A Jaffa Kiadó tavaly került
a látószögembe Bauer Barbarával, de a kínálatukat böngészve Mörk Leonóra nevével
is összefutottam, ám csak egy évre rá sikerült olvasnom tőle. A legfrissebb
könyve, a Törött tulipánok került a kezembe, amibe nagy elvárásokkal fogtam
bele. Az elején még élveztem a különleges helyszín miatt, ám a végére teljesen
elveszett a lelkesedésem. Más irányba ment el a történet, mint szerettem volna,
és emiatt hiányérzetem is keletkezett.
Eredeti megjelenés éve: 2021 Jaffa Kiadó történelmi fikció, női sors három csillag |
1651, Hollandia. A köztársaság
virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt,
Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő
vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma
vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy
ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán a húga,
Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi
történt a bátyjával, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító
légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő
labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben
a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit
érez iránta egykori gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak
barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már
régóta a fiút?
A könyv lapjain
megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak
sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban,
csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az
idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség,
fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas
korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.
Le a kalappal Mörk Leonóra előtt, aki egy teljesen idegen terepen és nem egy megszokott korban volt képes mozgatni a szereplőit, felhasználva a létező embereket és a kitaláltakat. A fejezetcímek külön pluszpontot érdemelnek, mert mindegyik egy teljesen más szín Vermeer palettájából. Fogalmam sem volt, hogy ennyi különböző árnyalat létezik, és jó volt azon gondolkodni, hogy vajon hol tűnhet majd fel majd a fejezet közben.