A múltkori próbálkozásom után eldöntöttem, hogy azért megér még egy próbát Forster. Talán a Szoba kilátással meg tud győzni arról, hogy tényleg megéri őt olvasni. Hát meglátjuk...
A boldog békeidők. Lucy
Honeychurch, az előkelő angol család sarja Firenze nevezetességeit látogatja
sorra. Hogy az idegen környezetben nehogy csorba essék ártatlanságán, a lányt
idősebb kuzinja, Charlotte néni kíséri. A Bertolini panzióban laknak, ám ablakukból
nem tárul eléjük csodálatos kilátás, csak a belső udvar falait látják. A többi
angol turistával elköltött közös vacsorán szóba kerül ez a kellemetlenség is,
és Mr. Emerson, a segítőkész, ám különös úriember felajánlja, hogy cseréljenek
szobát. A társaság vidéki kirándulásának alkalmával George-nak, Mr. Emerson
heves természetű és romantikus lelkű fiának sikerül megcsókolnia Lucyt. Ám az
éber Charlotte azonnal a tett színhelyén terem… s a románc, mielőtt valóban
elkezdődhetett volna, már véget is ért. Odahaza Angliában Cecil, a mulya és
sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, s a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri
vőlegényének szerencsétlenkedéseit. George-nek közben sikerül újra Lucy
közelébe férkőznie, de a lány nem akarja elárulni valódi érzelmeit…

