A sárga színre repülök, mint muslinca az érett gyümölcsre. Talán így
talált rám először Matthew Quick Napos oldal című regénye, de az biztos, hogy
akkor még nem volt nekem való. Határaim feszegetése érdekében viszont szerettem
volna így, évek múltán egy próbát adni neki, valamint megnéztem a belőle
készült film előzetesét, és az is meghozta hozzá a kedvemet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2008 Magyar megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó lélektani, kortárs fikció, felnőtt négy csillag |
A regényből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült Bradley Cooper, Jennifer
Lawrence és Robert De Niro főszereplésével.
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek
nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga
Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a
végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem
meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy
egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni
vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz,
a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új
pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a
gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé
torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás.
Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám,
mint maga az élet.
Mennyiségi olvasás mellett az ember sokkal kritikusabb, és nehezebb kilendíteni az betűfalás fázisból az élmény felé. A Napos oldalnak viszont helyenként sikerült ezt elérnie, sőt egy részen még el is érzékenyültem, amire egyáltalán nem számítottam. Nem lett a kedvencem több ok miatt is, de ettől még egy értékes könyvnek tartom, amit a film által szerencsére sokan meg is ismerhettek.