Becky Chambers Wayfarer sorozatának első részének hála egy igazi komfortos űrutazásban vettem részt, és hasonló élményt vártam a folytatástól is. Ugyan a Hosszú út egy közös keringési pályán szereplői miatt kapcsolódik az előzményéhez, teljesen más irányt vett fel. Egyrészt az űr helyett két bolygóra korlátozódunk, másrészt pedig az epizodikusságot felváltotta egy két szálon futó összefüggő történetet.
Eredeti megjelenés éve: 2016 Magyar megjelenés éve: 2023 Metropolis Media sci-fi négy csillag |
Lovelace a Wayfarer
űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján
történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás. Az
összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt
fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire
elhagyatottnak.
Ám Bors, egy technikus,
aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít
Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja,
milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a
körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely,
két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.
A „Hosszú út egy kicsi és
dühös bolygóhoz” című regény folytatásában a szerző ismét egy optimista, kuckós
űroperába repít bennünket.
Bár előzetesen tudtam,
hogy a sorozatban lazán kapcsolódó részekről van szó, de legalább a bevált
receptet megtarthatta volna, mert a leszűkült tér és idő nem feltétlen állt jól
neki. Jane fejezeteiben ugyan részlegesen kárpótolva lettem, de Lovelace végig
idegen maradt számomra.