Filter függvénye | Alice Oseman

A Heartstopper hamar belopta magát az emberek szívébe, ám a sorozat közkedvelt szereplői már sokkal korábban megkezdték a pályafutásukat. Alice Oseman első regényének, a Solitaire – Pasziánsznak főszereplője Charlie nővére, Tori, akit már első felbukkanásakor megkedveltem, így elég egyértelmű volt számomra, hogy sort fogok keríteni rá. Előzetesen viszont tudtam róla, hogy nem szabad ugyanazt a hangulatot várnom tőle. És ezt utólag csak még inkább meg tudom erősíteni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2023
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági
négy csillag

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből.

A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.

Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.

Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.

Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!

 

Ez nem egy cukormázas történet, akármennyire is rózsaszín a borítója, hanem sokkal inkább egy mélységekkel rendelkező ifjúsági regény. Nem fog mindenkit magával ragadni, de nem is ez a célja. Nekem sem lett a kedvencem, de annál inkább értékelem azt a gondosságot, amivel az írónő összeállította ezt a kötetet.

 

Történetünk…

Toriról szól, aki egy új tanévet kezd az iskolájában, amelyről kezdetben nem tudja, de meg fogja változtatni az életét. Gyerekkori legjobb barátja mellett feltűnik egy új srác is, Michael, aki energikusságával teljesen ellensúlyozza a lány melankóliáját. Mindeközben egy blog forgatja fel a diákok életét, és egyre inkább emeli a tétet. Vajon ki állhat Pasziánsz mögött és vajon mi a célja vele?

 

Torival nagyon távol állunk egymástól, aki elég sötétnek és negatívnak látja a világot. Intellektusával kitűnik a kortársaitól, ezért sem érzi jól magát a konformitásra törekvő tömegben. Elveszettsége abban is megnyilvánul, hogy nemigen foglalkozik a külvilággal. Azonban nem volt mindig ilyen, és éppen ezért nem reménytelen eset, csak épp jelenleg vesztette el az érdeklődését, mert nemigen figyelnek oda rá.

 

Számomra Michael volt a legérdekesebb karakter, aki első ránézésre buzog a lelkesedéstől. Végtelenül kedves és aranyos, de neki is vannak nehezebb pillanatai, hiszen nem lehet valaki állandóan boldog. Elég rámenősen viselkedik Torival, akit viszont csak így lehet kizökkenteni a letargiájából. Jó volt látni kettejük barátságának kialakulását, amely láthatatlan fonalak és apró pillanatok jellemeztek. Emellett pedig a gyorskorcsolyához fűződő szenvedélye is érdekes volt, hiszen ez nem egy népszerű sportág.

 

A Heartstopper világából feltűnő karakterek közül egyértelműen Nicknek, Charlienak és a kicsi Olivernek örültem a leginkább. Bár nagyon szomorú volt látni, Charlie küzdelmét, jól rámutatott arra, hogy Torinak mennyire is fontosak számára az öccsei. Benben – igen, az a Ben – viszont egyáltalán nem csalódtam, mert hozta azt a pöcsfej formáját, bár azért a kollektív verést nem érdemli meg.

 

Forrás: Pinterest

 

Az egész kötet mögött egy rejtély húzódik, amelyet jó volt a szereplőkkel közösen felgöngyölíteni. Bár én elég hamar rájöttem Pasziánsz kilétére – nem, ennyire azért nem egyértelmű, csak nagyon jó volt a megérzésem –, a csínyek idővel viszont rendesen sokkoltak. Az írónő ezzel mutatta be, hogy mennyire is működik a tömegeffektus, és hogy az anarchia csak káoszhoz vezet.

 

Érződik a regényen, hogy az írónő még közel állt az iskolapadhoz a regény megírásakor. Nyíltan kritizálja az oktatási rendszert, amely sokkal inkább a magolásra helyezi a hangsúlyt, mint az életre nevelésre. Emellett viszont az iskolát egy védőburoknak állítja be, ugyanis a való életben sokkal nehezebb érvényesülni, főként nőként. Ezen kettősség tudatában nagyon meglepett a végén hozott ítélet.

