Tatárok vagy a csjertik jelentik a nagyobb veszélyt? | Katherine Arden

Az északi erdő legendáját egyértelműen a szláv/orosz világáért olvasom. A fantasy szál számomra csak fűszerként szolgál, ezért is rabolt annyira el A lány a toronyban pezsgő Moszkvája, és ezért is maradtam egy kicsit hoppon A boszorkány éjszakájával. Szeretem Katherine Arden trilógiáját, de a zárókötettel nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Viszont jól esett a lelkemnek.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2020
Alexandra Kiadó
fantasy
négy csillag

Az Északi erdő legendája-trilógia lélegzetelállító végső felvonásában Vászja és Morozko halálos ellenségekkel küzd a látható és a láthatatlan Oroszország megmentéséért.

A katasztrófa sújtotta Moszkva lakói válaszokat és felelőst keresnek. Vászja magára marad, minden oldalról ellenségek veszik körül. A tomboló nagyherceg szövetségesei háborúba és pusztulásba vezetik az országot, miközben egy gonosz démon káoszt és halált hint szerteszét. Vászja az események sűrűjében találja magát, és rá kell döbbennie, hogy mindkét világ sorsa az ő kezében van. A fiatal boszorkány kétségbeesetten próbálja megmenteni Oroszországot, Morozkót és a mágikus világot, de könnyen lehet, hogy választania kell.

 

Ha nem olvastad végig a sorozatot, akkor nem ajánlom ezt a bejegyzést. Mert ugyan nem lövöm le a végén lévő nagy csavarokat, de számos pontra ki fogok térni, ami ronthat az olvasmányélményen, ha vakon szeretnél belemenni. Viszont ha továbbra is maradnál, akkor én szóltam előre.

 

Történetünk…

a moszkvai tűz és annak csodás eloltása után veszi fel a fonalat. Kedvenc pópánk, Konsztantin a népet felhergelve megrohamozza Vászja nővérének kastélyát a lányt követelve. Boszorkánynak kiáltják ki, és elfogása után máglyán akarják elégetni, de sikerül megszöknie az Éjfél birodalmán keresztül. Ottartózkodása alatt forrongó hangulat támad a városban, amit Medvegy szít, és a tatárok fenyegetése sem szűnt meg.

 

Moszkva harangjai | Katherine Arden

Oroszimádó lelkemet már A medve és a csalogány is megörvendeztette, de a Katherine Arden Az Északi erdő legendája sorozat második kötetével, A lány a toronybannal ugrotta meg igazán a mércémet. Nagyon élveztem minden elemét, a lassan építkező történetet, a fagyos helyszíneket, a jó és gonosz szereplőket egyaránt, valamint a mesebeli hangulatot. Ha esetleg még gondolkodsz azon, hogy folytatni szeretnéd, akkor ne habozz, mert ez nem szenved a középső kötetek átkában.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2019
Alexendra Kiadó
fantasy
öt csillag

A Medve és a Csalogány varázslatos története tovább folytatódik. A rettenthetetlen fiatal nővé serdült Vászját választás elé állítják: vagy férjhez megy, vagy kolostorba vonul. Ő azonban inkább megszökik otthonról – ám hamarosan az ostrom alá kerülő Moszkva városának védelméhez kell segítséget nyújtania.

Vászja számára nincs túl sok lehetőség, miután árvaságra jutott, és faluja boszorkánynak kiáltotta ki: vagy zárdába vonul, vagy hagyja, hogy a nővére összeboronálja egy moszkvai herceggel. Bármelyiket is választja, egy toronyba zárva éli majd le az életét, elzárva a tágas világtól, melyet annyira szeretne felfedezni. Így hát a kalandot választja: fiúnak álcázva magát lóháton nekivág az erdőnek. Miután a falvakat rettegésben tartó útonállókkal folytatott küzdelemben kivívja magának a moszkvai nagyherceg elismerését, gondosan meg kell őriznie a titkát, hogy valójában lány, nehogy elveszítse az uralkodó jóindulatát – még akkor is, amikor rájön, hogy a nagyhercegséget olyan titokzatos erők fenyegetik, melyeket csak ő, Vászja tud megállítani.

 

Az egyetlen dolog, amit nem szeretek benne, az a fülszövege. Mert értem én, hogy Vászja a főszereplőnk, és az ő kalandjait emeli ki. A kötetet felcsapva azonban csalódásként érhet pár embert az, hogy az Első rész Oljáról és Szásáról szól, Vászocska pedig csak a hatvanadik oldal környékén jelenik meg először. Engem ez nem zavart, sőt én kifejezetten élveztem, de jó ezt tudni a kötet elkezdése előtt.

 

Az erdő haragja | Katherine Arden

Külső nyomás, ezért vettem kézbe ennyire váratlanul Katherine Arden A medve és a csalogány című regényét. Már külföldi megjelenése óta nézegettem, illetve idén is rengeteget láttam, és több helyről ajánlották nekem. Végül engedtem a csábításnak, és egyáltalán nem bántam meg. Tipikusan Rékás könyv az orosz hangulatával, melyet a megélt tapasztalatokkal jobban tudtam értékelni. Ugyan a vége kicsit kusza, de hát a sorozat első részétől nem lehet elvárni azt, hogy mindent értsünk is belőle.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Alexandra Kiadó
történelmi, fantasy, mesefeldolgozás
négy csillag

Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

 

Az igazi népmesék mentesek a cukormáztól és a boldog befejezéstől, ezáltal tanítva a gyerekeket az életre. A szláv mesékbe emellé még beleköltözik a hideg és komor hangulat is, de én pont ettől szeretem ezeket a regényeket. Már az első fejezet teljesen hangulatba hozott Dunja meséjével, és ezt végig sikerült megtartania. Az orosz szavak melengették a lelkemet, amelyeket igyekeztem helyesen kiejteni, és kezdek rájönni, hogy szerelmes vagyok az orosz nyelvbe.