A 2023-as Könyvfesztiválon képregény fronton megcéloztam a kisebb kiadókat, hiszen az ő kiadványaikat szinte csak rendezvényeken lehet beszerezni. Így jutottam el a Polar Könyvekhez, akik északi szerzőket karolnak fel. Náluk jelent meg az Arvo Pärt zeneszerző életét feldolgozó Két hang között, amire a Pontosvessző Paripa lányok hívták fel a figyelmemet. A kötet szerzője, Joonas Sildre azóta már kétszer is járt Magyarországon, de sajnos nem jutottam el a dedikálások egyikére sem, pedig nagyon szerettem ezt a történetet.
![]() |
Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2021 Polar Könyvek életrajz öt csillag |
A képregény betekintést
nyújt a világszerte nagy népszerűségnek örvendő kortárs észt zeneszerző, Arvo
Pärt életébe és a védjegyévé vált kompozíciós technika, a tintinnabuli
megszületésének gyötrelmes folyamatába. A zeneszerző személyisége és
gondolatvilága mellett a történelmi hátteret is szemléletesen megrajzoló könyv
a gyermekkortól a 80-as évek elejéig tartó időszakot öleli fel, és Pärt
hazájából való kényszerű távozásával zárul. A szerző, Joonas Sildre nem csupán
a rendelkezésére álló archív anyagokra támaszkodott: munkája során mindvégig
személyes kapcsolatban állt Arvo Pärttel és feleségével, Norával.
Eddig a képregényig sosem
hallottam Arvo Pärtről és az ő munkásságáról, zenekedvelőként viszont azonnal
felkeltette az érdeklődésemet. Ugyan egy zeneszerző életét ismerjük meg, mégis
sokkal inkább általános érvényűen beszél az alkotás folyamatáról. Megtapasztaljuk
a mélységeket és a magasságokat, látjuk az inspiráció születését. Az olvasáshoz
pedig ajánlott a zeneműveiből szemezgetni, mert ezek még inkább hangulatossá
teszik az amúgy is megragadó képregényt.
Arvo Pärt észtként a
Szovjetunió által megszállt Tallinban alkotott, művei azonban nem feltétlen
feleltek meg a rezsim zenei elvárásának. Modernisra műveit a jó ajánlások
mentették meg egyedül. A kötetben Arvot gyerekkorától egészen az ország
negyvenöt évvel későbbi elhagyásáig követjük. Korán kirajzolódott a tehetsége,
amelyet a nevelőapjának zongoráján csiszolt. Emellett nagyon jó füle volt, és
képes volt a rádióban hallottak lekottázására. Fel is veszik a Zeneművészeti
Akadémia komponáló szakjára, amely időszak alatt gyakran ír bábfilmzenék,
valamint kíséri az észt rádió gyerekkórusát. Sokáig nem találta a helyét, innen
is származik az alcímben szereplő „zeneit útkeresés”. Végül a vallás jelentett
neki megnyugvást, ám a rendszer ezt sem nézte jó szemmel.