 

A könyv számomra legszomorúbb része a szülők érdektelensége. Míg a Heartstopperben Nick édesanyja igazi mintaanya, addig Springék eléggé alulteljesítettek. Tori anyukája magasról tesz a lányára és állandóan csak a számítógépét bújja, de az apja sem foglalkozik vele igazán. És ezek után csodálkoznak a gyerekek viselkedésén… Mindez egyébként már a nagyszülőknél gyökerezik, akiket csak a felszín érdekli.

 

Nagy szerepet játszik a kötetben az irodalom, amelyek közül a Büszkeség és balítélet elég kiemelt helyet kap, viszont nem feltétlen pozitív értelemben. Tori ugyanis nagyon nem bírja a regényt, és egy dühös esszét fogalmaz meg belőle. Darcyt ugyan érdekes volt egy másik szemszögből megvizsgálni, de sosem szerettem a kedvenc könyveimről negatív értékelést olvasni, így helyenként a lelkembe gázolt. A lelki állapotát jobban megismerve már meg tudtam érteni ezt az ellenszenvet, de elfogadni sosem tudtam.

 

Forrás: Pinterest

 

Végül pedig szeretném kiemelni a popkulturális utalásokat, amelyektől szintén hemzseg a kötet. Masni hívta fel a figyelmemet arra olvasás közben, hogy ez a része mennyire is hozza a Leiner Laura hangulatot. Feltűnnek itt filmek, sorozatok, zeneszámok és még videójátékok is. Ezek egyértelműen meghatározzák a regény korát, nekem pedig egyértelműen nosztalgikusnak hatottak, hiszen nagyjából egykorúak vagyunk az írónővel.

 

Összességében

Hangulatában ugyan eltér a Heartstoppertől, de jól áll az írónőnek a komolyság. Mivel Torival nagyon különbözünk, így nem tudtam teljesen beleélni magam az ő helyzetébe, ellenben Michaellel annál inkább rezonáltam. A rejtély szálat is jó volt felgöngyölíteni, bár szerintem sokkal inkább a társas kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt a regény.

 

„Néha szeretem olyan apróságokkal tölteni a napjaimat, amik más embereket nem érdekelnek. Ettől úgy érzem, mintha valami fontosat csinálnék, főképp, mert senki más nem foglalkozik az adott dologgal.”

~~~

„A klikkesedés nagyon High School Musical-es fogalom, de azért olyan klisés, mert valóban létezik.”

~~~

„– Tori épp most beszélt egy fiúval! Nem is, Tori épp most beszélgetett _önállóan_! Azt hiszem, sírni fogok.

– Úgy, úgy – veregetem meg a vállát. – Légy erős! Túl fogsz jutni ezen.

– Rendkívül büszke vagyok rád. Úgy érzem magam, mint egy büszke anyuka.

Felhorkantok.

– Tudok önállóan beszélgetni. Ezt minek neveznéd?

– Én vagyok az egyetlen kivétel. Mindenki mással olyan közvetlen vagy, mint egy kartondoboz.

– Talán kartondoboz vagyok.”

~~~

„Nem azért blogolok, hogy több követőm legyen, vagy ilyesmi. Én nem Evelyn vagyok. Csak hát, a való világban társadalmilag nem elfogadott hangosan kimondani a szomorú dolgokat, mert az emberek azt gondolják, feltűnési viszketegséged van. Gyűlölöm ezt.”

~~~

„– Akkor minek címkézni az embereket?

Oldalra billentem a fejem.

– Mert ez az élet. Szervezettség nélkül káoszba süppedünk.”

~~~

„– Van ideje és helye annak, hogy normálisak legyünk. A legtöbb ember számára a normális az alapértelmezett beállítás, de néhányaknak, mint te és én, a normális valami olyan, amit elő kell vennünk, mintha öltönyt vennénk fel egy puccos vacsorára.”

