Ígéretes fülszöveg, nem
mindennapi borító, ez jellemzi Ryan Graudin Invictus – Az idő gyermeke című
regényét. Csak az önmagam támasztotta elvárásokkal futottam neki, nem olvastam
előzetes véleményeket még a megvételkor sem. Annyira szerettem volna szeretni, de
nem jött össze ennek az önálló regénynek, amin még a folytatások sem segítettek
volna.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2018 Maxim Könyvkiadó ifjúsági, sci-fi három csillag |
Farway Gaius McCarthy az
időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor
apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó
lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy
kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból.
Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú
történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya,
akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a
süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha
mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első
perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a
történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült
vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy helyrehozzanak
bizonyos dolgokat, amíg még van rá lehetőség.
Nem kapott el a hangulata,
pedig nem is együltő helyemben olvastam el. Szántam rá időt, hogy érjenek a
karakterek, az események, de evvel csak azt értem el, hogy állandóan halogattam
a kézbevételét. Pedig a filmszerűen sikerült dupla nyitánya még tetszett, de
utána egyszerűen csak pörgettem a lapokat, érzelmek nélkül.