A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szivárgó sötétség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szivárgó sötétség. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 2., szombat

Rossz és rosszabb harca – Istenfélő űrszekta #3 | On Sai

On Sai Szivárgó sötétség sorozata még koránt sem ért véget a harmadik kötetével, az Artúrral, amely továbbfűzi a megkezdett történeteket, és a címből kifolyólag másra is helyezi a hangsúlyt. A kevesebb Lucy jót tett a történetnek, bár továbbra sem ér fel az első részhez. Maga az értékrendszere is egyre kuszább, szóval már egyáltalán nem tudom, hogy mire számítsak a továbbiakban.


Eredeti megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
három csillag

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.

Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?

Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.

Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.

Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.

 

Nagy kihagyás után tért vissza az írónő szeretett karaktereihez, de ennek ellenére is elég rövidre sikeredett a regény. Jobban ki lehetett volna dolgozni mind a karakterek fejlődését, mind az eseményeket, mert nem éreztem a folyamatos harcolászáson kívül, hogy haladnánk valamerre. Természetesen megint ott volt a sejtelmes keret, aminek remélem majd teret fog adni valamikor On Sai, mert nem elég az, hogy a szereplőkért izgulunk, a jövő is érdekes csavarokat tartogat.

2021. szeptember 13., hétfő

Börtöntöltelékek és szerelők - Istenfélő űrszekta #2,5 & #2,7 | On Sai

On Sai Szivárgó sötétség sorozat második és harmadik részének kiadása között hat év telt el, ami alatt a rajongók tűkön ülve várták, hogy vajon hogyan is folytatódik kedvelt szereplőik sorsa. Az írónő ennek eleget téve írta meg ezt a Szürke szobákat és a Miogin bázist, amely más-más csapatot követ. Míg az első Scar börtönben töltött idejét dolgozza fel, addig utóbbi Artúr és Márk űrkalandjaival foglalkozik. Rajongóknak hiánypótló, maratonozás közben nekem inkább csak megtörte a lendületet. Az itt lezajlott események utóhatásai megtalálhatók a következő részben, így nem feltétlenül szükségesek a történet megértéséhez.


Eredeti megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
három csillag

#2,5 Szürke szobák


Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?

Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?

Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?

Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?

Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?

 

Ebben a kötetben Scart követjük, miközben próbálja túlélni a börtönt, ahova sikertelen vizsgája után kerül. Elég durva környezet, aminek szóhasználatát nem szerettem, de kétség kívül hozzátartozik a helyhez. Farkastörvények uralkodnak és nőként a megerőszakolás lenne az egyetlen kimenet, hőnőnk azonban annyira pánikol miatta, hogy aktiválódik a Don által beültetett tudás.

2021. szeptember 5., vasárnap

A döntés dilemmája – Istenfélő űrszekta #2 | On Sai

Nagy lendülettel vetettem bele magamat a On Sai Szivárgó sötétség sorozatának második részébe, a Lucy-be, ám csalódnom kellett. Sokkal kevesebbet foglalkozik az általam oly nagyon kedvelt két szereplővel, és sokkal többet másik kettővel. Maguk a blokkok is hosszabbak voltak, így kevésbé pörögtek az események. Emellett fáradt is voltam, ami biztosan rányomta a bélyegét az olvasmányélményemre.


Eredeti megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
három csillag

A kalózkirály megindult a végeken.

Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket. Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és élete árán is segíteni akar.

De mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, és életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez?

És mit tesz mindeközben Chester? Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Vajon mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

 

Amennyire elvarázsolt a Scar, a Lucy annyira hidegen hagyott. Sokkal kisebb jelentősége van Scarnak és Donnak, pedig ők az én szívem csücskei. Jobban koncentrál a címszereplőre Lucyre, aki ugyan egy fokkal emberibb lett (már amennyire egy mentál emberi tud lenni), de még így sem szerettem meg. Egyedül Artúr mozdult el pozitív irányba, és az ő kalandozásaira még kíváncsi is voltam. Innentől viszont eléggé spoileres lesz a bejegyzés az előző részre nézve, szóval csak saját felelősségre tessék továbbolvasni.

2021. augusztus 29., vasárnap

Istenfélő űrszekta | On Sai

On Sai nevét már az Apa, randizhatok egy lovaggal? olvasása előtt is ismertem, de a sci-fi-jei akkor még nem vonzottak, hiszen a műfaj is távol állt tőlem. Azóta viszont már olvastam a Calderont, amit nagyon szerettem, és már csak idő kérdése volt a Szivárgó sötétség elkezdése. Ugyan egy kicsit féltem a Scartól, de pont annyira voltam kíváncsi erre a vallásos témájú űrkalandra, hogy bespájzoljam a folytatásokat is, és milyen jól tettem. Nagyon tetszett, hogy a kalandok mellett Isten létét és a szabad akaratot boncolgatja, mindezt azonban egyáltalán nem erőszakosan. És fogalmad sincsen, hogy a szálak milyen irányba fognak haladni.


Eredeti megjelenés éve: 2013
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, fantasy
négy csillag

Scar körül sok a titok.

Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.

 

Artúr körül sok a halál.

Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.

 

Don körül nagy a csend.

A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.

 

Lucy körül nagy a rend.

Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.

 

Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy mi mozgatja a szálakat.

Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?

Létezik egyáltalán szabad akarat?

A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?

Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.

 

Rég olvastam négy szálon futó regényt, így az indulás sem volt könnyű. Mire épp megszoktam volna egyet, jött a másik, ami miatt dünnyögtem magamban, hogy én márpedig az előző szereplőt szeretném visszakapni, és ez meg mehet, ahova akar. Viszont ahogy belerázódtam, már kifejezetten értékeltem a többnézőpontúságot, hiszen így mindenhol ott lehettem és mindent tudhattam. Emellett minimális volt a jelenetbéli átfedés, így pörgött a cselekmény, és pont ott voltunk, ahol kellett.