~~~

„Létezik egy határvonal, amit átlépsz, amikor az emberekkel kapcsolatot alakítasz ki. A határ átlépése akkor következik be, amikor valakinek az ismeréséből átlépünk valakinek a megismerésébe.”

~~~

„Az iskola szó szerint nem foglalkozik veled, kivéve, ha képes vagy jól leírni a dolgokat, jól memorizálsz, vagy meg tudod oldani azokat az átkozott matematikai egyenleteket. Mi a helyzet az élet egyéb fontos dolgaival? Mint rendes embernek lenni?”

~~~

„– Esik – támaszkodik a kezére. – Ha kisütne a nap, szivárvány lenne. Szép lenne.

Kinézek az ablakon. Az ég szürke.

– Nem kell szivárvány ahhoz, hogy szép legyen.”

~~~

„– Az összes könyvcímet ismered, de nem olvastad egyiket sem. Ez olyan, mintha pénz esne, de egyetlen érmét sem lennél hajlandó elkapni.”

~~~

„– Mintha – mondom –, te igazán… te igazán barátkozni akarnál velem.

Kissé zavartan néz, szinte bocsánatkérőn.

– Ez olyan, mintha magadért tennéd – mondom.

– Minden barátság önző. Talán, ha mindannyian önzetlenek lennénk, békén hagynánk egymást.

– Néha ez a jobb.”

~~~

„– A szar megtörténik. Szarságok történnek a nem megfelelő emberekkel.”

~~~

„Ha nem tudod elfogadni a dolgokat, amiket nem értesz, akkor azzal töltöd az életedet, hogy mindent megkérdőjelezel. Akkor pedig a saját fejedben kell leélned az életed.”

~~~

„A boldogság a mélyreható gondolkodás ára (…).”

~~~

„Nem akarom, hogy az emberek aggódjanak értem. Nincs miért aggódni. Nem akarom, hogy megpróbálják megérteni, miért vagyok olyan, amilyen, mert nekem kellene az elsőnek lennem, aki megérti ezt. És én még nem értem.”

~~~

„– Akkor mit tekintenél központi témának a Büszkeség és balítéletben?

– Saját magukat. – A blézerem zsebébe rejtem a kezem. – Az egész időt azzal töltik, hogy megpróbálják összeigazítani azt, hogy kik ők valójában, és kinek látják őket.”

~~~

„Nem szeretem a _hobbi_ szó jelentéseit. A kézművesség jut róla eszembe. Vagy a golf. Valami, amit vidám emberek csinálnak.”

~~~

„A barátok fontosak. Az emberek, akik egyedül vannak, általában antagonisták. Nem támaszkodhatsz mindig csak magadra, még akkor sem, ha ez könnyebb életmódnak tűnik.”

~~~

„Semmi sem fog változni, amíg úgy nem döntesz, hogy azt akarod, megváltozzon.”

~~~

„De eljön egy pont, amikor már nem tudsz vigyázni másokra. Amikor el kell kezdened magadra vigyázni.”

~~~

„Talán mindenkinek, akit ismerek, vannak problémái. Mintha nem léteznének boldog emberek. Semmi sem működik. Még akkor sem, ha olyasvalakiről van szó, akiről azt gondolod, hogy tökéletes.”

~~~

„– Annyira hozzászoktunk a szerencsétlenséghez, hogy elfogadjuk. Azt hisszük, megérdemeljük.

Mosolygok röpkén, haloványan.

– Nem gondolom, hogy bárki megérdemelné a szerencsétlenséget. Szerintem egy csomó ember azért kívánja a katasztrófát, mert ez az egyetlen dolog, aminek még van ereje felkelteni a fegyelmet.”

 

A sorozat további kötetei:

This Winter – Ez a tél (#0,5)

Nick és Charlie (#1,5)