Könyvből valóság | Felix J. Palma

Az idő tényleg megszépíti az emlékeket. Felix J. Palma Viktoriánus-trilógiájának első részét négy és fél éve olvastam, és ugyan ez már a blogbejegyzéses időszakból, mégsem olvastam el Az ég térképe előtt ennek az értékelését. És milyen jól tettem… Ugyan szintén egy nehéz és összetett könyvben volt részem, mégis kíváncsian pörgettem a lapokat.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Magyar megjelenés éve: 2016
Európa Könyvkiadó
alternatív történelem, sci-fi
három csillag

1835-ben ​egy ember gyönyörű álommal ajándékozta meg a világot: a legújabb távcső állítólagos felfedezései nyomán egy cikksorozatban megírta, hogy a sűrű erdőkkel teli Holdon unikornisok, denevéremberek és más fantasztikus lények élnek a legnagyobb idillben. S bár hamar kiderült, hogy az egész csak egy leleményes csalás volt, sokan továbbra is szerettek a Holdról álmodni… meg a határtalan, barátságos világűr egyéb csodáiról.

Több mint hetven évvel később a csaló ükunokája, a gyönyörűséges Emma Harlow le akarja rázni egyik udvarlóját, a dúsgazdag, de csöppet sem rokonszenves Montgomery Gilmore-t. Csak akkor tudná szeretni, mondja neki, ha a valóságban lemásolná a marslakók invázióját, ahogyan azt H. G. Wells megírta a Világok harca című könyvében. Lehetetlen feladat… de Gilmore számára nem létezik lehetetlen.

És a marslakók megtámadják a földet…

Lassan ment mind a nyelvezete, mind az események miatt. Az első részen rágtam át magamat a leghosszabban, hisz ott helyenként szünetet kellett tartanom a brutális jelenetek miatt. Utána ezek száma erősen minimalizálódott, aminek örültem. Bár mindeme kegyetlenségre számítottam is, mivel itt a regény alapjául szolgáló történetet előbb olvastam, mint az előzőnél. Így pontosan tudtam a marslakók inváziójának kegyetlenségét. Az eredeti is kevésbé tetszett, mint Az időgép, és ennél is húztam a számat sokáig. Aztán a végén jött megint egy olyan csavar, hogy eldobtam az agyamat, és a lezárással még több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Időutazásra fel! Vagy mégsem? | Félix J. Palma

Időutazás. Egy csoda, mely már nem egy ember fantáziáját megmozgatta. Hogyan is működik? Mindenkinek más teóriája van rá. De egy biztos: igazán veszélyes fegyver, mely rossz kezekbe kerülve világkatasztrófát idézhet elő. De ne szaladjunk ennyire előre. Mai regényemhez, Az idő térképéhez úgy kezdtem neki, hogy kéne valami komolyabb időutazós történetet olvasnom az Időtlen szerelem trilógia mellett, hiszen nekem is van egy csöppnyi tündérmesével meghintett történetem.

Európa Könyvkiadó, 2011
kaland, sci-fi
három csillag

Londonban vagyunk, 1896-ban: szinte naponta áll elő a tudomány valami újabb csodálatos felfedezéssel, és H. G. Wells népszerű regénye, „Az időgép” hatására már az is elképzelhető, hogy az ember utazzon az időben. Sőt a Murray Időutazások nevű cég már éppen szervezi az első ilyen utakat; bár egyelőre még csak a 2000. évbe lehet elutazni, amikor az emberek és az addigra értelmes lénnyé fejlődött gépek vívnak élethalálharcot egymással. Andrew Harrington, a dekadens aranyifjú azonban a múltba szeretne utazni, hogy megakadályozza élete szerelmének, egy whitechapeli prostituáltnak a halálát, akit Hasfelmetsző Jack gyilkolt meg bestiális kegyetlenséggel…

A regény, amely olyannyira bővelkedik fordulatokban, hogy az olvasónak legalább úgy kell kapaszkodnia, mint a zötyögő idővillamos utasainak, hol a jövőbe száguld velünk, hol egy párhuzamos univerzumba. S e fergeteges kalandok főhőse végül maga H. G. Wells, a sci-fi atyja lesz – s mellette felbukkan az Elefántember, Bram Stoker (a Drakula írója) és Henry James is…

S hisszük vagy sem, hogy az időutazás lehetséges, és hogy Wells egy párhuzamos világból küld üzenetet nekünk, annyi bizonyos, hogy Félix J. Palma elvisz minket a saját időutazására: a viktoriánus Anglia izgalmas világába.