Fogva tartott feleségek | Naomi Novik

A magyar megjelenés után nem sokkal olvastam el Naomi Novik Rengeteg című regényét, és ugyan nem lett a kedvencem, de tetszett a maga szláv mesevilágával. Az Ezüstfonást azonban mindig csak toltam magam előtt, és az sem segített neki, hogy többektől azt hallottam, hogy a két Novik kötet annyira különbözik, hogy megosztja az olvasókat. Hét év távlatából nehéz megmondani, hogy mai fejjel mennyire fogna meg magának a Rengeteg, az viszont biztos, hogy az Ezüstfonással nem jutottunk dűlőre. 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2018
GABO Kiadó
fantasy
három csillag

Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

 

Novik a Rengeteg után itt is a szláv mitológiához nyúlt vissza. Kapunk ugyan cárt, tűzdémont és jégkirályt, de ők kevésbé olvadnak bele a világ szövetébe, és sokkal inkább különálló fáklyaként világítanak. Akarva akaratlanul folyamatosan Az Északi erdő legendája sorozathoz hasonlítottam, amellyel a közös alapok miatt vannak átfedések, azonban az említett trilógia nagyon kedves a szívemnek, hiszen a mitológiai elemek sokkal inkább élő és lélegző részét alkotják.

 

Történetünk…

két lányról, Mirjemről és Irináról szól, akik akaratuk ellenére nagyhatalmú uralkodók feleségei lesznek. Míg Mirjem különleges képességének hála arannyá változtat minden ezüstöt, addig Irinát a félvér származása miatt egy tűzdémon eledelének nézte ki. Véletlenek folytán útjuk többször keresztezi a másikét, mígnem egyszer egy közös tervvel állnak elő, amely mindkettejük szabadságát jelentené, emellett az emberek birodalmának biztonságát. De vajon a győzelem csak halállal teljesíthető be?

 

Események szempontjából elég távolról indul a regény, ha azt nézzük, hogy hova lyukadunk ki, de nekem pont ez a része tetszett jobban. Megismerjük Mirjemet, aki apja túlzott kedvessége miatt kényszerül a könyörtelen pénzkölcsönző szerepbe. Roppant ügyes üzletasszony, aki fokozatosan építi ki a boltot illetve a hírnevét. Mindezen foglalkozás egyébként a zsidó származásával is tökéletesen egybevág, amelyről kapunk egy-két érdekességet. A szegénységből hamar kilábalnak, és pont emiatt szúr szemet a környéket rettegésben tartó sztarikok uralkodójának. A fogságban ugyan néha elég meggondolatlan döntéseket hoz, de összességében az esze győzedelmeskedik.

 

Forrás: Pinterest

 

Második szemszögként hamar megkapjuk Vandát, aki kényszerűségből kerül Mirjemékhez. A szolgálói pozíciójával sokkal jobban jár, mintha egész nap otthon lenne, mert az édesapja bántalmazza a saját gyermekeit. Míg kezdetben csak a háznál segít, egy ponton túl már kiterjesztett kézként ő hajtja be az adósságokat. Mindeközben két fiútestvéréről sem feledkezik meg, akikkel egy kis pénzt félretéve talán örökre elköltözhetnének az apjuktól. És igen, hiába úgy gondolja, hogy nem érdemli meg azt a sok jót, amit kap, mindez csak az apja durvaságának köszönhető.

 

Irinát is első körben Mirjem által ismerjük meg, hiszen az ő apjának apják el a sztarikezüstből készült ékszereket, amelyek a lánya hozományának részét fogják képezni. Hercegnőként mindig is arra volt rendelve, hogy jól házasodva nagy befolyásra tehet szert. Igazi túlélő, aki stratégiai nagyságáról tesz szert, viszont a kötet vége felé egy kicsit csalódtam benne, mert úgy tűnik több potenciált láttam bele, mint amennyivel ténylegesen rendelkezik.

 

A szűnni nem akaró hó- és jégtakarónak köszönhetően ez egy igazi téli olvasmány, amelyet a sztarikok fagyos birodalma csak még inkább megerősít. Mindez varázslatnak köszönhető, amely többféle formában jelenik meg a kötetben. Mirjem tényleg képes az újdonsült férje birodalmában az érintésével az ezüstöt arannyá változtatni. Irina ugyanezen birodalomban talál menedéket, ahova a tükrök segítségével képes átjutni. Számomra azonban az erdei házikó volt a legvarázslatosabb, amely mindkét világban létezik, és az egyikben történt tárgyi változások a másikban is megjelennek. Emellett pedig a fenntartást is úgy oldja meg a vityilló magának, hogy addig nem engedi el a véletlenül odatévedő embereket, míg azok azt rendbe nem hozzák.

 

Forrás: Pinterest

 

Sajnos azonban a megvalósításon hasalt el nálam a regény. Az elején nagyon nem tetszett a fejezetek hosszának aránytalansága, de a 100 oldal után kezdett kiegyensúlyozottabbá válni. Nagyon lassan haladunk előre, ami a túlsúlyban lévő leírásoknak köszönhető. Sokáig emiatt nem is lehetett látni, hogy milyen irányban fogunk haladni, és olvasóként nem szeretem a céltalanságot. Míg az elején elég konzisztensen váltogattuk a szemszögeket, a végén azonban teljesen felborul a rend, és teljesen random szereplőket hozunk be. És nem elég, hogy mindezzel teljesen kilök minket az események középpontjából, hanem sokszor fogalmunk sincs, hogy épp kire váltunk, és jó pár bekezdésnek kell eltelnie, mire rájövünk. És bár kapunk a végén egy szép lezárást, de az oda vezető huzavona is egy kicsit túlnyújtottá tette.

 

Összességében

Az elgondolás jó lenne, ha a megvalósításával nem lőtte volna magát bokán a regény. Mirjem, Vanda és Irina sorsa végig érdekelt, de nagyon lassan jutunk el a megoldáshoz. Leginkább az izgalmas részek szemszögválasztásai akasztottak ki, ugyanis nem egyszer az események peremére kerülünk általuk. A szláv rész sem fogott meg, mert állandóan az jutott az eszembe, hogy Az Északi erdő legendái mennyivel jobban integrálta a történetébe.

 

„Nem ilyet kerestél, de rosszabb dolgok is történnek annál, mint hogy egy lányból királyné lesz.”