Jodi Taylor leginkább az
időutazós St. Mary-krónikák miatt vált ismertté – és én is így találtam rá –, viszont
mégis a Semmi lány volt az, amiről sok jót hallottam. Ugyan témában nagyon
elütnek egymástól, hiszen az utóbbi egy romantikus regény, mégis úgy gondoltam,
hogy biztosra menve vele kezdek. Az elején rendesen ram ijesztett a kötet, mert
egyáltalán nem éreztem a hangulatát, de aztán elérkeztem a váltóponthoz, és
onnantól kezdve egy jó kis belesüppedős könyvet kaptam.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2019 Metropolis Media mágikus realizmus, romantikus négy csillag |
Jodi Taylor szívet
melengető és humoros.
Amikor a súlyos dadogástól
és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány” megpróbál véget vetni
életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú
ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az
elbűvölő és kaotikus festő, Russel Checkland személyében, s innentől már semmi sem
úgy alakul, ahogy tervezte.
A túlságosan féltő és
elnyomó rokonokkal valamint a világ legszétszórtabb házastársával megáldva,
Jennynek vajon sikerül-e Semmi lányból Valami lánnyá válnia? Méghozzá gyorsan!
Jodi Taylor best-seller
St. Mary krónikák sorozatának rajongói számára kötelező, de bárkinek ajánlható
olvasmány ez az angol humorú, thrillerrel és egy csipet misztikummal
megfűszerezett romantikus regény!
Nem szerettem az elején,
mert nagyon kellemetlenül éreztem magam olvasás közben. Ha az első fejezet
alapján kellett volna meghoznom a döntést a folytatásról, akkor félretettem
volna. Bár már a második fejezet szobafestős részénél felcsillant számomra a
remény, de el kellett telnie az első 100 oldalnak, hogy elkezdjem élvezni.
Sokat segített egyébként a könyvet már olvasók támogatása is, hogy ne adjam
fel. Szóval ha úgy érzed, hogy nem csúszik az eleje, nem vagy vele egyedül, és
később tényleg jó lesz, ígérem.
Történetünk…
Jennyről szól, akit a
nagybátyja és a nagynénje a széltől is óv, emiatt eléggé magába fordult
teremtés. Egyedüli kapcsolata a külvilággal a képzelt barátja, aki egy beszélő
ló. Egy nap azonban egy partira lesz hivatalos, ahol találkozik Russellel, a
bolondos festővel, aki a fejébe veszi, hogy kimozdítja a lányt a
komfortzónájából. Szó szerint mindent megtesz ennek érdekében, még feleségül is
veszi, hogy aztán Jenny a Frogmonton Farm által nyújtott menedékben kiélhesse
magát, a lehetetlen helyzetek pedig végig elkísérik őket.
A regény felütése nekem az
Éjfél könyvtárat juttatta az eszembe. Egyáltalán nem nagy spoiler, hiszen az
első oldalakon kiderül, hogy Jenny öngyilkosságra készül. Nem véletlenül a
címválasztás, hiszen önmagát üresnek és céltalannak érzi, és egyedül ezt látja
megoldásnak. Ám ekkor bukkan fel a gyömbéres keksz illatú ló, Thomas, aki
meggátolja ebben a lépésében, és megígéri, hogy addig vele fog maradni, míg
szüksége lesz rá.
Jenny az elején számomra
nagyon furcsa volt. Nehezen és lassan beszél, a szavakat is alig találja, éppen
emiatt sok a gondolkodós rész. Emellett rengeteget kombinál a fejében ahelyett,
hogy beszélne, és ez eléggé zavart. Autizmusra gyanakodtam, de igazából csak a
szociális interakciók hiánya okozta nála ezt a kommunikációbéli lemaradást.
Éppen emiatt Russel nagyon jó hatással volt rá, és bár továbbra is megfontolt
maradt, de egyre inkább képes kiállni magáért.
