Sorozatbefejező terveimet egy időre jegeltem, mert
inkább egykötetes regényekre vágytam. Egy kisebb képregénydömping után viszont
megszívtam magamat, hogy ha már a könyvvásárlást minimalizáló fogadalmamat nem
sikerül tartanom, ezzel legalább haladjak. Mostani választásom Federica Bosco
Maradj velem, angyal című kötetére esett, amelynek az első két részét még bőven
gimnázium alatt olvastam. Nagyvonalakban emlékeztem az eseményekre, főként a
lezárásokra. Nem esett nehezemre felvenni a fonalat hét év után sem, mert
főként karakterdrámákra koncentrál, abból meg itt is van bőven.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2014 Libri Kiadó ifjúsági, tánc három csillag |
Mia a küszöbén áll annak, amire mindannyian vágyunk:
a Royal Ballett School meghallgatásán egy karnyújtásnyira kerül attól, hogy
megvalósuljon gyermekkora óta dédelgetett álma. A lány, aki mindig is világhírű
balett-táncos szeretett volna lenni, a színpadon állva hirtelen ráébred, hogy
ez nem az ő útja. Szabad akar lenni. Szabadon, szabályok, kötöttségek, kényszer
nélkül akar táncolni - ez az igazi álma. Patrick hangja most, élete egyik
legnehezebb döntésének meghozatalakor sem hagyja magára.
A Royalra mondott "nem" egy új élet
kezdete Mia számára: Ninával - akivel végül felülkerekedtek az őket elválasztó
félreértéseken - úgy döntenek, hogy Londonba költöznek. Mia rátalál a Britre,
egy művészeti iskolára, amely biztosíthatja számára a tánc szabadságát, Nina
pedig belevág egy újságíróképzésbe. Az új, londoni élet azonban nem csak
szórakozás, hiszen Nina terhessége számos megoldandó feladat elé állítja a két
barátnőt. Az akadályok leküzdésében, mint mindig, most is segítségükre lesz
Patrick földön túli alakja. Mígnem egy napon...
Nem emlékeztem, hogy ennyire olasz a sorozat. Az rémlett, hogy voltak benne veszekedések, de az állandó drámázás már nem rémlett. Mindenről beszélnek, mindenen felhúzzák magukat, de a végén meg nagyboldogan összeölelkeznek. Olaszsága abban is megnyilvánult, hogy a párbeszédes jelenetek között gyakorlatilag pár mondat átvezető szöveg volt. Ez lehetővé tette azt, hogy eszméletlen gyorsan, már-már képregénysebességgel tudtam haladni vele. Viszont néha annyira hiányzott egy-egy leírás, legalábbis nekem mindenképp.