Nem gondoltam volna az
első gyűjteményes kötet után, hogy ennyire magával ragad Michael J. Sullivan
világa. Már harmadik rész berántott, de a Novron örököse volt az első olyan
könyv, amiben található mindkét történet egyenlő mértékben megmozgatott. Az író
méltó lezárást kerekített a Riyria-krónikáknak, de természetesen nem
kímélve minket a folyamatos pofáraesésektől sem. Hatalmas kedvencem lett, és
mindent IS el akarok olvasni ebből a világból.
![]() |
Eredeti megjelenés éve: 2012 Magyar megjelenés éve: 2021 Fumax Kiadó high fantasy öt csillag |
Kényszerű menyegző.
Kettős kivégzés.
És két tolvaj, akiknek más
tervei vannak.
Az új Birodalom győzött,
diadalát pedig nagyszabású ünnepséggel tervezi kinyilvánítani: Télvíz napjára
nem csak Degan Gaunt és a Melengári Boszorkány kivégzésével készülnek, hanem a
császárnőt is bele akarják kényszeríteni egy olyan házasságba, mely csak az ő
érdekeiket szolgálja. Azonban az összeesküvők nem számolnak Royce-al és
Hadriannal. Pedig a Riyria mindent feltett arra, hogy megtalálják Novron
Örökösét, és bármi áron megakadályozzák a Birodalom sötét tervét…
Ez egy monstrum, de
tényleg. A maga 900+ plusz oldalával kellő mértékben elrettentheti még a
legkitartóbbakat is. Míg a Télvíz idején kellemesnek tűnik a 350 oldalával, a Percepliquis
– Az elveszett város elkezdése előtt nekem is felszaladt a szemöldököm.
Tartottam tőle, hogy ezen hosszúsággal elvetette egy kicsit az író a sulykot,
de aztán a párhuzamos történetszálak és a kalandos események mindent
megmagyaráztak. Illetve el kellett varrni az összes szálat, amihez idő kell.