Sosem szabadulsz meg Wickhamtől | P. D. James

George Wickham különleges tulajdonsága, hogy képes levenni a hölgyeket a lábukról. Tudatlanságomban elsőre én is beleestem abba a hibába, hogy hittem neki, de az ilyenből tanul az ember. P. D. James A halál jár Pemberley-ben című regénye is pont az ő sorsát helyezi a középpontba, meglovagolva kiszámíthatatlan karakterét. Elsőre nem tűnt katasztrofálisnak, de aztán egyre jobban húzta a rétestésztát. Olvastam már határozottan jobb krimit, és főleg jobb Büszkeség és balítélet folytatást.

Magyar kiadás éve: 2012
21. Század Kiadó
krimi
két csilag

Az ​irodalmi géniuszok ritka találkozása: P. D. James, régóta korunk egyik legcsodáltabb krimiírója ezúttal Jane Austen közkedvelt regénye, a Büszkeség és balítélet szereplőit vonja be egy gyilkosságról és érzelmi zűrzavarokról szóló történetbe.

1803-at írunk, hat év telt el azóta, hogy Elizabeth és Darcy megkezdték közös életüket Darcy pompás birtokán, Pemberley-ben, és békés, rendezett világuk csaknem támadhatatlannak tűnik. Elizabeth remekül megállja a helyét a főúri kastély úrnőjeként. Két szép kisfiuk született, Fitzwilliam és Charles. Elizabeth nővére, Jane és a férje, Bingley a közelükben élnek; az édesapja sűrűn ellátogat hozzájuk; derűlátó beszélgetések folyik Darcy húgának, Georgianának a házassági kilátásairól. És zajlanak a mindenki által várva várt évenkénti őszi báljuk előkészületei.

Azután a bál előestéjén darabokra törik ez a nemesi idill. Egy vadul billegő cséza száguld fel a kastély kocsifelhajtóján, benne Lydia, Elizabeth kegyvesztett húga, akit férjével, a kétes jellemű Wickhammel együtt kitiltottak Pemberley-ből. Lydia hisztérikus állapotban botorkál elő a kocsiból, azt sikoltozva, hogy Wickhamet meggyilkolták. Pemberley lakói megrázó hirtelenséggel egy ijesztő rejtély kellős közepén találják magukat.

P. D. James, akit egy egész életen át tartó szenvedélyes szeretet fűz Austenhez, mesterien teremti újra a Büszkeség és balítélet világát, felvillanyozva egy ragyogóan megírt bűnügyi regény izgalmával és feszültségével, ahogyan csak ő képes erre.

Ez aztán szenvedés volt a javából. Egy jópontot kap tőlem, a lassú cselekménye ellenére hamar végigértem rajta. A regény túlnyomó részében egyhelyben toporognak a szereplők. Nem derülnek ki részletek a gyilkossággal kapcsolatban, így az izgalom is elmarad. A végén ugyan nyakunkba zúdítják az egészet, de addig mindent feltűnően burkolnak, ami zavart. A bírósági tárgyalás is unalmas és feleslegesen hosszú okfejtéseket tartalmazott, hiányoltam a lényegre törő fogalmazást.