Jöjjön egy jól ismert
bejegyzés átdolgozott változata, ugyanis ezentúl nem havonta fogok számadást
készíteni, hanem áttérek az évszakos formátumra. Úgy éreztem, hogy erre
szükségem lesz, mert szeretném megadni magamnak a szabadságot, és nem görcsösen
ragaszkodni olyanhoz, amin igazából csak pluszban stresszelek. Emellett pedig
mostanában még olvasni is sokkal kevesebb időm van, nemhogy friss bejegyzéseket
írni, így muszáj az optimális időbeosztásra törekednem.
Már novemberben érződött
az év végi hajtás, de decemberben konkrétan mindenki megbolondult. Egyszerre
kellett mindennel foglalkoznom az akkor még két munkahelyemen, és csak a
december 20. tartotta bennem a lelket. A kimerültség határán egyensúlyoztam
túlpörgetve a strukturált agyamat, de egy nagyon jó tanulópénz volt, és az új
évhez már teljesen másképp álltam neki.
A karácsonyt családi
körben és legfőképpen pihenéssel töltöttük, de az új év első napjain elmentünk
Egerbe egy kicsit kiszakadni a mindennapokból. Megnéztük az érseki
pincerendszert és a bazilikát, felmentünk a várba, de voltunk Sirokon,
Noszvajon és Feldebrőn is. Egyáltalán nem tántorított el minket sem a hideg,
sem a köd. Bár maga Eger városa kicsit csalódást okozott, mert gyerekkoromból
teljesen másképp emlékszem rá, és most sokkal inkább a szocialista jegyei
tűntek fel, de mégis nagyon jól éreztük magunkat.
Január második
hétvégéjével ismételten elkezdődött a metszésszezon, amelyhez már sokkal
nagyobb tudással vágtunk neki. A szőlővel nagyon hamar végeztünk, ami
örvendetes, ellenben az alma a végtelenségbe húzódik. Mindez sajnos a nagy
fáknak köszönhető, amit eleve összetettebb rendszerében kell figyelni, illetve
3-5x kell felállnom a létrára, hogy elérjem a korona minden részét. Nagyon el
tudok fáradni a nap végére, és hétfőn sincs még sok erőm.
Filmek tekintetében nálam
a karácsonyi sütés egy kiemelt időszak, amelyet most a Reszkessetek betörők
első két részével töltöttem. Már számolni sem tudom, hányszor láttam ezt a
klasszikust, de nálam elengedhetetlen része az ünnepi időszaknak. Nem is tudom
igazán, hogy a zenéjét vagy a benne szereplő poénokat szeretem jobban. Az igazi
áttörést azonban már az újév hozta, ugyanis több mint egy év után végre
beüzemeltük a tévénket, így a nappali nem csak társalgóként funkcionál és nem
kell laptopképernyőre szorítkoznunk. Így néztük meg az örök kedvenc A Karib
tenger kalózainak első részét, amelyre az Amína hozta meg nagyon a kedvemet.
Sorra került az animált Pókember filmek második része, amely adagolása nekem
már helyenként sok volt. Jót szórakoztunk a Barbien, amely a rózsaszín máz
mögött mély társadalomkritikát tartalmaz. A Bíbor szívek kortárs romantikusként
nagyon meglepett, mert sokkal inkább megérintett, mint számítottam rá, ellenben
a Step Uppal, amely táncos mivolta ellenére nem tetszett. A két pápa is érdekes
volt, amelynél szerintem felülről kaptam a sugallatot, hiszen nagyon is
aktuális lett. A Vaiana pedig jól esett a komfortra vágyó lelkemnek, és
ismételten meg tudtam állapítani, hogy a göndör haj animációja még mindig
hibátlan.
Sorozatok terén egyrészt
behoztuk a Star Wars lemaradásunkat. Az akolitus nem nyerte el a tetszésemet,
pedig lehetett volna jó is. A Kóbor alakulat az elején elég egyszerűen tűnt a
gyerek szereplői miatt, de aztán alig győztem pislogni. Jude Law pedig Jude
Law. Marvel fronton is haladtunk előre, és befejeztük a What ifet. Ugyan a nagy
átfogó szál érdekes volt, de sajnos a harmadik évad egyes részei nem tudtak
maradandót alkotni. Az Agatha All Alonggal is hadilábon álltam sokáig, de aztán
Agathásan berúgja az ajtót és tátva maradt a szám. Forma1 rajongóként nem
hagyhattam ki a Sennát sem, akit ugyan én már nem láthattam versenyezni, de
nagy hatással van a mai napig a sportra. A Sissivel foglalkozó Die Kaiserinnél
pedig felvettem a második évaddal a fonalat, és mindennemű
történelemferdítésével én továbbra is élvezem a felvonultatott drámát.
Decemberi olvasmányaim (888 oldal)
- Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
- Michael J. Sullivan: Legendák kora (Az Első Birodalom legendái #4)
Hosszú könyveket olvastam
a tőlem szokatlan lassú tempóban, mert a rendelkezésre álló idő szűkössége mellett
nem sok kedvem volt az Egy gésa emlékirataihoz. Egyedül a kíváncsiságom
hajtott, illetve a kölcsönkönyv ténye, de lehet, hogy jobb lett volna, ha
egyszerűen csak félbehagyom. A Legendák kora is lassabb volt a sorozat korábbi
részeihez képest, és inkább felvezetésként szolgál, viszont jól esett elmerülni
benne.
Januári olvasmányaim (2798
oldal)
- Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről (Emily Wilde #2)
- Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem
- 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 1.
- 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 2.
- 🖼️ Purpah: Suitor Armor 2.
- Michael J. Sullivan: A halál kora (Az Első Birodalom legendái #5)
- 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 3.
- 🖼️ Maria Surducan: A Vízitündér lánya
- Wesley Chu: Időrabló (Időrabló #1)
- 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 4.
Az utóbbi időszakhoz
képest berobbantottam az évet, és úgy érzem, hogy jót tett a kötöttségek
elhagyása. Mindennek a legjobb példája a Witch Hat Atelier mangasorozat,
amelyet teljesen random kezdtem el olvasni, és aminek az első öt részét el is
olvastam majd egy hónapon belül. Egyáltalán nem zavart a manga formátuma, mert
a történet nagyon lekötött, és ugyan most egy kis szünetet tartok benne, de
biztosan folytatni fogom. A képregényeknél maradva haladtam két sorozattal is,
amelyek nem voltak olyan erősek, mint az előzményeik, de A Vízitündér lánya
messze alulmúlja a Suitor Armort, amely inkább csak kevés volt, de bájából nem
vesztett. A regényekre áttérve még decemberből csúszott át az Emily második
része és az Eszméletlen szerelem is, de mindegyikkel voltak problmémáim. Az
Időrabló az erős kezdése után hatalmas zuhanórepülésben ért véget, és nem is
tervezem elolvasni a folytatását. A halál korán pedig érződik a nagy csattanóra
való rákészülés, de önállóan nézve ez sem volt tökéletes.
Februári olvasmányaim (1402 oldal)
- 🖼️ Kamome Shirahama: Witch Hat Atelier 5.
- Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai
- Alice Oseman: Nick és Charlie (Pasziánsz #1,5)
- 🖼️ Kat Leyh: Snapdragon
- 🖼️ Tom Gauld: Goliath
- 🖼️ Debbie Tung: Everything Is OK
Hosszú idő után igazi
felfrissülés volt az Amína, amely nagyon hamar felkerült a piedesztálra.
Megkaptam tőle mindazt, amit egy kalózos könyvtől valaha vártam. Még az sem
gátolta meg a kedvenccé válásban, hogy lassan olvastam. Ezután már csak
rövidebb köteteket fejeztem be a hónapban, amelyek közül Tom Gauldban és Debbie Tungban szintén nem csalódtam. A Nick és Charliet viszont egyértelműen külön
lapon kell kezelni a Heartstoppertől. Végül pedig a Snapdragon is egy kedves
képregény volt fontos témákkal, amelyet örülök, hogy elolvastam, de nem
emelkedett ki különösebben a tömegből.
A tél során három könyvet
hagytam végül félbe. A My Time Machine nagyon olyan akart lenni, mint A marsi,
csak időutazós változatban, de ez nagyon nem ment neki, és még az idősebb
karakter jelentette potenciált sem sikerült kihasználnia. Képregényeknél
maradva a Siberian Haikunál leginkább a betűtípussal és a megvalósítással
voltak problémáim, és nem szerettem volna tovább erőltetni az olvasást, hiszen
Ruta Sepetys Árnyalatnyi reménye ezerszer jobb a témában. A Gyönyörű titkok
múzeumát pedig a hömpölygő stílusa miatt engedtem el, pedig a New York
múltjához kapcsolódó részek érdekesek voltak.
A tél kedvence: Amína
asz-Sziráfi kalandjai
A tél csalódása: Egy gésa
emlékiratai, A Vízitündér lánya, Időrabló
A tél meglepetése: Witch
Hat Atelier sorozat
Könyvbeszerzések
- Gabe Brown: Porból élet
- Darren Hardy: The Compound Effect
Karácsonyra két könyvet is
kaptam a családtól, amelyek közül az első egyértelműen a növényvédő képzésnek
köszönhető. A másodikat viszont a gyerekként keveset olvasó öcsémtől kaptam,
aki viszont már egy ideje rákapott az önfejlesztő kötetekre, éppen ezért is
tartom ezt tőle egy nagyon különleges ajándéknak. Alapvetően a szokások
hatalmáról, multiplikátor hatásáról szól szemléletes példákkal alátámasztva.
- Szakonyi Balázs: Erdők, mezők, nádak, erek, a sziklák nem felejtenek
Az egri kirándulásunk
alkalmával a siroki vár aljában lévő ajándékboltban láttam meg ezt a könyvet,
amire anno egy instaposzt alkalmával figyeltem fel. Az illsztrációk szépsége
mellett a nép mondavilág miatt fogott meg, hiszen nagyon emlékeztetett az
Álomfogók oly szeretett világában megismertekre.
- Jane Austen: Jane Austen minden napra
- George Eliot: Middlemarch
Februárban kétszer is rám tört a könyvvásárolhatnék, amelyet most Vinteden éltem ki olyan könyvekkel, amik alapvetően nehezen beszerezhetők. Ugyan már megvan Jane Austen füveskönyve, ami ehhez hasonlóan szintén egy idézetes gyűjtemény, de sosem lehet az írónőből elég, ugye? A Middlemarch pedig egy nagyon régi tartozásom magamnak, amelyet már a Büszkeség és ártatlanság óta el akarok olvasni. A végső löketet ugyan az új kiadás adta meg, de nem ragaszkodtam a csillogó külsőhöz, emellett pedig jobban szerettem volna egyben megszerezni, mint részenként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése