Könyv Kemping Readathon 2022 tél – Élménybeszámoló

Forrás: moly.hu

Már kész hagyománnyá vált a magyar BookTube közösségen belül a Könyv Kemping megszervezése. A többi tematikus hónapra és Readathonra kevésbé lelkesedtem be, mint erre, hiszen ez egy hatalmas online rendezvény, ahol élettel telik meg a könyves Discord felület, és a közös olvasás örömében lehet részünk.

Idén harmadjára vettem részt, és hasonlóan jól éreztem magamat, mint a korábbi két alkalommal. A programokban igyekeztem minél inkább részt venni annak ellenére, hogy a hétköznap estéim mindig sűrűek. Olvasás szempontjából teljesítettem is meg nem is, mert ugyan voltak fix terveim, de valamiért úgy éreztem, hogy miért is ne másszuk meg a tornyot a többiekkel.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Hétfő reggel belevetettem magam A táltosba, ami egy teljesen impulzus döntés volt, hiszen sokáig az Éjfél könyvtárral akartam kezdeni. Mindkettő tökéletesen illett az Erendil fényéhez, viszont motiváció szempontjából jó rövid könyvvel kezdeni. A regény erősen közepes élményt nyújtott, mert sokkal inkább a cselekményre koncentrált, mint szerettem volna. A bemutatott mondavilág miatt viszont örültem, hogy elolvastam. És nem mellesleg passzolt az Yggdrasil-hoz is.

Rajtam kívül sokan a közös könyvekkel kezdték a hetet, és Discordon nagyon ment a diskura a Lore Olympus-ról. A csajok eléggé meghozták a kedvemet az újraolvasáshoz, de végül erős maradtam, és az esti read-in alkalmával is A táltost folytattam. A nyitó live nagyon jó hangulatban telt, emiatt egy kicsit szorongtam a közös olvasás kezdete előtt. Ezt azonban sikerült hamar levetkőznöm, és meglepően sokat beszéltem. Sajnos annyian nem voltunk aktívak, mint a korábbi kempingeknél, de hát ez volt az első nap, valamint sokaknak az első kemping is, így sok volt a csendes megfigyelő. A kemény magot viszont csak nagyon nehezen lehetett lelőni.

Középső kép forrása: moskatanita.hu

Kedd reggel fejeztem be végül A táltost, és magam megnyugtatására megnéztem a második toronymászós pontot. Ekkor még nem voltam abban biztos, hogy melyik úton indulok el végül, de nagyon megörültem, hogy csak egy novellát kell elolvasni. Ilyen kötetem ugyan volt itthon, de inkább Moskát Anitától választottam egyet. Épp hétfőn jelent meg a Határozat gyermekengedélyezésről, de azt már előző este olvastam, így másikat kellett keresnem, és a Gyompálmára esett a választásom. Ezek után nyugodtan megállapíthatom, hogy kíváncsian várom az írónő készülő novelláskötetét, bár előtte még nem ártana elolvasnom a Horgonyhelyet is.

De hogy ne maradjak könyv nélkül, ebéd után elcsábultam a Lore Olympusra. Ugyan már előre tudtam, hogy ki fogom hagyni a Live-ot, de az élményből nem akartam kimaradni. Mivel újrázás volt, így már tudtam, hogy mire számítsak. Jobban esett, mint első alkalommal, de nekem nem lett a kedvencem.

 

Szerdán reggel fogtam a fejemet a toronymászós pont videóját megnézve, ahol női szerzőket jelentett be Eszti. Minek kellett nekem előző nap elolvasnom a Lore-t? Folytatni nem akartam a második résszel, de nem baj, majd keresek másikat. Magán az eredeti listán ugyan voltak még női szerzős kötetek, de nem éreztem hét közepén magam olyan elszántnak, hogy belevetem magam egy Ardenbe.

Hagytam időt magamnak, majd nap közben rájövök, hogy mit szeretnék. Addig is nekiálltam a rendes pontok teljesítésének, mert onnan már csak az Ismeretlen utak hiányzott. Itt a mágikus realizmust céloztam meg, és ismételten nem az Éjfél könyvtárba kezdtem bele, hanem inkább az opciós Harag-várakba. Ötven oldal után azonban elkezdtem megkérdőjelezni a címke jogosságát, mert egyáltalán nem éreztem benne a mágikus realizmust. Lehet, hogy becsapott a moly.hu.

Végül sikerült zöld ágra vergődnöm a női szerzős ponttal is, amelyre Fruzsi ajánlására a Webtoonon is megtalálható Always Humant számítom be. Úgy érzem, hogy szüksége volt rá a lelkemnek. Nem akartam gyorsan haladni ezzel a sci-fi környezetben játszódó LMBTQ szerelmi történettel, mert jó volt belesüppedni, amit a képkockák mellett szóló zene is csak felerősített.

 

Csütörtökön egy nyugis napot kaptunk, így bármit lehetett folytatni. Ez jól is jött, mert előző nap nem fejeztem be sem az Always Humant, sem a Baricco kötetet. Utóbbival reggel sikerült haladnom, de mágikus realizmus szál még mindig jött velem szembe.

 

Pénteken végül befejeztem az Always Humant, a Harag-várakkal pedig csak haladtam tovább. Kezdtem egyre inkább elengedni az Ismeretlen utak pontot, bár már vésztartalékba választottam egy ismeretterjesztő kötetet, amivel kiüthetném. Délután viszont úgy vettem észre, hogy a Nagy Panda és Kicsi Sárkány beszél hozzám leginkább a polcról, és ez is kellett a lelkemnek. Nagyszerű gondolatok gyűjteménye igényes kivitelezésben. Azóta már tele is cetliztem, és biztosan fel fogom csapni, ha rossz kedvem támadna.

 

Szombaton kezdődött leginkább a feketeleves. Reggel rengeteget agyaltam a mágiával kapcsolatban, hogy ugyan mi a fészkes fenének álljak neki, ami nem hosszú, merthogy már biztosan tornyot fogok mászni, ha törik, ha szakad. A polcomon a témához illően leginkább hosszú könyveket találtam, de végül a Baricco kötet befejezése után a The Witch Boy sorozat első részét olvastam el. Ez egy gyerek fantasy történet egy fiúról, aki boszorkány szeretne lenni, de a fiúknak nem lehet ilyenfajta mágiájuk. Ez egy viszonylag egyszerű képregény, amely a korosztályi besorolásnak is köszönhető, de legalább gyorsan haladtam vele.

Hirtelen felindulásból végülis nekikezdtem az Éjfél könyvtárnak, amelytől a rossz vélemények miatt féltem. Ez azonban alaptalannak bizonyult, mert ugyan elég pesszimistán indul a kötet, de maga a történet érdekelt. Viszont egyre inkább kezdtem érezni a fogyó lendületet.

 

Vasárnap kijött rajtam a fáradtság, emellett pedig a legnehezebb pont következett: sorozatbefejezések vagy halál/gyászfeldolhozás. Nemigen tudok olvasatlan utolsó részeket előhúzni a kalapból, mert leginkább az első kötet után küldöm pihenőre őket, a Wave-hez pedig nem éreztem elég lelki erőt. Kompromisszumos megoldásként folytatta az előző nap megkezdett The Witch Boy sorozatot a második és harmadik felvonásával, mert tudtam, hogy nem bírom majd végigvinni estig az Éjfél könyvtárat, ami így következő hétre maradt, de nem estem kétségbe.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Végül sikerült megmásznom a tornyot, ahol az oroszlános DUPLO lovagok zöld sárkánya várt. Ugyan van itthon plüssárkányunk is, de azt hirtelen nem találtam meg. Érte viszont fel kellett másznom a szekrény tetejére.

 

Idén is voltak Instagram kihívások, de ezeket most rendhagyó módon mind hétfőn rakták ki. Ezek közül öthöz készítettem képet, az Instapályázathoz viszont nem éreztem kellő kreativitást, és azt elengedtem. A kreatív, rajzolósabb részeket hiányoltam, de helyette viszont nagyot ütött a szókirakó.

Végezetül szeretném mindenkinek megköszönni a szervezést, mert ismét egy nagyszerű hetet tölthettünk el. Magáért a toronymászós koncepcióért is jár a hatalmas taps, de a lebonyolításért hasonló nagyságú ölelés jár. 

És hogy mit szeretnék itt a végén még mondani? Várom a következőt.