Kapukaland | Michael Walden

Michael Walden nevét először az Eshtar sorozatával kapcsolatban hallottam, emellett pedig tudtam róla, hogy a nyugati határszélről származik, így előjött belőlem a lokálpatriotizmus, hogy nekem márpedig mindenképpen kell majd tőle olvasnom. Ismerekedés gyanánt jó ötletnek tűnt A végtelen város, hiszen önálló kötetként nem kíván elköteleződést, illetve az időutazásos történeteknek nehezen tudok ellenállni, valamint a táncos főszereplő is hívószóként működött.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Metropolis Media
sci-fi, thriller
három csillag

Egy táncos, egy révész és egy lovag elindul a tiltott városba. Céljuk, hogy rázárják a tízezer kaput a hódítóra, aki elsőként intézett sikeres támadást a Városlánc központja ellen. Egy titokzatos lény, az Árnyak Királynője üldözi őket, akihez talán több szálon kötődnek, mint ahogy sejtik. Útjuk a sötétség mélyére vezet, ahol a legyőzhetetlen kauzalitás az úr, és minden döntés a legnagyobb árat követeli.

Michael Walden rendhagyó sci-fije, a zsáner határait feszegetve, különleges utazásra hív a másodpercek közötti térbe.

Akit a végtelen város egyszer foglyul ejt, azt nem engedi el soha!

 

Ez egy roadtripnek induló regény, ahol sokkal inkább maga az utazás ténye fontos, minthogy milyen állomásokat keresnek fel a szereplőink. Mindezen út egy bosszúhadjáratba torkollik, viszont végig meglepően szűk marad annak ellenére, hogy egy durván szerteágazó univerzumról van benne szó. Ugyan a fordulatokon én is meglepődtem, de végig megmaradt a regény irányába érzett semlegességem.

 

Történetünk…

Seleináról, Gabrielről és Corvinról szól, akiket a káosz sodort össze, hogy megmentsék a világmindenséget. A végtelen városba tartanak, ugyanis azt mondják, hogy ott egy mesterkulcs segítségével egyöntetűen be lehet zárni kapukat, ezzel megvédve mindenkit egy hódító pusztításától. Az út során azonban megtapasztalják az elzárt világok sanyarú sorsát és mindegyikükben kezdenek átértékelődni a korábbi tapasztalatok.

 

A kötet sci-fihez képest elég felszínes. Ugyan látunk számtalan világot, megismerjük a tengelyek és a kapuk működését, mégsem szentel elég időt arra a regény, hogy elmélyedjünk bennük. Legtöbbször csak egy-egy fejezet erejéig maradunk, ami nagyjából csak arra elég, hogy részleteket villantson fel. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre, és a világot csak nagy általánosságban vázolja, ami szerintem egy elszalasztott lehetőség.

 

A három főszereplő kellő mértékű felvezetést kap. Seleina táncosként éli az életét, és nem is vágyik másra (amit totál meg tudok érteni), pedig a szintlépés már nagyobb elismertséget jelent, ám harcolnia kellene. Világképe az elzárt neveltetése miatt tökéletes, amely az út során fokozatosan darabjaira hullik. A regény során az ő karaktere változik a legtöbbet, és a kötet kétharmadától szinte már csak általa látjuk az eseményeket. A táncos jelenetek érdekesek voltak, bár számomra hiányzott belőle a női finomság. Az úriemberek közül Gabriel egy rendszerrel egyáltalán nem kompatibilis révészfiú, aki szeretne felérni a példaképéhez. Mindent is túlbonyolít, de pont emiatt volt roppant szerethető. A magabiztosságtól mentes lovag, Corvin viszont már az elejétől kezdve csak a bajt okozza. Én meglettem volna nélküle, a történet azonban már kevésbé.

 

Forrás: Pinterest

 

Könnyen olvasható, amely a sok párbeszédnek köszönhető, amik dinamikussá teszik az utat. Mindez feküdt az írónak, és nem vesztem el sehol sem, pedig a legtöbbször együtt mozgatja hármójukat. Az utolsó harmadban azonban megnőtt az elmélkedések aránya a történetirány változásának következtében, és innentől már nehezebben kötött le.

 

Az események mögötti szálak azonban végig érdekeltek, ugyanis a molluxok jósága csak egy máz. Ők zárták el az embereket a fejlett technológiáktól, tartottak rabigában világokat büntetésképp, mert hosszabb életük miatt úgy érezték, hogy kedvükre játszadozhatnak az emberekkel. A könyv által sokáig hirdetett főgonosz igazából eltörpül mellettünk, és sokkal inkább jóságos megmentőként funkcionál.

 

Összességében

Ez egy sci-fi környezetbe helyezett roadtrip, amely a zsáner adta lehetőségeket nem használja ki kellő mélységben. Sokkal inkább a szereplőire helyezi a hangsúlyt, mint a világra, amely mögé rejtett szálak végig érdekeltek.

 

„A hajnal lassan összefogdosta és maga köré terelte a csillagokat.”