Octavia E. Butler
munkásságát már olvasatlanul is tiszteltem, hiszen a hetvenes évek végétől írt
fekete nőként tudományos fikciót. Ezek külön-külön is nehezítő tényezőnek
számítanak, ám mindez éleslátással és kritikai gondolkodással kiegészülve csak
még inkább bizonyítja az írónő nagyságát. Bár sokáig gondolkodtam azon, hogy A
magvető példázatával kellene kezdenem, végül azonban a Rokonság győzött. Sokkal
inkább vonzott az időutazós vonala, különálló kötetként pedig kerek egészet is
alkot. Emellett pedig Dóri is nagyon szerette, akivel utána jól meg is
beszéltük a könyvet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1979 Magyar megjelenés éve: 2024 Agave Könyvek Kiadó történelmi fantasy, időutazás öt csillag |
1976-ban Dana arról
álmodik, hogy író lesz.
1815-ben viszont
rabszolgaként bánnak vele.
Amikor Dana és Rufus
először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a
folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.
Egyikük sem érti, hogyan
képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül,
ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.
Ám ahogy Dana egyre többet
tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még
azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.
Az 1979-ben megjelent
Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás
témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így
méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.
A borítóval egyértelműen
meg kellett barátkoznom, ugyanis a szemem nem találta harmonikusnak a színkombinációt.
A kukorica – ha jól értelmeztem a sematikus rajz alapján – ugyan nem számít a
rabszolgaság tipikus jelképének, mert a legtöbben a gyapotot asszociálnánk,
viszont jól passzolt a regényhez. A vércseppek pedig nagyon találók, hiszen
jelzik előre a kötet keménységét.