A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horvát irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horvát irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 2., péntek

Lecke a történelemről – Olvassunk graphic novelt #38

 

A történelmi ismeretbővítés szerintem egyik hatékony módja a regények mellett a képregények olvasása, hiszen tömörebb és vizuálisabb formátumban tanulhatunk egy-egy fontos eseményről. A múlt iránti fokozott érdeklődésem miatt előszeretettel csapok leg NetGalley-n is az ilyen típusú kötetekre, bár sajnos nem mindig járok velük sikerrel.

 

2021. április 9., péntek

Balkáni fotóalbum | Lana Bastašić

Kortárs szépirodalmat olvasni nehéz, mert rengeteg témában jelennek meg regények, és fogalmad sincs, hogy mit válassz. Leginkább ajánlásokra hallgat az ember, bizonyos helyzetekben azonban jelen van a kíváncsiság is. Nekem például nincsen olyan ismerősöm, aki szláv vagy balkáni irodalmat olvas, így kénytelen vagyok magam tapogatózni. Egy ilyen alkalommal jött velem szembe Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye, ahol az írónő horvát, a helyszín pedig Bosznia. Bár külön-külön kíváncsivá tettek, sajnos csalódnom kellett benne. Az igényes borító nem takart számomra különlegességet.


Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2020
Metropolis Media
kortárs fikció, női sors
két csillag

Tizenkét évvel azután, hogy utoljára látták egymást, az Írországban élő Sara telefonhívást kap gyermekkori barátnőjétől, Lejlától, aki azóta is Boszniában él, hogy segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálják Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Az utazás során felelevenednek a régi emlékek. A kamaszkori szerelmek és a háborús megpróbáltatások új fényben tűnnek fel, s a balkáni az utazás szimbolikus jelentőségűvé válik.

Varázslatos történet a gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk.

 

Nehezen haladtam vele annak ellenére, hogy milyen rövidke, mert sosem volt kedvem elővenni. Emellett az sem segített a helyzeten, hogy evvel párhuzamosan egy másik csalódást keltő könyvet olvastam, így belekerültem egy spirálba, amiből nagynehezen tudtam csak kikászálódni. Ezt a regényt nem nekem írták, és bár a témája érdekes, de a szereplők, és főleg a barátnő jelenbeli viselkedése annyira kivágta nálam a biztosítékot, hogy örültem, ha nosztalgiáznak.

 

Történetünk…

két barátnő kapcsolatáról szól. Sara Írországban él, amikoris telefonon felhívja gyerekkori barátnője, Lejla, hogy vigye el őt Bécsbe, mert ott van a bátyja, akivel találkozni szeretne. Sara visszamegy és egy Opel Astrával neki is vágnak az útnak. De ezalatt nem a fizikailag megtett kilométerek számítanak, hanem a lelkiek is, hisz a Sara rengeteget nosztalgiázik a gyerekkorukról, a fiatalságukról, a felnövésükről. Ezt az idillt párhuzamba állítja a jelennel, és önmagára is reflektál.