Ez egy álkapcsolatra épülő
romantikus történet, ahol a két fél között először sokkal inkább csak a
kölcsönös tisztelet alakul ki. Mivel Jenny elég tapasztalatlan, és Russel
kellően körültekintő, nem erőlteti rá magát egyszerre, hanem megengedi, hogy
kibontakozzanak az érzelemek. A válással való vagdalkozáson viszont fogtam a
fejemet, mert semmiségek következtében alakult ki ez Jennyben, amiket simán meg
lehetett volna beszélni. Amin viszont a leginkább meglepődtem, hogy van benne egy
szexjelenet, bár mindez egy érdekesen kommentált módon, ami miatt viszont a
lány teljes biztonságba érzi magát.
 |
| Forrás: Pinterest |
Russel egy rendes fickó,
viszont sokszor nagyon hirtelen cselekszik. Hatalmas szíve van, és mindenkin is
akar segíteni, akit az útjába sodor az élet. Rengeteget beszél, legalábbis
nagyon ellensúlyozza Jennyt, de az ivós szokása miatt mérges voltam rá az
elején. Mert nem elég, hogy elkésik a saját esküvőjéről, részegen jelenik meg,
és az utána lévő fogadáson sem vesz részt, mert épp a barátai próbálnak belé
életet lehelni.
A mellékszereplők közül
leginkább Mrs. Crispet, a házvezetőnőt szerettem, aki Russel pótmamája is egyben,
és sokat segít Jennynek a ház körüli teendők elsajátítására. Rajta kívül még
Tanya és Andrew párosát gondoltam kiemelni, akik igazi szívbéli jóbarátai a
Frogmontonbélieknek. Mindig számíthatnak rájuk, és ha kell, a leglehetetlenebb
szituációkból is kimentik őket.
Az egész kötet
középpontjában olyan különlegességek állnak, akik másoknak nem kellenek. Jenny
is ilyen, de Russel már korában is mentett meg egy lovat, ugyanis Boxer elég
gyenge idegzettel rendelkezik, így egyáltalán nem való versenyzésre. Közös
életük során hozzájuk kerül még egy csacsi és egy cica is, akik szintén rossz
körülmények között éltek. Emellett pedig egy hajléktalan fiút is befogadnak
magukhoz, és munkát adnak neki, ugyanis egy farmon mindig elkél a segítő kéz.
Frogmonton pedig mindnyájunk számára igazi védett burokként szolgál.
Mindeme komótos
csordogálás mellett azért a regényben található egy szintén lassan kialakuló bonyodalom,
ami miatt a vége is erősre sikerült. Annyit elárulhatok, hogy Jennyhez van
ennek is köze, többet viszont nem, mert szeretném meghagyni nektek a
meglepetés-faktort.
Összességében
Derekasan bevallom, hogy
100 oldal (és némi bíztatás) kellett ahhoz, hogy végül ne hagyjam abba már
rögtön az elején. A nehézségeken túllendülve azonban egy igazán kedves
történetet kaptam, amelynek fő üzenete, hogy mindenki megérdemli a második esélyt,
még a legfurcsább szerzetek is. Szerettem a Frogmonton védelmező környezetét és
a szereplők különlegességét. A romantikus történetek kedvelőinek pedig azt
tudnám mondani, hogy ugyan álkapcsolatra épül a könyv, de emellett nagyon
lassan építkezik a szerelmi szál, ami sokkal inkább csak adaléka, mint központi
eleme.
Nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget a Metropolis Mediának!
„Bizonyos embereknek a világ nem mindig szép hely.”
~~~
„Ne add fel a hitet. Soha. Hit nélkül nincs remény. És remény nélkül nincs semmi. Mindig higgy, és akkor mindig fogsz remélni.”
~~~
„– Biztos? Boxer nem a legfényesebb fáklya Britanniában, ezt te is tudod. Könnyen lehet, hogy ez a kislány sokkal okosabb nála.
– Russel, léteznek egysejtű organizmusok, amelyek okosabbak a lovadnál.”
~~~
„– Nem, nem fogják elvinni – válaszoltam. – Nem egy szép cica, úgyhogy senkinek sem kell majd. Ott fog ülni a ketrecében, és az emberek még csak megnézni sem fogják, mert nem olyan, mint a többi macska, és egy idő után el fogják altatni, mert senki sem akar maga mellé olyan valakit, akinek valamilyen baja van.”
~~~
„Néha mindenki elszúr valamit. Egyszer talán te leszel az, de gyanítom, hogy amikor eltolod a dolgot, édesanyád tárt karokkal fog visszafogadni, mert ezt csinálják az anyák. Benne van a munkaköri leírásukban.”
~~~
„– A kezdeményező szeretné azt mondani, hogy a fogadó részéről a beszédkészség elvesztése teljesen normális ebben a szakaszban. Amennyiben a fogadó szeretné kifejezné az elismerését, azt később, a fogyasztói értékelőlap kitöltése során is megteheti.”
A sorozat további kötetei:
Little Donkey (#1,5)
Nem semmi lány (#2)
Joy To The World (#2,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése