2024. július 27., szombat

Kaidzsú Park | John Scalzi

Engem teljes mértékben elkerült a dínóláz. Gyerekként se voltam oda értük, pedig anno még az iskolával egy szabadtéri dínókiállításon is jártam. A mai napig nem láttam Jurassic Park filmeket sem, viszont a kollektív tudatban jelenlévő ismeretanyagra alapozva és a kötet külsejéből kiindulva számomra John Scalzi A Kaidzsú Állatvédő Társaság című regénye ezt a hangulatot árasztja. Magamtól nem biztos, hogy nekiálltam volna, Masni Kép/Más projektjéhez csatlakozva azonban mindenképp akartam adni neki egy esélyt.

 

Eredeti megjelenés éve: 2022
Magyar megjelenés éve: 2022
Agave Könyvek Kiadó
sci-fi
három csillag

Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.

Tom csak azt nem köti Jamie orrára, hogy az állatok, amelyekről a csapat gondoskodik, nem a Földön élnek. Legalábbis nem a mi Földünkön. Egy alternatív dimenzióban gigászi, dinoszaurusz-szerű, kaidzsúnak nevezett teremtmények kószálnak emberek nélküli, trópusi világukban. Ők az univerzum legnagyobb és legveszélyesebb pandái, és most bajban vannak. Ugyanis nemcsak a Kaidzsú Állatvédő Társaság talált utat magának ebbe az alternatív világba, hanem mások is. Óvatlanságukért pedig milliók fizethetnek az életükkel a mi Földünkön.

 

Meglepően gyorsan haladtam vele, ami egyrészt a light sci-fi vonalnak köszönhető, másrészt a stílusa is teljesen vitt magával. Azt előzetesen tudtam róla, hogy szórakoztatóbb hangnemre törekedett az író, mint a korábbi műveiben, és ez nálam is betalált. Jó, azért A marsit még mindig nem sikerült leköröznie, de az elég magasra is tette mércét.

 

Történetünk…

Jamieről szól, aki egy ételfutár cég irodájában dolgozik, de a Covid alatt lefokozzák tényleges futárnak. Munkája során összehaverkodik az egyik sráccal, akinek rendszeresen szállít ételt, és emberünknek felajánl egy munkát egy szupertitkos helyen. Jamie azonnal el is fogadja az anyagmozgató állást, és hirtelen egy másik Földön találja magát, ahol hegyomlás méretű lények fennmaradásáról kell gondoskodniuk.

 

Ez volt az első Covid-regényem, ami így elsőre elég furcsa volt, hiszen a közelmúlt eseményeiről van szó. Maga a járvány viszont sokkal csak az alapszituációt határozza meg, és utána a háttérben marad. Azt viszont érdekes volt látni, hogy hogyan is változik meg az ételfutár cégek jelentősége, hogyan nyernek egyre inkább teret és kezdi el minél több ember használni. A füdmüd néven viszont egyszerűen behaltam, annyira poénosan hangzik magyarul. Emellett pedig reflektál arra a problémára is, hogy a Covid alatt elég nehéz volt munkát találni, így inkább jobb a megszokotthoz ragaszkodni, kivéve ha valami az öledbe pottyan.

 

Főszereplőnk jelenleg a doktoriját írja, és eléggé elmélyedt a sci-fi irodalom bugyraiban. Ezért is említ olyan műveket, mint a Frankenstein, Az Öldöklő-naplók vagy épp Neal Stephenstől a Snow Crash. De emellett előkerül a Jurasic Park is (mert igen, az író is gondolt rá, nem csak én), valamint a Star Wars is, utóbbi egy ewok falus hasonlatban.

 

Forrás: Pinterest

 

A regénynek nincsen nagy cselekménye, a csavar is középszerűre sikeredett, ellenben rengeteget mesél a számunkra ismeretlen és új világtól. Leginkább az állatvilágra koncentrál, így aki szerette a biológiát, az ezt zabálni fogja. Én inkább földrajzos voltam, ezért számomra hiányzott a tér bemutatása. A sok magyarázat azonban egyáltalán nem terhes, egyedül a turisták érkezésekor ismétel meg dolgokat, de alapvetően az új infók adagolására építi a regény történetét.

 

Korábban még sosem halottam a kaidzsúkról, így minden újdonságként hatott. Érdekes volt az atomenergia beemelése és az azzal való poénkodás, hiszen abban a világban a mindennapok része egy-egy atomrobbanás. A kaidzsúk ugyanis szárnyakkal rendelkező bioatomreaktorok, akik egy egész ökoszisztémát működtetnek maguk körül. Látjuk a párosodásukat is, amelyeket a szerző a pandákéhoz hasonlít. Ugyan a kaidzsúk kívülről szörnyeknek tűnnek, de a regény felteszi azt a kérdést, hogy vajon tényleg ők jelentik-e nagyobb veszélyt vagy az emberek.

 

Végig egy csapatot követünk, akik inkább masszaként éltek a fejemben, mint különálló egyénekként. Mindez meggátolta a szimpátia kialakulását, hiszen nem hagytak maradandó nyomot sem. Emellett a főgonosz sem lett volna feltétlenül szükséges, máshogy is lehetett volna bonyodalmat generálni.

 

Összességében

Szórakoztatási küldetését teljesítette, de azon kívül nem tud mást felmutatni. Érdekes volt a kaidzsúkról és az Újvilágról olvasni, de ebben nagyjából ki is merült a regény cselekménye. A szereplőgárda sem nyűgözött le, és annyival jobb élményként maradt meg számomra A marsi, hogy hiába volt gyors és könnyed olvasás, az egynek elment kategóriába tartozik.

 

„– Azt hittem, szeretsz olvasni.

– Szeretek is, de ha csak azért olvasol, mert muszáj, akkor sokkal kevésbé szórakoztató.”

~~~

„A diplomamunkám a science fictionben megjelenő biomérnöki teljesítményekről szólt a Frankensteintől Az Öldöklő-naplókig.”

~~~

„– Az a Tanaka bázis? – kérdeztem.

– Az bizony.

– Direkt csináltátok úgy, hogy egy ewokfalura emlékeztessen, vagy csak véletlenül alakult így?

– Nos, igazából a Tanaka évtizedekkel előbb volt, mint az ewok-falvak. Úgyhogy azok emlékeztetnek ránk.

– Ezt George Lucas is tudja?

– Lehet.”

~~~

„Kicsit rosszul viselem, hogy a füdmüd relevánsabb tapasztalattal látott el ehhez a világhoz, mint egy egész évtizednyi felsőfokú oktatás.”

~~~

„– Ezeket a dögöket nem építették. Ezek kifejlődtek. Az evolúció nem a túlbiztosításra utazik. A kaidzsú nukleáris bioreaktorok tisztességesen működnek. Mígnem egyszer csak megszűnnek működni.”

~~~

„Otthon egy atomrobbanás egzisztenciális fenyegetés, itt meg csak egy átlagos kedd.”

~~~

„– Van itt valami a levegőben, hogy alapból mindenki szuper jó fej, épp csak simán kinyír, ha felhúzod?

– Ez a hely vonz egy bizonyos személyiségtípust, igen.”

~~~

„Amikor létrehozol egy céget, csinálhatod azért, hogy dominálj egy szektort, vagy azért, hogy annyi fejfájást okozz valaki másnak, hogy kénytelen legyen kivásárolni.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése