények mellett a képregények olvasása, hiszen tömörebb és vizuálisabb formátumban tanulhatunk egy-egy fontos eseményről. A múlt iránti fokozott érdeklődésem miatt előszeretettel csapok leg NetGalley-n is az ilyen típusú kötetekre, bár sajnos nem mindig járok velük sikerrel.
Most már teljes lelki
nyugalommal ki tudom jelenteni azt, hogy Alessandro Baricco a rövid próza
mestere, és én is ezeket a köteteket szeretem tőle. Nagyon ért a koncentrált
történetek kivitelezéséhez, amely képességét a Háromszor hajnalban szintén
megcsillogtatta. Megvalósítása a Vértelenült idézte fel bennem, amit szintén
nagy élvezettel olvastam. Így ha az tetszett tőle, akkor valószínűleg ez is
fog.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2013 Helikon Kiadó kortárs fikció négy csillag |
Három történet, három
epizód egy szálloda halljában. Meg egy kocsiban. Titkok és érzelmek, féltett
gondolatok és sejtelmes vallomások – más és más köntösben.
E könyv főszereplői azzal
a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy
vállalják-e az újrakezdés kockázatát.
Életük titkokat rejt,
történetük egy krimi izgalmasságát kínálja.
És mire a hajnal reggelbe
fordul, valamennyi titokra fény derül…
Már a Mr. Gwyn olvasása
közben is feltűnt a regény címe, és már akkor sejtettem, hogy valami köze lesz
a két kötetnek egymáshoz. Baricco nem hagyott sokáig kétségben, hisz a könyv
egy megjegyzéssel indít, ahol kifejti a kapcsolatot. Mint kiderült, a Háromszor
hajnalbant utólag írta meg, mert kedvet kapott hozzá a Mr. Gwyn közben. Ugyan
kapcsolódnak egymáshoz, de különálló kötetként is tökéletesen megállják a
helyüket.
Történetünk…
három találkozásból áll,
amelyek közül mindegyiknek köze van egy szállodához. Férfiak és nők futnak
össze életük egy pontján, ahol fontos döntéseket kell meghozniuk. Vajon mernek változtatni
az életükön?
Alessandro Baricco minden
írásában feszegeti a határokat. Van egy megszokott stílusa, de mégis ahogy többet
olvasok tőle, egyre inkább azt veszem észre, hogy állandóan kísérletezik – vagy
az írásmódon csavar egyet, vagy a feldolgozott témán. A Mr. Gwyn című regénye a
kiégés, az írás és az önmagunkról alkotott képet vizsgálja meg, és hoz minket
abszurd helyzetekbe.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2011 Magyar megjelenés éve: 2012 Helikon Kiadó kortárs fikció négy csillag |
Jasper Gwyn, az alkotói
válságban szenvedő író egyik napról a másikra úgy dönt, hogy abbahagyja az
írást. Mi ez? Kiüresedés? Kiégés? „Mérsékelten sikeres” szerzőként csupán
néhány rövidebb elbeszéléssel és több tucat, a Guardian számára írt cikkel
büszkélkedhet… azonban három regénye oly mértékben különbözik egymástól, hogy
ha valaki nem tudná a tényt, nemigen jöhetne rá, hogy ugyanaz a kéz alkotta
őket. A mesélő tehetségéhez nem férhet kétség, ugyanakkor zavarba ejtő az a
könnyedség, ahogyan a szereplői érzelmeit megfogalmazza. Mintha valamennyiük
gondolatait ismerné…
Jasper Gwyn tehát
negyvenhárom éves korában megírja utolsó cikkét, melyben ötvenkét olyan dolgot
sorol fel, amit attól a naptól kezdve soha többé nem tesz. És ezek közül a
legutolsó a könyvírás. Alkotói karrierje ezennel véget is ér. Vagy mégsem?
Sokak számára a Selyem
mellett ez A kedvenc regénye Bariccotól, amit teljesen meg tudok érteni. Nálam
nagyon szerencsétlenül jött ki az olvasása, mert nem sikerült befejeznem egy
vonatút alatt, pedig vitt magával és hihetetlenül élveztem. Aztán másnap egy
számomra diszkomfortos helyzetben vettem kézbe az utolsó 30 oldalt, és már nem éreztem
ugyanazt a bizsergést, pedig nagyon szép gondolatokkal zár a könyv.
Mindenképpen újraolvasós lesz, hiszen akkor már nem is kell cselekményre
koncentrálnom, hanem elmerülhetek a szavakban és a mondanivalóban.
Létezik-e sorsszerűség?
Vajon okkal történik az, ha az ember először a sorozat második részét olvassa
el? Szerintem igen, hiszen Francesc Miralles Samuel und die Liebe zu den
kleinen Dingen című regényének témái kevésbé fogtak meg maguknak, mint az
előzményéé, de a merengő stílusa miatt ezt a kötetet is élvezettel olvastam.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2006 kortárs fikció három csillag |
Der Literaturdozent Samuel
hat es sich in
seiner Einsamkeit bequem gemacht – bis ihm eine junge Katze zuläuft, und ihn
aus seiner Lethargie zurück ins Leben holt. Schritt für Schritt öffnet sich
Samuel für das kleine Glück des Alltags, für Begegnungen, Freundschaften und
schließlich für die Liebe.
Am
Neujahrsmorgen wacht Samuel in der festen Überzeugung auf, das neue Jahr werde
ihm nichts Außergewöhnliches bescheren. Doch dann dringt ein eigenwilliger
Besucher in seine Wohnung im Herzen Barcelonas ein: Mishima. Mit der jungen
Katze verändert sich das beschauliche, aber einsame Leben Samuels von Grund
auf. Er freundet sich mit seinem Nachbarn Titus an und begegnet nach dreißig
Jahren seiner ersten Liebe Gabriela wieder. Mit ihr kommt die Erinnerung an
einen längst verloren geglaubten Moment zurück. Ein bezauberndes Buch für alle,
die sich auf unterhaltsame Weise mit den großen Fragen des Lebens beschäftigen
wollen.
Voltak elvárásaim, de
leginkább a komfort iránti vágy és kíváncsiság hajtott. Szerettem volna
elmenekülni a mindennapokból, illetve úgy éreztem, hogy kimaradok valamiből, ha
nem ismerem irodalomprofesszorunk egzisztenciális válságához vezető útját. A
szerelem nálam egy kicsit elvitte, és sokkal inkább elmélkedtem volna velük a
kis dolgok iránti szeretetről.
Bizonyos könyvsorozatok
egyes részei annyira lazán kapcsolódnak egymáshoz, hogy különálló könyvként is
teljes mértékben értelmezhetők. Erről egyszerre a General Pressnél megjelenő
romantikus könyvek jutnak az eszembe, de az általam olvasott Francesc Miralles
regény is ilyen. Számomra csak utólag derült ki, hogy a Das unvollkommene Leben oder
wie das Glück zu Samuel fand is egy második rész, de én teljes mértékben
kerek egésznek éreztem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 kortárs fikció négy csillag |
Das leben ist nirgends
perfekt.
Aber überall wunderschön.
Genau das hat Samuel
gebarucht. Eine Spur in ein neues Leben. Als ihn aus Japan eine Postkarte
erreicht, mit einer Glückskatze vorne darauf, kann er nicht anders, er packt
seine Koffer. Das Leben des jungen Literaturprofessors ist in eine Sackgasse
geraten, der Aufbruch kommt zur rechten Zeit. Am meisten interessiert ihn aber:
Wer hat ihm diese Postkarte geschickt? Ein zauberhaftes Rätsel, das nur mit der
Poesie eines Neuanfangs zu lösen ist.
Elsőként a borítója fogott
meg – kitűnt a Libro utolsó darabos dobozából –, viszont nem csak a külcsínye
miatt tartom jó könyvnek. Az első fejezet és főképp az első bekezdés
elmélkedése átszövi az egész regény hangulatát, amely lelassulás nagyon jól
esett a rohanó mindennapok közepette. Olvasás közben igazán komfortosan éreztem
magam, és ugyan eljutunk valahová a végére, de a hősünkkel megtett közös út
sokkal fontosabb, mint a cél.
Történetünk…
a negyvenes éveiben járó
Samuelről szól, akivel telefonon szakít a barátnője. Változásra vágyva Japánba
utazik, hogy megtalálja a titokzatos képeslap feladóját, de sokkal inkább
önmaga felfedezésére indul. Megismerkedik a kultúrával, az emberekkel és az
újrakezdés lehetőségével, amely mindenkinek megadatik.
Minden életmű olvasása
közben eljön az a kötet, amely – akármennyire szereted is az írót – neked
mégsem tetszik. De hogy így nagyon nem. Alessandro Baricconál az Emmaus című
köteténél jött el ez a pont, merthogy nemigazán hasonlított egyetlen korábbi
művére sem, ahol – ha még a történettől néha ki is borultam – az írásmódja
magával ragadott. Itt viszont nem sikerült kapaszkodót találnom semmiben sem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2009 Magyar megjelenés éve: 2014 Libri Kiadó kortárs fikció két csillag |
Négy fiú
és egy leány.
