Ugyan a Lore Olympus
tipikusan egy bingelős Webtoon, én viszont a végeláthatatlansága miatt inkább a
megjelenő kötetek ütemében haladok. Az évi kettő, azaz a tavaszi és az őszi
időzítés pedig pont kellemes ütemet ad számomra az olvasásnak. De azért titkon reménykedek abban, hogy Rachel Smythe egyszer valóban pontot fog tenni a végére, és nem húzza az örökkévalóságig.
Mi a közös Sarah Andersenben és Rachel Smytheban? Először az interneten osztották meg a rajzaikat, amit az olvasóik annyira felkaptak és szerettek, hogy végül fizikai könyv formátumban is megjelentették őket. Előbbi esetébe a negyedik comic strip gyűjtemény már nemigen jött be, utóbbinál viszont a Lore Olympus története egyre inkább beszippant.
Már az ebook olvasómmal is hatalmas előrelépést tettem a hagyományos könyveken túli nyitás érdekében, viszont az előnyére mondható könyvszerű olvasás a színes megjelenítést már nem pártolja. A képek így monokrómban jelennek meg, illetve az alkalmazásokban megjelenő graphic noveleket sem tudom áttranszportálni. Pedig a Tapas és a Webtoon igazi kincseket rejtenek. Előbbiről a Fangs, utóbbiról a Heartstopper került eddig terítékre, de keresgéltem, és további gyöngyszemekre bukkantam.