2025. szeptember 13., szombat

Nyári zárás – 2025

 

Amennyire lassan indul a nyár, a végjátékban annyira felpörgött. Az első két hónapot végigdolgoztam, mert az egyik kollégámat kellett helyettesítenem, és azt hittem, hogy már sosem lesz augusztus. Korábban mindig június végével szoktunk nyári szabadságra menni, de így nagyon hosszúra nyúlt az első félév. Éppen ezért nagyon ránk fért az egyhetes balatoni pihenés. De előtte még megjártam Düsseldorfot is.

 

A sok teendő miatt úgy érzem, hogy kiestem a könyves körforgásból. Bár az idei Könyvhéten két nap is részt tudtam venni, utána egyenesen remete életmódot folytattam. Ugyan közösen olvastuk Masnival a Lázadás dalát, de azon kívül saját magamra koncentráltam. Pont mint a régen, a blog előtti időkben. A bejegyzések is elmaradtak – de ne gondoljátok, hogy nem lenne talomban még jópár, csak egyszerűen nem találtam rá időt, hogy megszerkesszem.

 

A kertben is szorgos méhecske módjára dolgoztam, amely munka gyümölcsét eddig a szőlő termésének mennyiségén láttam. Idén sikerült jobban odafigyelni rá, és tényleg csak annyi zöldmunkát végeztünk el rajta, ami szükséges volt. Mindez a szakszerű növényvédelemmel kiegészülve maximalizálta a hozamot. Az almával kapcsolatban még nem tudok nyilatkozni, hiszen ott a java még csak most jön.

 

 

Az augusztus az életre szóló élményekről szólt. Mindez kezdődött a F1-es Magyar Nagydíjjal, ahol életemben először nézhettem élőben a számomra oly kedves sportágat. Ugyan csak állójegyünk volt, de sikerült a pálya legmagasabb pontját felderítenünk, ahonnan mindhárom nap tökéletes kilátásunk volt. Nagyon élveztem a fesztiválhangulatot, és jó volt hasonszőrű emberekkel találkozni. És a legjobb, hogy mindezt az édesapámmal és öcsémmel közösen élhettem át. De mindez eltörpül amellett, hogy augusztus utolsó hetében üzleti útra mehettem Tajvanba. Egy hétig voltam ott, amelynek felét Hsinchuban töltöttem, ahol az ország valósabb arcát ismerhettem meg. Jártam számos templomban, kimentem a tengerpartra, ettem különböző trópusi gyümölcsöket és tengeri herkentyűket, figyeltem az embereket, ahogy a mindennapi életüket élik, és próbáltam beleolvadani a szokásrendszerükbe. A másik felét Tajpejben töltöttem, amely egy igazi világváros a maga felhőkarcolóival és az alapvetően is grandiózus méreteivel. Felmentem a Taipei 101 toronyba, metróztam fel-alá a városban pecséteket gyűjtögetve, libegővel felmentem a teaültetvényekhez, de néztem vázákat és kalligráfiai tekercseket a palotamúzeumban, és jártam a nagy demokratikus vezetőjükhöz köthető emlékhelyeken is. Sokkal inkább a klimatikus viszonyok viseltek meg, mint az időeltolódás, hiszen nagyon magas ott a páratartalom. Viszont még most is alig hiszem, hogy milyen nagy szerencsém volt. 

 

 

Nyáron sokkal nagyobb lendülettel vetettük bele magunkat a mozgóképes médiumokba, amelyeknél egyértelműen az európai kosztümös alkotások vitték a prímet. Az Ifjú hölgyek kézikönyve egy igazi spanyol szappanopera, amelynek komikus helyzetein mindketten sírva nevettünk. A Lidia ügyvédő pedig az első modern olasz ügyvédő életét mutatja be, és szintén igazi gyöngyszemre leltünk benne. Az Ehrengard ugyan elbújik az árnyékukban, de nem bántuk meg, hogy megnéztük. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy mindegyiket magyar szinkronnal néztük, mert az angol fordítás borzalmas volt. Ezt a csoportot az animációk követték, mert igen, nálunk is betalált a KPop Démonvadászok – azóta is rendszeresen hallgatom a számait. Nekem hasonlóan jól esett a Leviatán sorozat is, amely Scott Westerfeld azonos című trilógiáját dolgozza fel. Azon viszont meglepődtem, hogy az első évad már mindhárom könyv történéseit felöleli, de már olvasás után is azt mondtam, hogy szívesen barangolnék még a világában, amit így most talán a sorozattal meg tudok tenni. Az adaptációknál maradva folytattam a Heartstoppert harmadik évadával, amely most is egy nagy ölelés volt. Star Wars fronton is lesett az állunk az Andor második évadánál, amely ugyan lassan indult, de annál komplexebb és ütősebb lett. Egyértelmű volt, hogy a befejezése után újráztuk a Zsivány Egyest is, amelyet eddig is szerettem, de ezek után teljesen más mélységet kapott. A kiemelkedő alkotások közé sorolom még az Oppenheimert is, amely a maga három órájával egy igazi mestermű lett, és amely alkotásban végre volt hű magyar alakítás. Szintén egyedülálló élményt nyújtott az Áradás, amely egy fekete macskáról szóló animációs némafilm, amelyben a világot elöntő víz miatt összeverődött állatcsapat próbálja együtt átvészelni a megváltozott helyzetet. Az új Supermant is megnéztük a moziban, ami sokkal könnyedebb lett, mint a korábbi DC filmek, de szerintem jól állt neki. A Tőrbe ejtve második része is csavaros volt, ellenben a Vasszívvel, amiről nem szeretnék többet beszélni.

 

 

Júniusi olvasmányaim (1462 oldal + 12 óra)

 

Teljes sebességgel érkeztem meg a nyárba, és bár a regényekkel nem haladtam olyan ütemben, mint ahogy szerettem volna, a képregényfesztiválos beszerzéseim végére értem. A Bolygóvándor első részével egyértelműen a Könyvhétre készültem, amely lassú sci-fi történet teljesen elvarázsolt, amelynek a második részét a beszerzés után nem sokkal el is olvastam. Ciceró frontra átevezve a Csonthalma kellemes meglepetésként szolgált, egy humoros, de helyenként elég sötét történet, amelyben minden korosztály megtalálja önmagát. Az Egérőrség első része egy elég régi képregény, és ez meg is látszott a rajzolásán. Emellett helyenként elég durva, így inkább a felnőtt olvasók kezébe való. Sokkal inkább gyerekeknek szól Szakonyi Balázs mesekönyve, amely a témája és az illusztrációja miatt nagyon egyedi. Ezt a sort zárva befejeztük a Milk & Mocha közös olvasást párommal, amely meghitt közös pillanatokat okozott nekünk. Mindezek mellett az Emily Wilde harmadik részével csak lassan haladtam, mert kevésbé nekem tetsző irányt vett fel, így nem kötött le. Vele ellentétben a Queen Charlotte minisorozat alapján készült könyvet egyszerűen befaltam a szőlőmunka közben. Hiába ismertem az egész történetet, ez hangoskönyv formában is zseniális volt.

 

  • 🖼️ Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 1.
  • 🖼️ KaeRel: Csonthalma
  • 🖼️ Szakonyi Balázs: Erdők, mezők, nádak, erek, a sziklák nem felejtenek
  • 🖼️ Melani Sie: Milk & Mocha Comics Collection – Our Little Happiness
  • Heather Fawcett: Emily Wilde és az elfeledett mesék (Emily Wilde #3)
  • 🎧 Julia Quinn – Shonda Rhimes: Queen Charlotte
  • 🖼️ David Petersen: Egérőrség – 1152. ősz (Egérőrség #1)
  • 🖼️ Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 2.

 

Júliusi olvasmányaim (1376 oldal)

 

A július nagy része a Csontszüret sorozatról szólt, amelynek harmadik részét Masnival közösen olvastunk el. A lázadás dala ugyan nem volt tökéletes, sokkal inkább egyfajta átvezető kötet, de mégis mosolyt csalt az arcomra. Elképesztő érzés volt folytatni, és pont emiatt képtelen voltam egy regénynél megállni, így elolvastam az összes eddig megjelent kiegészítő kötetet. Míg a The Pale Dreamer inkább nosztalgikus volt, addig a The Dawn Chorus egy olyan mélységbe vitt el, amiért nagyon hálás vagyok neki. A magasságoknál maradva a Koponyák és könyvesboltok számomra felért a Legendás lattékhoz, amely egy komfortos, könyvmolycentrikus olvasmány, ahol a lényeg, hogy képes legyél lelassulni hozzá, bár az elején ez még a főszereplőnek is nehezen megy. Ezek mellett igazán eltörpül az Utálom, hogy szeretlek, amely koncepciójában érdekes, de megvalósításában inkább a felejthető kategóriába tartozik.

 

 

Augusztusi olvasmányaim (1104 oldal)


Az év egyik legeseménydúsabb hónapjában kevésbé az olvasáson volt a hangsúly. Mind a nyaralás alatt, mind az utazás közben több olyan nap is volt, mikor egyáltalán nem vettem kézbe könyvet, ami egyáltalán nem baj. A Tatjana ás Alexander egy igazi monstrum, amelyben sokkal inkább azt helyezte a fókuszba az írónő, amit az első részben is szerettem, azaz az emberi sorsok alakulását a történelem tükrében. Ezzel a második résszel azonban kerek egésznek érzem a történetet, éppen ezért kicsit tartok a sorozat lezárásától. Folytatásoknál maradva a Csellengő gyerekek harmadik kötete tetszett eddig a legjobban a sorozatból, amely a szereplőgárdájának és a kalandoknak köszönhető. Mindezen jó élmények mellett azonban az Én és az emberek a másik végletet képviselte. Roppant mód idegesített, és teljesen elvette a kedvem a szerzőtől. Bár tudom, hogy ez egy korai regénye, és már olvastam tőle a később megjelent Éjfél könyvtárat, ami jobban tetszett, de az sem alkotott maradandót.

 

 

A nyár kedvencei: Bolygóvándor 1. & 2., Queen Charlotte, Koponyák és könyvesboltok

A nyár csalódása: Emily Wilde és az elfeledett mesék, Én és az emberek

A nyár meglepetései: Csonthalma, The Dawn Chorus, Tatjána és Alexander, Cukorszín égbolt alatt

 



 

Könyvbeszerzések

  • John Galsworthy: A Forsyte Saga                   
  • Marlitt E.: A Bagolyvár

Régen jártam utoljára a soproni könyvtár könyv csere-beréjén, így már egy elég méretes kupac gyűlt össze nekik. Már eleve a Könyvszalonról is hoztam el nekik két kötetet, és a saját polcomról is nyolc könyvet adtam le nekik. Mivel ezt most a felnőtt könyvtár rész rendezte, és valamiért kevesebb érdekes cím volt a választékban – vagy csak egyszerűen túl későn értem oda –, így csak két könyv jött velem haza. A Forsyte Sagát még édesapám emlegette egy időben mint egy kosztümös adaptációt, amit ő is látott. A Bagolyvárról viszont eddig sosem hallottam, és találtam róla egy értékelést molyon, amit felkeltette az érdeklődésemet. Illetve egy könyv nem könyv, így jött velem ő is haza.

 

  • Samantha Shannon: A lázadás dala (Csontszüret #3)
  • Szakacuki Szakana: Bolygóvándor 2.
  • Basa Katalin: A névtelen királynő (Argilus krónikák #1) 
  • Tóth Eszter: Tündértükör
  • Tóth Eszter: A toronyba zárt herceg
  • Rusvai Mónika: Kígyók országa
  • Bonnie Garmus: Minden kémia
  • Bauer Barbara: Egy estély a kastélyban
  • Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit (Csellengő gyerekek #1)       
  • Seanan McGuire: Mélybe ránt a Lápvilág (Csellengő gyerekek #2)       
  • Seanan McGuire: Cukorszín égbolt alatt (Csellengő gyerekek #3)

 

A nyári beszerzések döntő többsége egyértelműen a Könyvhéthez kötődik. Viszont büszke lehetek magamra, mert tartottam magam az előre végiggondolt listámhoz. Éppen emiatt nem tudom eldönteni, hogy melyik kötetnek örülök a legjobban, mert mindegyiknek különleges oka van, hogy miért jött velem haza. Bővebben róluk a Könyvheti bejegyzésemben olvashattok.

 

  • Susan J. Morris: Különleges fenevadak

Ugyan ez is Könyvhéthez kapcsolódik, viszont recenziós példányként később érkezett meg hozzám. Küllemre elsőre Theodora Goss sorozatát juttatta az eszembe, és kiderült, hogy nem is annyira véletlenül. Titkos társaság, ismert alakok lányai, és egy nyomozás, amely ezúttal Párizsba visz el minket. Egy történelmi paranormális fantasy, amely talán egy kincset rejt magában.

 

  • Kerstin Gier: Rubinrot (Időtlen szerelem #1)

A düsseldorfi utamról hazafelé bőven volt időm a repülőtéren az indulásig, így végignéztem az összes létező könyvesbolt kínálatát. Ekkor futott át az agyamon a gondolat, hogy micsoda szerencsének kell történnie ahhoz, hogy Kerstin Gier Időtlen szerelem sorozatának gyönyörű újrakiadására bukkanjak. És akkor bummm… Az utolsó lehetőségnél ott termett előttem a tinédzser korom egyik meghatározó sorozatának felújított kötete. Nem volt kérdés. Ennyinek még bele kell férnie a kézipoggyászba.

 

  • Henry James: A galamb szárnyai        
  • Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér (A nyolc unokatestvér #1)
  • Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

A balatoni nyaralásunk kirándulós napján elzarándokoltunk Nemesvitára, mert egy olyan fülest kaptam instán, hogy a faluban lévő buszmegálló egy könyvcsere polcot rejt. Itt bukkantam rá egy Lazi kiadásos Henry James regényre, amely elindított a nyári nosztalgiavonaton, ugyanis a családi nyaralásokhoz, meg úgy alapvetően a gimis nyarakhoz hozzátartoztak a kiadó könyvei. Ezzel a lendülettel két további Lazi kiadást is beszereztem Vintedről, amelyek egyébként már elég ritkának számítanak. Szóval teljes a boldogság.

 

  • 珍‧奧斯汀: 傲慢與偏見

Hogy mit is rejtenek a jelek? Ugye nem gondoltátok, hogy ha elmegyek a világ másik felére, akkor nem kutatok fel egy ottani könyvesboltban egy Büszkeség és balítélet kiadást? Szóval igen, immáron mandarinul is megvan a kedvenc regényem, amit valószínűleg ebben a kiadásban sohasem fogok elolvasni, viszont nagyon szép emlékek fognak kötni hozzá. És nem mellesleg kívülről is igen szép külcsínnyel rendelkezik.

Írta: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)