Testben-lélekben
együtt.
Négy
egyházi iskolás srác és a világi csaj.
A hithűek és a
hitehagyott.
Mit tartogat a sorsdöntő
találkozás, melyben két, egymással homlokegyenest ellentétes világnézet
ütközik?
A testiség és bujaság
oltárán.
Ami a felfedezés titkos
öröme.
Oltár és altáj. És a
titok.
Hogy erről nem szabad
beszélni.
Hogy a szentség mellett
mily édes a profán.
A világhírű Alessandro
Baricco a kortárs olasz irodalom legizgalmasabb alkotója; műveit több mint két
tucat nyelvre fordították le, több regényéből emlékezetes film is készült. Az
Emmaus a legújabb kötete.
Csalódva csuktam be a
kötetet, mert jobbra számítottam. Bár már az elején meg tudtam állapítani, hogy
el fog ütni azoktól a kötetektől, amelyeket eddig az írótól olvastam. Az
olaszos virtus azonban sokkal inkább érződik, amit Ferranténél is szerettem. Itt
viszont nem jött át, és örültem, hogy vége.
Történetünk…
egy templomban zenélő
baráti társaságról szól, akik mindenképp szeretnék a környék menő lányát is
bevenni a csapatba. Saját zenével terveznének koncertezni, ám Andre visszautasítja őket. Ezzel azonban inkább
csak összekuszálja a szálakat, még úgy is, hogy mindezt akaratlanul teszi. Négyesünk
pedig elindul a lejtőn, és ki tudja, hogy melyikük ér le épségben a völgybe.
A sárga színre repülök, mint muslinca az érett gyümölcsre. Talán így
talált rám először Matthew Quick Napos oldal című regénye, de az biztos, hogy
akkor még nem volt nekem való. Határaim feszegetése érdekében viszont szerettem
volna így, évek múltán egy próbát adni neki, valamint megnéztem a belőle
készült film előzetesét, és az is meghozta hozzá a kedvemet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2008 Magyar megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó lélektani, kortárs fikció, felnőtt négy csillag |
A regényből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült Bradley Cooper, Jennifer
Lawrence és Robert De Niro főszereplésével.
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek
nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga
Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a
végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem
meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy
egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni
vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz,
a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új
pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a
gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé
torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás.
Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám,
mint maga az élet.
Mennyiségi olvasás mellett az ember sokkal kritikusabb, és nehezebb kilendíteni az betűfalás fázisból az élmény felé. A Napos oldalnak viszont helyenként sikerült ezt elérnie, sőt egy részen még el is érzékenyültem, amire egyáltalán nem számítottam. Nem lett a kedvencem több ok miatt is, de ettől még egy értékes könyvnek tartom, amit a film által szerencsére sokan meg is ismerhettek.
Lassan, de biztosan
haladok Alessandro Baricco életművének megszerzésével és elolvasásával. A 2012
és 2016 között megjelent kiadások a szívem csücskei az egyszerű, ámde nagyszerű
borítóival. A Vértelenült is sikerült így megszereznem, ami teljesen véletlenül
került hozzám. Nem pont ez a kötete áll a legmagasabban a prioritási listán, de
ő szeretett volna hozzám kerülni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2002 Magyar megjelenés éve: 2003 Helikon Kiadó kortárs fikció négy csillag |
Alessandro Baricco olasz
író harmadik könyvét tartja „kezében” a magyar olvasó. A Selyem és a
Tengeróceán után itt a Vértelenül. Hasonlít is, meg nem is az elődeire.
Romantikus történet olyan szikáran előadva, hogy hihetetlen feszültséget tud
kelteni. Ez ad a látszólag egyszerű kijelentő mondatoknak szivárványos
ragyogást. Nagy-nagy emberi szomorúság árad a romantikus történetből, ami több
az emberek iránti sajnálatnál – az emberiség iránti sajnálat süt a regényből.
Minden szereplőt valami determináltság mozgat. Nem akarja csinálni, amit
csinál, mégis csinálja. Íme az ember. Ecce homo.
Tipikus Baricco kötet, amivel
nálam már egyértelműn befutó. A daloló mondatokat összefűző szöveg zene volt
füleimnek. Nem használ bonyolult szerkezeteket, egyszerű kijelentésekre
törekszik, mégis él az egész kötet. Helyenként azzal játszik, hogy végtelen
hosszúságú mondatot alkalmaz, ezzel is hangsúlyozva az épp szóhoz jutó beszédének
dinamikáját, de a pontok mellőzése mellett bekezdéseket viszont használ, ha
valamit épp hangsúlyozni szeretne a gondolatfolyamban. Salinas monológja
egyszerűen mesteri.
