P. Djèlí Clark A 015-ös villamos kísértetével hívta fel magára a figyelmemet, amely egy alternatív történelmi
Egyiptomban játszódó, steampunk elemekkel ellátott fantasy kisregény. Mivel
engem leginkább a kitalált világa vonzott, így izgatottan vártam, hogy egy
teljes regényt kapjunk belőle. A Dzsinnek urában viszont sajnos csalódnom
kellett.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 Főnix Könyvműhely történelmi fantasy, steampunk három csillag |
1912., Kairó: Bár Fatma el-Sha’arawi a legfiatalabb nő Egyiptom Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumánál, már egyáltalán nem számít zöldfülűnek, főleg miután az előző nyáron megakadályozta az univerzum pusztulását. Így amikor valaki lemészárolja az Al-Dzsáhiz Tetsvériséget, azt a misztikus társaságot, amely a történelem egyik leghíresebb személyiségének tiszteletére alakult, Fatma ügynököt bízzák meg a nyomozással.
Ötven évvel korábban
al-Dzsáhiz megváltoztatta az egész világot azzal, hogy visszahozta a
dzsinneket, és velük együtt a mágiát is a hétköznapokba, amikor áttörte a
világok közti fátylat, majd nyomtalanul eltűnt. A gyilkos azt állítja magáról,
hogy ő al-Dzsáhiz, és visszatért, hogy megbosszulja a modern világban
tapasztalható társadalmi egyenlőtlenséget, és felemelje az elnyomottakat.
Veszélyes mágikus képességeivel maga mellé állítja a város szegényebb rétegeit,
és idővel már nemcsak Egyiptom nyugalmát veszélyezteti, hanem a világbékét is.
Minisztériumi kollégáival
és egy régi ismerőssel az oldalán Fatma ügynök nekiáll, hogy megfejtse az
imposztor rejtélyét, és visszaállítsa a rendet – ám számolnia kell azzal a
lehetőséggel is, hogy a különös, maszkos alak esetleg az, akinek hirdeti magát…
Az írónak egyértelműen a
rövidpróza az erőssége, amelyet egy regény, két kisregény és két novella után
már teljes magabiztossággal állíthatok. Sokkal jobban ért a rövid szövegek
dinamikai felépítéséhez, amely a Dzsinnek ura első fejezetében is pontosan
megmutatkozott. Hatásos nyitányt ad és még az elbeszélője is szimpatikus,
viszont teljesen elüt a kötet többi részétől. Olyan érzésem volt, mintha egy
különálló novellát olvasnék, hiszen volt eleje, közepe és vége. Rendesen
sokkolt a szektás élve elégetés, és megadta a kezdőlöketet, de ez a lufi elég
hamar kidurrant.
