P. Djèlí Clark A 015-ös villamos kísértetével hívta fel magára a figyelmemet, amely egy alternatív történelmi
Egyiptomban játszódó, steampunk elemekkel ellátott fantasy kisregény. Mivel
engem leginkább a kitalált világa vonzott, így izgatottan vártam, hogy egy
teljes regényt kapjunk belőle. A Dzsinnek urában viszont sajnos csalódnom
kellett.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 Főnix Könyvműhely történelmi fantasy, steampunk három csillag |
1912., Kairó: Bár Fatma el-Sha’arawi a legfiatalabb nő Egyiptom Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumánál, már egyáltalán nem számít zöldfülűnek, főleg miután az előző nyáron megakadályozta az univerzum pusztulását. Így amikor valaki lemészárolja az Al-Dzsáhiz Tetsvériséget, azt a misztikus társaságot, amely a történelem egyik leghíresebb személyiségének tiszteletére alakult, Fatma ügynököt bízzák meg a nyomozással.
Ötven évvel korábban
al-Dzsáhiz megváltoztatta az egész világot azzal, hogy visszahozta a
dzsinneket, és velük együtt a mágiát is a hétköznapokba, amikor áttörte a
világok közti fátylat, majd nyomtalanul eltűnt. A gyilkos azt állítja magáról,
hogy ő al-Dzsáhiz, és visszatért, hogy megbosszulja a modern világban
tapasztalható társadalmi egyenlőtlenséget, és felemelje az elnyomottakat.
Veszélyes mágikus képességeivel maga mellé állítja a város szegényebb rétegeit,
és idővel már nemcsak Egyiptom nyugalmát veszélyezteti, hanem a világbékét is.
Minisztériumi kollégáival
és egy régi ismerőssel az oldalán Fatma ügynök nekiáll, hogy megfejtse az
imposztor rejtélyét, és visszaállítsa a rendet – ám számolnia kell azzal a
lehetőséggel is, hogy a különös, maszkos alak esetleg az, akinek hirdeti magát…
Az írónak egyértelműen a
rövidpróza az erőssége, amelyet egy regény, két kisregény és két novella után
már teljes magabiztossággal állíthatok. Sokkal jobban ért a rövid szövegek
dinamikai felépítéséhez, amely a Dzsinnek ura első fejezetében is pontosan
megmutatkozott. Hatásos nyitányt ad és még az elbeszélője is szimpatikus,
viszont teljesen elüt a kötet többi részétől. Olyan érzésem volt, mintha egy
különálló novellát olvasnék, hiszen volt eleje, közepe és vége. Rendesen
sokkolt a szektás élve elégetés, és megadta a kezdőlöketet, de ez a lufi elég
hamar kidurrant.
Történetünkben…
Fatma nyomozását követjük,
aki az Alkímia, Bűbáj és Természetfeletti Valóság Minisztériumának ügynökeként
próbálja felgöngyölíteni egy szekta rejtélyes tömegmészárlásának ügyét. A
szemtanúk a Nagymestert vádolják, de vajon tényleg az ősi egyiptomi uralkodók
leszármazottja tért vissza az élők közé, vagy egy szélhámossal van dolgunk.
Fatma kapcsolatait bevetve egész Kairót felforgatja, hogy a végére járjon.
A kötet leginkább egy
elengedett búgócsigára hasonlít. Jelenetfolyamokat kapunk, amelyek megállás
nélkül viszik előre a cselekményt. Nekem azonban hiányzott belőle a helyenként
beszúrt levegővétel. A világépítés módja sem volt különösebben érdekes, és azt
pedig főleg nem értettem, hogy még a felén túl is tudást akart lenyomni a
torkunkon, ami viszont azon a ponton nagyon kilökött. Egy ponton túl pedig el
kezdtem érezni, hogy a dinamikus haladás mellett minden fejezetnél előről
építkezik, a vége pedig kifejezetten vontatott lett.
 |
| Forrás: Pinterest |
Nem tudtam Fatmával zöld
ágra vergődni. Ugyan az első megjelenésekor még sok reményt fűztem hozzá,
illetve az öltönyös viselet is szimpatikussá tette, idővel azonban a sótlansága
dominált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne képes a szerző viccesebb
karaktert írni, de ez egy döntés volt a részéről, amivel nem feltétlen értek
egyet. Példának okáért Sitit és Hadiát is jobban szerettem, és róluk szívesen
olvastam volna többet. Emellett az sem tetszett, hogy dobálja a szereplőit, és
mindig csak utólag mutatja be őket, ami értem, hogy egy technika, de engem
inkább idegesített vele.