Történetünk…
egy brutális leszámolásról és annak következményéről szól. Főszereplőnk egy kislány, akit édesapja elrejt a padló alatt, mielőtt még a gonosz férfiak megérkeznek. És később is az ő szemszöge meséli el az eseményeket, akkor már idősebb, ősz hajú hölgyként.
Egyértelmű borítóvásárlás
volt Rachel Joyce Ellopott pillanat című regénye. Ugyan elolvastam a
fülszöveget is, és valahonnan kiderült számomra a két másodperces
idővisszaállítás, de többet nem tudtam róla. Azt hittem, hogy a hozzátoldott
két másodpercre lesz kihegyezve a történet, de nem így történt. Sokkal inkább
egy hetvenes évekbeli karakterdráma, amelyet érdekes volt követni, de engem
lelkileg eléggé megviselt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2014 Maxim Könyvkiadó kortárs fikció három csillag |
Byron Hemmings hétköznapi
reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele
a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor
aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi
körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan
váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha
észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva
már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el,
és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb
barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol…
A borító továbbra is
csodálatos. Nagyon tetszik a rajzstílusa és a hangulat amit árasztott. A
pitypang mellett a belső fülön található vízparti fotel volt a kedvencem, és
sokáig nem is tudtam, hogy ennek mélyebb jelentése is lesz. Talán több lápot
még elviselt volna, de így is átadta a ködös és helyenként nyomasztó
hangulatot.
Történetünk…
kettőből fonódik eggyé. Az egyikben Byront és a családját követjük végig, ahogy a hozzáadott két másodperc megváltoztatja az életüket. Épp iskolába tartanak kocsival, és elütnek egy biciklis kislányt. Anyja, Diana azonban nem emlékszik erre, de Byron addig győzködi, míg utána nem járnak. Az anyukák mélyebb barátságba keverednek, amit Byron barátjával egyetemben megfigyel, mert különös az egész helyzet. Pont mint a másik szál is, ahol Jim fejében tartózkodunk, aki egy bezárt pszichiátriából szabadult ki, és mivel nincs hova mennie, itt marad a városban. Munkát vállal, és jelenleg egy étteremben pucolja az asztalokat. Egy nap azonban őt is elütik, aminek következtében lassan felelevenedik előtte az elfeledett múltja.
Kortárs szépirodalmat
olvasni nehéz, mert rengeteg témában jelennek meg regények, és fogalmad sincs,
hogy mit válassz. Leginkább ajánlásokra hallgat az ember, bizonyos helyzetekben
azonban jelen van a kíváncsiság is. Nekem például nincsen olyan ismerősöm, aki
szláv vagy balkáni irodalmat olvas, így kénytelen vagyok magam tapogatózni. Egy
ilyen alkalommal jött velem szembe Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye,
ahol az írónő horvát, a helyszín pedig Bosznia. Bár külön-külön kíváncsivá
tettek, sajnos csalódnom kellett benne. Az igényes borító nem takart számomra
különlegességet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2020 Metropolis Media kortárs fikció, női sors két csillag |
Tizenkét évvel azután,
hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap
gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen
neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy
megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek
a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben
tűnnek fel, s a balkáni az utazás szimbolikus jelentőségűvé válik.
Varázslatos történet a
gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és
arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk.
Nehezen haladtam vele
annak ellenére, hogy milyen rövidke, mert sosem volt kedvem elővenni. Emellett
az sem segített a helyzeten, hogy evvel párhuzamosan egy másik csalódást keltő
könyvet olvastam, így belekerültem egy spirálba, amiből nagynehezen tudtam csak
kikászálódni. Ezt a regényt nem nekem írták, és bár a témája érdekes, de a
szereplők, és főleg a barátnő jelenbeli viselkedése annyira kivágta nálam a
biztosítékot, hogy örültem, ha nosztalgiáznak.
Történetünk…
két barátnő kapcsolatáról szól. Sara Írországban él, amikoris telefonon felhívja gyerekkori barátnője, Lejla, hogy vigye el őt Bécsbe, mert ott van a bátyja, akivel találkozni szeretne. Sara visszamegy és egy Opel Astrával neki is vágnak az útnak. De ezalatt nem a fizikailag megtett kilométerek számítanak, hanem a lelkiek is, hisz a Sara rengeteget nosztalgiázik a gyerekkorukról, a fiatalságukról, a felnövésükről. Ezt az idillt párhuzamba állítja a jelennel, és önmagára is reflektál.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2014 Magnólia Kiadó kortárs fikció négy csillag |