Boszorkányos újrakezdés | Sangu Mandanna

Réka barátnőm ajánlására vettem kézbe Sangu Mandanna Rendkívüli Boszorkák Igen Titkos Társasága című regényét, amely számára egy hatalmas kedvenc volt a komfortos fantasyk között. Azonban hiába minden pozitív vélemény és Ház az égszínkék tengerhez hasonlóság, még az sem segített neki, hogy egy ponton újrakezdtem angolul.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Magyar megjelenés éve: 2024
Ventus Libro Kiadó
cozy fantasy, romantikus
három csillag

Mika Moon, a kevés britanniai boszorkák egyike pontosan tudja, hogy titkolnia kell a varázserejét, fejét leszegve kell élnie, távol tartva magát boszorkánytársaitól, nehogy keveredjen az erejük, és ne vonják magukra a figyelmet. Mivel árva, akit idegenek neveltek föl, hozzászokott az egyedülléthez, és hajlandó követni a szabályokat, egy kivétellel: online-fiókot nyit, és videókat posztol, amelyeken „úgy tesz”, mintha boszorkány lenne. Úgy gondolja, senki nem veszi komolyan.

De aztán valaki mégis. Egyszer csak üzenetet kap, amelyben kérve kérik, utazzon el a távoli és rejtélyes Sehol-házba, hogy megtanítson három ifjú boszorkányt varázserejük féken tartására. Noha ezzel minden szabályt áthág, Mika mégis eleget tesz a kérésnek, és megérkezve nyomban belebonyolódik nemcsak három gyámolítottja, hanem egy távollévő régész, egy nyugalmazott színész, két sokat szenvedett gondnok és… Jamie életébe és titkaiba is. A Sehol-ház jóképű és mogorva könytárosa, Jamie bármit megtenne, hogy megvédje a gyermekeket, és a maga részéről egy idegent, mint Mika, veszélynek tart. Bosszantóan vonzó veszélynek.

Ahogy Mika kezdi megtalálni a helyét a Sehol-házban, lassan megismeri a valahová tartozás érzését. Ám a varázserő nem az egyetlen fenyegető dolog a világon, és a vész közeledtével Mikának döntenie kell, hogy mindent kockára tesz-e újonnan talált családjáért, amelyről korábban azt se tudta, hogy keresi egyáltalán…

 

Négy fejezetig bírtam magyarul. Már az elejétől kezdve egy furcsa érzés kerülgetett, és nem bírtam eldönteni, hogy a történettel van bajom vagy a fordítással. Mivel munkámból adódóan magam is szoktam idegen nyelvből átültetett szövegekkel foglalkozni, így a magyartalan szórendű mondatokon mindig megakadt a szemem. Nekem, aki előszeretettel használ germanizmusokat. Hezitálás nélkül abbahagytam, és kezdtem újra eredeti nyelven, hiszen megérdemli a második esélyt.

 

(Kép)regényes női sorsok – Olvassunk graphic novelt #37

NetGalleys aktivitásom alatt egy csokorra való nőkkel foglalkozó képregényre bukkantam, amely sorsokat összetettségük miatt inkább regényekben kapnak helyet. Ezen történeteknek viszont jól állt a rövidebb formátum, hiszen a vizualitással kiegészülve kellő mélységet érnek el. Találkozunk itt többek között generációs traumával, szorongással vagy épp gyászfeldolgozással. A szerzők sokszínűsége (argentin, spanyol, indonéz) pedig izgalmas lencsét ad az olvasó szemüvegére.

 

Vakmerésből jeles | Gwenda Bond

Ha cirkusz és könyvek, akkor mindenkinek egyszerre a híres Caraval sorozat vagy az Éjszakai cirkusz jut az eszébe, én azonban ezt sokkal inkább a Leányrablás Budapesten Gerlicéjéhez és Kugler Tónijához kötöm. Ezt a témát ragadja meg Gwenda Bond Lány a kötélen című regénye is, amely itthon az Athenaeum Kiadó kevésbé sikeres fantasy kikacsintásának gyümölcseként jelent meg – bezzeg ha manapság tennék ezt, akkor sokkal jobb esélyeik lennének. A tenger házához hasonlóan itt is Könyvutca Zsófi ajánlása volt anno mérvadó, de végül egy könyves forgóállvány szponzorálta a tényleges olvasást.

 

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2015
Athenaeum Kiadó
ifjúsági fantasy
két csillag

„Üdvözli nézőit a Cirque American!

A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást…

Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.

De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?”

 

Sokmindent ígért a regény, de egyedül a cirkusz-hangulatot tudta valamilyen szinten hozni. A benne szereplő trapézos légtornászok felültettek a Kaleido Star nosztalgiavonatra, de látunk még lóidomár gyakorlatokat, illetve rengeteg kötéltáncot. A mozgalmas élet is átjött a lapokról, hiszen a kötet során bejárjuk az USA egy szegletét.

 

Évnyitó 2025 – Összegzés és kitekintés

2024 egy végtelenül hosszú, és annál keményebb év volt. Nem is csoda, hogy a végére a fáradtságnak egy eddig ismeretlen szintjét ütöttem meg. Gyakran visszahúzódtam a csigaházamba, és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok szuperhős. Viszont az új évnek újult erővel és számos felismeréssel ill. elhatározással vágok neki.

 

A titokzatos Seregélylak | Alix E. Harrow

Alix E. Harrow a hangulatteremtéshez ért a leginkább. Már a Tízezer ajtónak is inkább ez az aspektusa kapott el, mint a cselekménye vagy a karakterei, és A Starling-háznál sem volt ez másképpen. Sajnos azonban ez itt most nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy végig zónában tartson. Ugyan a nyomozás izgalmas volt, de a szereplők és a döntéseik zavartak.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés éve: 2024
Agave Könyvek Kiadó
dark fantasy
három csillag

Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

 

Sokan úgy népszerűsítették A Starling-házat, mint olyan regényt, ami a Gallant szeretett volna lenni. Elemeiben látom a hasonlóságot, mint az átokverte ház, a másvilágra nyíló portál és a borongós hangulat, viszont nekem nem nyújtott sokkal jobb élményt. Ugyan kidolgozottságban messze lekörözi, de cserébe helyenként több okom volt a morgolódásra.

 

Hebridák sellőinek legendája | Elisabeth Gifford

Elisabeth Gifford A tenger háza című regényével először a Könyvutca blogon találkoztam, ahol Zsófi olyan sikeresen promotálta a könyvet, hogy az alacsony molyos százalékra is fittyet hányva szereztem be. Az idő múlásával ezt a döntésemet már inkább megkérdőjeleztem, viszont utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ugyan vannak hibái, de rengeteget tanultam a Hebridák számomra ismeretlen térségről és a selkie legendákról.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2015
Genera Press Könyvkiadó
történelmi fikció
három csillag

Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.

Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie.

Elisabeth Gifford olyan, akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek.

 

Leginkább a helyszín és a hangulat fogott meg. A Hebridákkal egy zárt és rejtélyes világba csöppenhettem bele, amely már akkor is nagyon hasonlított a Rekviem egy gyilkos asszonyért kopár Izlandjára, mikor még nem tudtam elhelyezni az eseményeket. Emiatt pedig sokat tanulhattam erről a térségről, ahol az emberek a kelta nyelvek családjába tartozó gael-t beszélik. A történelmükhöz hozzátartozik az is, hogy a földesuraik előszeretettel költöztették el őket a lakhelyükről legtöbbször Kanadába, de az oda vezető utat nem mindenki élte túl. Csak úgy szívtam be magamba az információkat, és örülök, hogy ennyivel is gazdagabb lettem.