Elisabeth Gifford A tenger
háza című regényével először a Könyvutca blogon találkoztam, ahol Zsófi olyan
sikeresen promotálta a könyvet, hogy az alacsony molyos százalékra is fittyet
hányva szereztem be. Az idő múlásával ezt a döntésemet már inkább
megkérdőjeleztem, viszont utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
Ugyan vannak hibái, de rengeteget tanultam a Hebridák számomra ismeretlen
térségről és a selkie legendákról.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2015 Genera Press Könyvkiadó történelmi fikció három csillag |
Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.
Tigh na Mara, a tenger
háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael
az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások
közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha
mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga
démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a
rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek
során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és
munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről
rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem
saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie.
Elisabeth Gifford olyan,
akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen
édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek.
Leginkább a helyszín és a
hangulat fogott meg. A Hebridákkal egy zárt és rejtélyes világba csöppenhettem
bele, amely már akkor is nagyon hasonlított a Rekviem egy gyilkos asszonyért
kopár Izlandjára, mikor még nem tudtam elhelyezni az eseményeket. Emiatt pedig sokat
tanulhattam erről a térségről, ahol az emberek a kelta nyelvek családjába
tartozó gael-t beszélik. A történelmükhöz hozzátartozik az is, hogy a földesuraik
előszeretettel költöztették el őket a lakhelyükről legtöbbször Kanadába, de az
oda vezető utat nem mindenki élte túl. Csak úgy szívtam be magamba az
információkat, és örülök, hogy ennyivel is gazdagabb lettem.