Nosztalgikus nyári kaland | G. Szabó Judit

Már korábbi bejegyzésemben is írtam, hogy mennyire a nyarat jelentik számomra G. Szabó Judit kötetei, melyek közül kettőt sikerült megszereznem a könyvtári csere-berén. Anno csak sejtésem volt arról, hogy az általam olvasott könyvei egy sorozat részét képezik, de molyos koromban jöttem rá, hogy mennyire igazam volt. Mivel csak a szereplők ugyanazok, és életük egy-egy epizódját mesélik el, így külön-külön is élvezhetők.

 

Eredeti megjelenés éve: 1973
Móra Ferenc Könyvkiadó
ifjúsági, lányregény
három csillag

#1 Hárman a szekrény tetején

 

Az igazság az, hogy eleinte csak egy lány ül a szekrény tetején, s úgy érzi magát odafönt, mint várkisasszony a kacsalábon forgó várban. Persze, ha az embernek van egy húga, akkor csöndes magányát néha elkerülhetetlenül fel kell áldoznia a nemkívánatos társaság kedvéért. De mi történik akkor, ha egy szép napon a rég nem látott nővérke is betoppan? Elfér vajon három lány is a szekrény tetején? G. Szabó Judit ellenállhatatlan humorú regénye egy eseménydús vakáció krónikája. A szórakoztató könyvet Várnai György szellemes illusztrációi egészítik ki.

 

Ez egy régi könyv és látszik rajta, hogy az írónő korai írásai közül való. Az elején megismerjük az alapszitációt, a regény negyedénél pedig nagy kalandra indulunk. Meg is lepett, hogy otthagytuk a pesti lakást, és Óvárra látogattunk, teljesen megtörte számomra az egységet. A cím ugyan hangzatos és visszatér a végén, mégsem fedi le azt, amiről szól.

 

Nagyon nosztalgikus érzés volt a gondtalan gyerekkorról olvasni, amikor élénk képzelőerő segítségével órákig hancúrozhattak kint a gyerekek. Játszottak eszkimósat, rendeztek színdarabot, és mindeközben csak úgy szaladt az idő. Főszereplőnk, Anikó igazi rosszcsont, de sosem tudtam rá haragudni. Bizonyos felnőttek néha igen, de ők fásultságuk miatt ragaszkodtak a rendhez és a tisztasághoz.

 

Kaland, móka és kacagás mellett a háttérben egy komoly kérdés is meghúzódik: vajon miért van az édesapa Svájcban? Ugyan a legidősebb, Mari (itt még Médi) hazaérkezik, aki szintén nála lakott, de a családban nemigen beszélnek az eseményekről. A másik feldolgozott téma a középső gyerek dilemmája, akik a családok leginkább elhanyagolt tagjai.

„Nagyon érdekesen tudok tanulni. Földrajzot például úgy, hogy lerajzolok egy-egy rész országhatárvonalat, aztán próbálgatom, mit lehet belőle tovább firkálni. Néha púpos teve sikerül, néha oroszlán, sokszor majom.”

~~~

„Anyánk szerint ha valaki hirtelen szépnek látja magát, annak a poros tükör az oka.”

 

Eredeti megjelenés éve: 2007
Móra Ferenc Könyvkiadó
ifjúsági, lányregény
három csillag

#5 A Madárijesztő-ház

 

Az írónő új regénye új környezetben, de az ismert hősök szereplésével játszódik. A történet főszereplője és egyben mesélője, a tizenéves Anikó vidékre utazik, hogy „birtokba vegye” a családi örökséget, amely nem más, mint a Madárijesztő-ház az erdő közepén. Nyári szünet van, Anikó csak egy-két napot akar egyedül eltölteni a házban, várja a család később érkező tagjait, de az idillinek induló nyaralás sötét fordulatot vesz. Mintha kísértetek járnának az öreg házban, amelyet jogos örökösein kívül többen is meg akarnak kaparintani. Feltünedeznek a szomszédok, a távoli rokonok is előkerülnek. Anikó szerencsére nem sokáig marad egyedül a titokzatos, visszatérő éjszakai látogatóval, mert megérkeznek a testvérei, majd a nagymama is, és a végén fény derül a rejtélyre.

 

Végre egy könyv, ami Sopronban játszódik. Nagyon jó érzés volt az ismerős helyszínekről, mint a Deák-kútról, az Erzsébet kertről vagy a Fekete Sas térről olvasni. Ugyan név szerint sosem említi, de helyismerettel rendelkezők hamar kitalálhatják a Fertő és a Hóhegy említéséről, hogy pontosan hol is helyezkedik el a titokzatos ház.

 

Tetszett a nyomozós szál, aminek kiindulópontja az örökösödési kalamajka. Fokozatosan érkeznek Anikó mellé a családtagjai, ami egyre inkább megnyugtatja. Első éjjel ugyanis teljesen egyedül volt, és valaki bent járt a házban nyomokat hagyva maga után. A kísértet kilétére csak a végén derült fény, addig pedig lehetett tippelni, hogy vajon melyik örökséget óhajtó egyén járatja velük a bolondját.

 

Kicsit gyors volt nekem, viszont kisebbként tudom, hogy nagyon élveztem volna. Jelenleg viszont a nosztalgiafaktor befolyásolt, no meg helyszín. Itt már sokkal inkább azt az írói stílust kaptam vissza, amire emlékeztem, és Anikó is egyre kevésbé viselkedik úgy, mint egy csitri.

„Elkápráztatott az a sok gyönyörűség! Távol a ködös Fertő kéklett, túl rajta hosszan elnyúlva a párás túlsó part. Alattam Vilmáék pici nyaralója, előttem Ritáék szép nagy háza, azon túl sok-sok ház, egészen a városig. A sárga busz éppen jött fölfele, ide hallatszott a lármája. Aztán csönd, csak a fák zümmögtek, a szél, a madarak hangja, méhek zümmögése…

Felugrottam. Ha innen ilyen messzire látok, a szemközti ablakból a Hóhegy tárul elém! Isteneivel, pajkos nimfáival, éjjel ideszökkennek kopogtatni… De nem. Az előttünk álló koldus luc már magasabb, mint a ház, mindent eltakar. Talán jobb is így, titokzatosabb…

Vissza a padlásajtóhoz. Előttem a város… Magas tornyából figyelték, nem gyullad-e tűz valahol. Mennyi templom! Anyánk mondta, hogy itt vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak, és ha nem, akkor egyszerre mind a három.”

~~~

„Esteledett már, a Fertő felé szürke volt az ég, keleten még világos, a házunkon túl lángoló vörös. Holnap szél lesz, így mondják.”

 

Összességében

Örülök, hogy további könyveket olvastam az írónőtől, és ha tehetem, akkor a sorozat többi részére is lecsapok. A lányregényeknek már nem feltétlen vagyok az első számú célcsoportja, a nosztalgiaérzés azonban elég erős.

 

A sorozat további részei:

Megérjük a pénzünket! (#2)

Mari, ne bomolj! (#3)

Barbara, ez több a soknál! (#4)

Rózsás Letícia (#5)

Sok a csinos lány (#6)

Ez mindennek a teteje! (#7)

Különös sziget (#9)

Kristályszív akció (#10)