Sajnos a világ sem rántott
be annyira, mint a 015-ös villamos novella esetében. Ehhez egyébként az is
hozzátesz, hogy azóta olvastam a Dévábád-trilógiát, amely minden vontatottsága
ellenére sokkal jobban mutatja be a dzsinnek világát. Bár itt is kapunk
máridokat, déveket, Szulejmán pecsétjét és Rézvárost, sokkal jobban örültem
volna a steampunk vonal kibontásának, amely itt elmaradt.
Az viszont tetszett benne,
hogy szorosan kapcsolódik az általa teremtett univerzum minden történetéhez. A
villamos egyértelmű előfutára, New Orleans említésén viszont meglepődtem.
Emellett pedig hangolódásként a regény előtt elolvastam a két magyarul meg nem
jelent novellát. A Dead Djinn in Cairoban ismerkedünk meg először Fatmával és
Sitivel, látjuk a dzsinnek isteneinek fenyegetését, akik a világ megtisztításán
és újrateremtésén gondolkodnak. Jót szórakoztam az albán gang-en és a
nagymicsodájú dzsinnen. Helyenként ismerős érzés fogott el, hogy ezeket az
embereket és helyeket ismernem kellene, viszont a 015-ös tudásom rendesen
megkopott. Emellett pedig sorra kerítettem az The Angel of Khan el-Khalili is,
amely az E/2-es elbeszélésmódjával teljesen berántott. Nagyon kemény és vesébe
látó, valamint mély igazságot fogalmaz meg. Ugyan nem jelent meg nyomtatott
formában, de szerintem mindenképpen olvassátok el.
 |
| Forrás: Pinterest |
„A kívánság hosszú életet biztosít nekik, de a hogyant nem tartalmazta. Leélhetik az egész életüket akár egy szörnyű betegséggel is úgy, hogy képtelenek belehalni. Egy baleset után is élhetnek elviselhetetlen fájdalommal. Ez az „ajándék” könnyenbörtönné válhat.”
~~~
„A bolondok mindig kimondják, amit gondolnak.”
~~~
„Maga az, a napbarnította szaúdi valami isten háta mögötti faluból. Maga az, a nő, aki még csak kislány a szemükben, de akinek a minisztérium mégis különleges nyomozói engedélyt adott – és akit rögtön Kairóba is küldött. Maga az, a fura ügynök, aki nyugatiasan öltözködik. És persze volt néhány kevésbé udvarias változat is.”
~~~
„– Miért hajbókol mindenki rabszolgamód a több mint ezer évvel ezelőtt írt szövegeknek? – csattant fel. – Az istenek is változhatnak. Eltávolodhatnak egymástól. Kipróbálhatnak új dolgokat.”
~~~
„– Ha a minisztérium több női újoncot szeretne – kezdte Fatma –, akkor több nőt kellene toboroznia. Sőt minél többet, annál jobb. De ez még nem jelenti azt, hogy szeretnék egy társat.
Amir vállat vont, és hátradőlt a székén.
– Én meg bármit megadnék most egy kis édességért. De nem mindig kaphatjuk meg, amit akarunk, ugyebár?”
~~~
„Isten színe előtt a vérség mit sem számít. A tettekben rejlik az erény, nem a bőrszínben.”
~~~
„– Gyakran eltűnődöm rajta, hogy egy ilyen modern városban miért nem ezeket a gépembereket ültetik a vezetők helyére. Mit meg nem adnék, ha egy maroknyi ilyen váltaná fel a minket kormányzó férfiakat.
– A lemezeunuchok nem sokat gondolkodnak – magyarázta Fatma, mire Amina felkacagott.
– Akkor hát miben különböznek a férfiaktól?”
~~~
„Általában a mélyen őrzött titkok nem azért vannak, hogy megbántsunk vele másokat (…). Nem azt mondom, hogy nem bántanak, de nem szándékosan. Azokat a titkokat azért tartjuk olyan mélyen, mert félünk attól, amit mások gondolhatnak rólunk. Hogy miként ítélnének meg, ha megtudnák. És a legjobban annak az ítéletétől félünk, akinek odaadtuk a szívünket.”
A sorozat további részei:
A Dead Djinn in Cairo
(#0,1)
The Angel of Khan
el-Khalili (#0,2)
A 015-ös villamoskísértete (#0,3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése