Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye sokban hozzájárul ahhoz, ahol jelenleg tartok. Nem
árulok zsákbamacskát – illetve szerintem már ti is tudjátok –, hogy ez az egyik
örök kedvencem, amelyet akárhányszor és akármilyen formában olvasok vagy nézek
újra, mindig jobb kedvre derít és megmelengeti a szívemet. Ezért is örültem meg
a Manó Kiadó Oltári Austen sorozatának, amely könnyített, az ifjúság által is
egyszerűbben feldolgozható, és illusztrált változatban hozza el az írónő
regényeit, és amelynek első darabja pont a Büszkeség és balítélet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2022 Manó Könyvek gyerek, klasszikus öt csillag |
Jane Austen klasszikusának
friss, újszerű és korhű újramesélése illusztrált kiadásban. Elizabeth Bennett
az öt lánytestvér közül a második legidősebb, és bár édesanyjuk szeretné, ha
előnyös házasságot kötnének, Elizabeth nem biztos benne, hogy valaha is férjhez
akarna menni. Egy bálon találkozik Mr. Darcyval, aki talán nem is olyan
kiállhatatlan…
Egyszerűen imádtam. Ez
egyrészt az alaptörténet iránti szeretetből fakadt, de ez önmagában mit sem ért
volna, ha az adaptáció minősége megkérdőjelezhető. Katherine Woodfine nagyon jó
stílusban mesél, amelyet Vallasek Júlia fordítása csak még egy szinttel feljebb
emel. Megőrizték Austen humorát, amibe már rengetegen belebuktak korábban. Az
ikonikus párbeszédek és mondatok szintén megmaradtak, és ezek szövegkörnyezetbe
való átdolgozás is tetszett. Nyelvezete és szóhasználata sem túl modern, hanem
megmaradt benne a korra jellemző kimértség. Valamint a magyar változat alapja
egyértelműen a Szenczi Miklós féle fordítás volt, ami csak még inkább emelte az
értékét.
Mielőtt még bevezetne a
történetbe, kontextust ad az olvasónak, hogy megértse, miben tér el az akkori
kor a maitól. Buzdít a hátralapozásra, ha több információra vágynál, amit magam
is megtettem. Mind az író, mind a rajzoló ezen Austen regénnyel fertőződtek
meg, előbbinek pedig az 1995-ös BBC adaptáció a személyes kedvence. Örültem,
hogy buzdít a rendes regény elolvasására, hiszen ez felfogható egy „rövidített”
olvasmánynak is, mint amilyen a kötelezőkből szokott lenni, de itt az unalmas
összefoglalás helyett egy élő történetet kapunk. Támogatnám, ha ilyen formában
is léteznének a legnagyobb mumusnak számító regények, hiszen így közelebb
hozhatók ezek a mai kor emberéhez, és attól még mindig lesz olyan, aki az
eredetit fogja elolvasni.