2025. március 5., szerda

Téli zárás – 2024/2025

 

Jöjjön egy jól ismert bejegyzés átdolgozott változata, ugyanis ezentúl nem havonta fogok számadást készíteni, hanem áttérek az évszakos formátumra. Úgy éreztem, hogy erre szükségem lesz, mert szeretném megadni magamnak a szabadságot, és nem görcsösen ragaszkodni olyanhoz, amin igazából csak pluszban stresszelek. Emellett pedig mostanában még olvasni is sokkal kevesebb időm van, nemhogy friss bejegyzéseket írni, így muszáj az optimális időbeosztásra törekednem.

 

Már novemberben érződött az év végi hajtás, de decemberben konkrétan mindenki megbolondult. Egyszerre kellett mindennel foglalkoznom az akkor még két munkahelyemen, és csak a december 20. tartotta bennem a lelket. A kimerültség határán egyensúlyoztam túlpörgetve a strukturált agyamat, de egy nagyon jó tanulópénz volt, és az új évhez már teljesen másképp álltam neki.

 

A karácsonyt családi körben és legfőképpen pihenéssel töltöttük, de az új év első napjain elmentünk Egerbe egy kicsit kiszakadni a mindennapokból. Megnéztük az érseki pincerendszert és a bazilikát, felmentünk a várba, de voltunk Sirokon, Noszvajon és Feldebrőn is. Egyáltalán nem tántorított el minket sem a hideg, sem a köd. Bár maga Eger városa kicsit csalódást okozott, mert gyerekkoromból teljesen másképp emlékszem rá, és most sokkal inkább a szocialista jegyei tűntek fel, de mégis nagyon jól éreztük magunkat.

 

Január második hétvégéjével ismételten elkezdődött a metszésszezon, amelyhez már sokkal nagyobb tudással vágtunk neki. A szőlővel nagyon hamar végeztünk, ami örvendetes, ellenben az alma a végtelenségbe húzódik. Mindez sajnos a nagy fáknak köszönhető, amit eleve összetettebb rendszerében kell figyelni, illetve 3-5x kell felállnom a létrára, hogy elérjem a korona minden részét. Nagyon el tudok fáradni a nap végére, és hétfőn sincs még sok erőm.

 

 

Filmek tekintetében nálam a karácsonyi sütés egy kiemelt időszak, amelyet most a Reszkessetek betörők első két részével töltöttem. Már számolni sem tudom, hányszor láttam ezt a klasszikust, de nálam elengedhetetlen része az ünnepi időszaknak. Nem is tudom igazán, hogy a zenéjét vagy a benne szereplő poénokat szeretem jobban. Az igazi áttörést azonban már az újév hozta, ugyanis több mint egy év után végre beüzemeltük a tévénket, így a nappali nem csak társalgóként funkcionál és nem kell laptopképernyőre szorítkoznunk. Így néztük meg az örök kedvenc A Karib tenger kalózainak első részét, amelyre az Amína hozta meg nagyon a kedvemet. Sorra került az animált Pókember filmek második része, amely adagolása nekem már helyenként sok volt. Jót szórakoztunk a Barbien, amely a rózsaszín máz mögött mély társadalomkritikát tartalmaz. A Bíbor szívek kortárs romantikusként nagyon meglepett, mert sokkal inkább megérintett, mint számítottam rá, ellenben a Step Uppal, amely táncos mivolta ellenére nem tetszett. A két pápa is érdekes volt, amelynél szerintem felülről kaptam a sugallatot, hiszen nagyon is aktuális lett. A Vaiana pedig jól esett a komfortra vágyó lelkemnek, és ismételten meg tudtam állapítani, hogy a göndör haj animációja még mindig hibátlan.

 

Sorozatok terén egyrészt behoztuk a Star Wars lemaradásunkat. Az akolitus nem nyerte el a tetszésemet, pedig lehetett volna jó is. A Kóbor alakulat az elején elég egyszerűen tűnt a gyerek szereplői miatt, de aztán alig győztem pislogni. Jude Law pedig Jude Law. Marvel fronton is haladtunk előre, és befejeztük a What ifet. Ugyan a nagy átfogó szál érdekes volt, de sajnos a harmadik évad egyes részei nem tudtak maradandót alkotni. Az Agatha All Alonggal is hadilábon álltam sokáig, de aztán Agathásan berúgja az ajtót és tátva maradt a szám. Forma1 rajongóként nem hagyhattam ki a Sennát sem, akit ugyan én már nem láthattam versenyezni, de nagy hatással van a mai napig a sportra. A Sissivel foglalkozó Die Kaiserinnél pedig felvettem a második évaddal a fonalat, és mindennemű történelemferdítésével én továbbra is élvezem a felvonultatott drámát.

 

 

Decemberi olvasmányaim (888 oldal)

  • Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
  • Michael J. Sullivan: Legendák kora (Az Első Birodalom legendái #4)

Hosszú könyveket olvastam a tőlem szokatlan lassú tempóban, mert a rendelkezésre álló idő szűkössége mellett nem sok kedvem volt az Egy gésa emlékirataihoz. Egyedül a kíváncsiságom hajtott, illetve a kölcsönkönyv ténye, de lehet, hogy jobb lett volna, ha egyszerűen csak félbehagyom. A Legendák kora is lassabb volt a sorozat korábbi részeihez képest, és inkább felvezetésként szolgál, viszont jól esett elmerülni benne.

 

Januári olvasmányaim (2798 oldal)

  • Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről (Emily Wilde #2)
  • Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem
  • 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 1.
  • 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 2.
  • 🖼️ Purpah: Suitor Armor 2.
  • Michael J. Sullivan: A halál kora (Az Első Birodalom legendái #5)
  • 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 3.
  • 🖼️ Maria Surducan: A Vízitündér lánya
  • Wesley Chu: Időrabló (Időrabló #1)
  • 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 4.

Az utóbbi időszakhoz képest berobbantottam az évet, és úgy érzem, hogy jót tett a kötöttségek elhagyása. Mindennek a legjobb példája a Witch Hat Atelier mangasorozat, amelyet teljesen random kezdtem el olvasni, és aminek az első öt részét el is olvastam majd egy hónapon belül. Egyáltalán nem zavart a manga formátuma, mert a történet nagyon lekötött, és ugyan most egy kis szünetet tartok benne, de biztosan folytatni fogom. A képregényeknél maradva haladtam két sorozattal is, amelyek nem voltak olyan erősek, mint az előzményeik, de A Vízitündér lánya messze alulmúlja a Suitor Armort, amely inkább csak kevés volt, de bájából nem vesztett. A regényekre áttérve még decemberből csúszott át az Emily második része és az Eszméletlen szerelem is, de mindegyikkel voltak problmémáim. Az Időrabló az erős kezdése után hatalmas zuhanórepülésben ért véget, és nem is tervezem elolvasni a folytatását. A halál korán pedig érződik a nagy csattanóra való rákészülés, de önállóan nézve ez sem volt tökéletes.


Februári olvasmányaim (1402 oldal)

  • 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 5.
  • Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai
  • Alice Oseman: Nick és Charlie (Pasziánsz #1,5)
  • 🖼️ Kat Leyh: Snapdragon
  • 🖼️ Tom Gauld: Goliath
  • 🖼️ Debbie Tung: Everything Is OK

Hosszú idő után igazi felfrissülés volt az Amína, amely nagyon hamar felkerült a piedesztálra. Megkaptam tőle mindazt, amit egy kalózos könyvtől valaha vártam. Még az sem gátolta meg a kedvenccé válásban, hogy lassan olvastam. Ezután már csak rövidebb köteteket fejeztem be a hónapban, amelyek közül Tom Gauldban és Debbie Tungban szintén nem csalódtam. A Nick és Charliet viszont egyértelműen külön lapon kell kezelni a Heartstoppertől. Végül pedig a Snapdragon is egy kedves képregény volt fontos témákkal, amelyet örülök, hogy elolvastam, de nem emelkedett ki különösebben a tömegből.

 

A tél során három könyvet hagytam végül félbe. A My Time Machine nagyon olyan akart lenni, mint A marsi, csak időutazós változatban, de ez nagyon nem ment neki, és még az idősebb karakter jelentette potenciált sem sikerült kihasználnia. Képregényeknél maradva a Siberian Haikunál leginkább a betűtípussal és a megvalósítással voltak problémáim, és nem szerettem volna tovább erőltetni az olvasást, hiszen Ruta Sepetys Árnyalatnyi reménye ezerszer jobb a témában. A Gyönyörű titkok múzeumát pedig a hömpölygő stílusa miatt engedtem el, pedig a New York múltjához kapcsolódó részek érdekesek voltak.

 

A tél kedvence: Amína asz-Sziráfi kalandjai

A tél csalódása: Egy gésa emlékiratai, A Vízitündér lánya, Időrabló

A tél meglepetése: Witch Hat Atelier sorozat

 

 

Könyvbeszerzések

  • Gabe Brown: Porból élet
  • Darren Hardy: The Compound Effect

Karácsonyra két könyvet is kaptam a családtól, amelyek közül az első egyértelműen a növényvédő képzésnek köszönhető. A másodikat viszont a gyerekként keveset olvasó öcsémtől kaptam, aki viszont már egy ideje rákapott az önfejlesztő kötetekre, éppen ezért is tartom ezt tőle egy nagyon különleges ajándéknak. Alapvetően a szokások hatalmáról, multiplikátor hatásáról szól szemléletes példákkal alátámasztva.

 

  • Szakonyi Balázs: Erdők, mezők, nádak, erek, a sziklák nem felejtenek

Az egri kirándulásunk alkalmával a siroki vár aljában lévő ajándékboltban láttam meg ezt a könyvet, amire anno egy instaposzt alkalmával figyeltem fel. Az illsztrációk szépsége mellett a nép mondavilág miatt fogott meg, hiszen nagyon emlékeztetett az Álomfogók oly szeretett világában megismertekre.

 

  • Jane Austen: Jane Austen minden napra
  • George Eliot: Middlemarch

Februárban kétszer is rám tört a könyvvásárolhatnék, amelyet most Vinteden éltem ki olyan könyvekkel, amik alapvetően nehezen beszerezhetők. Ugyan már megvan Jane Austen füveskönyve, ami ehhez hasonlóan szintén egy idézetes gyűjtemény, de sosem lehet az írónőből elég, ugye? A Middlemarch pedig egy nagyon régi tartozásom magamnak, amelyet már a Büszkeség és ártatlanság óta el akarok olvasni. A végső löketet ugyan az új kiadás adta meg, de nem ragaszkodtam a csillogó külsőhöz, emellett pedig jobban szerettem volna egyben megszerezni, mint részenként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése