Ali Hazelwood A szerelem
képlete című regénye gyakorlatilag berobbant a könyvpiacra. Nem láttuk jönni,
de most már tudjuk, hogy szükségünk van a tudományban lévő nőket a középpontba
állító romantikus történetekre. Mind külföldön, mind itthon nagyon felkapott
lett, és éppen emiatt kezdte el birizgálni az én fantáziámat is.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 Maxim Kiadó romantikus, new adult négy csillag |
Harmadéves doktorandusz hallgatóként Olive Smith nem hisz a tartós romantikus kapcsolatokban, de a legjobb barátnője igen, és emiatt kerül ebbe a helyzetbe. Ahhoz, hogy Anh-t meggyőzze, hogy randizik és jó úton halad a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felé, többre van szüksége néhány kézlegyintéses Jedi-trükknél. A tudósoknak bizonyítékok kellenek. Úgyhogy, mint bármelyik magára valamit is adó biológus, Olive pánikba esik és megcsókolja az első férfit, akit meglát.
Ez a férfi nem más, mint
Adam Carlsen, a fiatal, menő egyetemi tanár, aki közismert seggfej. Ezért Olive
teljesen padlót fog, amikor a Stanford ügyeletes labor-zsarnoka beleegyezik,
hogy titokban tartja a színjátékot, és a kamupasija lesz. De amikor egy nagy
tudományos konferencia félresikerül, és Olive karrierje Bunsen égőre kerül,
Adam újra meglepi határozott támogatásával és még határozottabban… kockás
hasával.
Hirtelen a kis kísérletük
veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy lángra kapjon. Olive pedig rájön, hogy egy
szerelemmel kapcsolatos hipotézisnél csak az bonyolultabb, ha a saját szíve
kerül a mikroszkóp alá.
Hogy én milyen jót
szórakoztam ezen a könyvön. Már a legelső oldal megvett az írásmódjával, és
onnantól kezdve végig mosolyogtam az egészet. Mindebben még az sem gátolt, hogy
jórészt vonaton olvastam. Igen, azt a két fejezetet is pont öt ember
társaságában sikerült kifognom, ahol épp túlfűtötten egymásnak esett a két
főszereplőnk. Kicsit sem volt kínos, á.
Történetünk…
a doktoranduszként tevékenykedő
Olive-ot követi, aki a barátnőjét a pasizásban támogatva egy nap lesmárolja az
első vele szembe jövő hímegyedet az egyetem folyosóját. És mit ad isten, pont a
kampusz legszigorúbb professzorát sikerül kifognia, akivel az álca fenntartása
érdekében kamurandizásba kezdenek. Mint kiderül, Adamnak is jól jön ez a
fedősztori, aminek következtében egyre inkább összemelegednek. Mindeközben
pedig Olive lehetőséget kap arra, hogy a kutatási területének egyik legkiválóbb
szakemberének bizonyítson.
A regény legcsodálatosabb
dolga – ami szerintem a sikerének egyik kulcsa – Olive. Az már csak plusz, hogy
külsőre is meglepően hasonlítunk egymásra a szeplőket leszámítva, és a
kombinálásaiban is mintha csak magamat láttam volna. Kicsit ugyan szeleburdi,
de képes mindenből kivágnis magát. A stílusa egyszerűen fenomenális és nagyon
működött nálam a humora is.
Örültem a tudomány
megjelenésének, illetve hogy érinti az ezen a területen dolgozó nők
nehézségeit. Viszont mivel ez egy romantikus történet, így ez inkább csak
háttérként szolgál. A jelenetek középpontjában ugyan a szereplők állnak, de
nagyon jól beleépíti a személyes motivációjukba, ami miatt a könyv szerves
részének éreztem. Emellett pedig az egyes fejezetek elején lévő hipotézisek is
ezt erősítik, amik ugyan spoilereznek a bekövetkező eseményekre, de én nagyon
jót mosolyogtam rajtuk.
 |
| Forrás: Pinterest |
Kicsit sajnálom, hogy nálam
Adam volt a gyenge láncszem. Egy végtelenül gondoskodó és érzékeny lélelkről
van szó, akinek a feje azonban nekem egy totális fekete folt. Igen, a testéről
már elég hamar sikerült konkrét képet kialakítanom, és Olive általánosságban is
arról szokott tirádákat zengeni, de az arcáról mintha elfeledkeztünk volna.
Ugyan tudtam előzetesen, hogy a férfiúnkat az írónő Adam Driverről mintázta, de
magam sem gondoltam volna, hogy ennyire zavar a fejetlensége.
Maguk a jelenetek megkomponálása
is dícsérendő. Van bennük egyfajta kötelező sorsszerűség, és minden mindennel meglepően
(ó, egyáltalán nem :D) összefügg. Olive barátnője, Ahn pedig a szerelem
őrangyalaként szolgál, aki megteremti a párocskánk közös pillanatait.
Egyáltalán nem éreztem ezeket kínosnak vagy erőltetettnek. És a káromkodások is
indokolt helyeken bukkannak fel, amiért piros pont jár az írónőnek.
Összességében
Teljesen megértem, hogy miért
felkapott ez a regény. Én is nagyon bírtam a humorát, és Olive-ot, mint
főszereplőt. Örültem a tudományos világ megjelenésének is, de sajnos nekem Adam
kevésbé jött be. Talán mindezt a „fejetlenségének” köszönheti, viszont ettől
függetlenül egy nagyon szimpatikus pasi.
„A szavatossági idő gyengéknek való.”
~~~
„Bevallom, kissé halvány a határvonal a kiváló karrierlehetőség és az élet végzetes elcseszése között.”
~~~
„De egy jó csók ilyen: eléri, hogy egy lány egy ideig megfeledkezzen magáról.”
~~~
„– És ha ez a fickó elvisz tőlem, méghozzá Bostonba egy teljes évre, biztosra akarok menni, hogy megérdemel téged. – Kacsintott. – Vedd úgy, hogy a jelentlétem egyenlő azzal, amikor egy apa a lánya barátja előtt tisztogatja a puskáját, mielőtt elindulnának a bálba.”
~~~
„A tudományos világ sokat kivesz belőled, és nagyon keveset ad vissza. Nehéz kitartani, ha nincs rá jó okod.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése