Vágyak a Vágy-lakban | Celia Rees

Celia Rees ugyan a történelmi ifjúsági regényeiről híres, mint a Kalózok! vagy a Bűbájos Mary, ám én mégis a Vágyak évadját olvastam el először tőle. Bár már moly.hu-n is érzékeltem, hogy nem ez a legkedveltebb regénye, ebben azonban biztos közrejátszanak a korábban említett regényei által keltett magas elvárások is. Örülök, hogy nekem ezek nélkül sikerült belemennem, és bár én is látom a hibáit, jó volt egyet nosztalgiázni a 2000-es évek irodalmával.

 

Eredeti megjelenés éve: 2005
Magyar megjelenés éve: 2005
Orlando Stúdió
ifjúsági, történelmi fikció
három csillag

1976 forró nyarán a 15 éves Richard élete gyökeres fordulatot vesz, mikor Jay Dalton, a híres művész ódon villájában találkozik a festő lányával és egyben múzsájával az érzéki Clióval. A visszahúzódó kamaszfiú a gátlásait könnyedén levetkőző, szenvedélyes lány oldalán éli át az első szerelmet és esik át az első csalódáson. Titkokkal teli, modern hangvételű, izgalmas szerelmi történet a nagysikerű Bűbájos Mary írónőjétől.

 

Kezdjük a címmel, amivel csak félig vagyok megelégedve. A „wishing” vágyra fordítása sokkal jobban tükrözi a beltartalmat, mintha szó szerint vették volna. De az „évadja”… Nem tudom, hogy ez honnan jött. Értem én, hogy utal az események limitációjára, de magában a regényben egy szép szójátékkal oldották meg, amit simán át lehetett volna ide is venni. Vágy-lak. Hát nem mennyivel jobb?

 

Történetünk…

Richard egy nyári kalandját meséli el, amely a szokásos keretfeltételekből indul ki, de sokkal különlegesebbé válik. Családjával egy lakókocsiparkban nyaralnak, amelynek szomszédságában egy elhagyatott ház áll, ahol rendszeresen játszanak a tulaj fiával. Idén azonban minden más, ugyanis Dylan megkomolyodott, a házba pedig visszatértek művészlelkű lakói, akik örömmel látják Richardot. A festő lánya, Clio közelebbi kapcsolatba is kerül vele, de a vágy-laki élet sokkal bonyolultabb, mint az elő ránézésre tűnik.

 

A lapokat teljes mértékben átszövi a festészet. Mindez már a keretes szerkezetben megjelenik, ugyanis Richarddal egy kiállításmegnyitót keresünk fel, amelynek alkotásai az 1976-os nyár emlékeit idézik fel benne. A regény során pedig legtöbbször az itt kiállított műalkotások leírásai határolják a fejezeteket, amelyek minden esetben utalnak a következő eseményekre, vagy épp felbukkannak benne. Emellett pedig számos jelenetben látjuk a festő Jethro Daltont is alkotni a ház tetejében lévő műteremben.

 

Hiába játszódik nyáron a regény, számomra inkább őszi hangulatot árasztott. Mindezt a bizonytalanság füstködével átjárt Vágy-lak idézte elő bennem, amely ugyan már nem elhagyatott, de mégis megtartotta ódon varázsát. A kertjében számos gyógynövény és méregalapanyag terem, a szobák pedig félhomályosak, porosak, tele vannak régiségekkel, és nem mellesleg ottfelejtett dolgokkal, mint például rohadó gyümölcsökkel.

 

Daltonék a hippi életérzést idézik, amely a bonyolult családi kapcsolatokban is megmutatkozik. Szabadon értelmezik a szerelmet, nincsenek gátlásaik, rendszeresen füveznek és a ruházatuk is elég keveset takar, ami egyáltalán nem zavarja őket. Mindez azonban elhanyagolt gyerekekhez vezet, akik a nevelés hiányában inkább csak kallódnak. Egyedül az exfeleség, Meg tűnt ki közülük, aki amellett, hogy orvosit végzett, még gondoskodó típus is, ellenben Luciával, aki egész nap csak a szeretőivel lebzsel.

 

Forrás: Pinterest

 

Richard egy elég gyengekezű főszereplő, amit a tapasztalatlanságának köszönhet, így mindenki az orránál fogva vezet. Megtapasztalhatjuk vele az első szexuális élményeit, ahol végig Clio az irányító fél. Mindenhol is csinálják, és teljesen bele is habarodik a lányba, ám a szeretete önző, ami a Dalton család életmódjába egyáltalán nem fér bele.

 

Végül pedig szeretném kiemelni az elbeszélésmódját, ami teljesen elüt a mai regények direktségétől. Bevallom, az elején engem is zavart, hogy nem értek mindent, de egy ponton túl már jól esett magam sodortatni az árral, és elméleteket gyártani. A háttérben meghúzódó bonyodalom legtöbbször csak átsejlik a történéseken lopott pillanatok formájában. A Clioval kapcsolatos titoknál én sokkal durvábbra számítottam, viszont a regény is erre játszik rá, így itt meg lettem rendesen vezetve. A másiknál is már a modern fejemmel gondolkodtam, viszont a tengerpart jelentősége így is megérintett.

 

Összességében

Elvárások nélkül mentem bele, hiszen nem olvastam még az írónőtől, és szerintem ez volt a jó választás. Ez egyszabadgondolkodású regény, amelyet a bizonytalanság füstködén keresztül figyelsz. Az első tapasztalás története, amelyben nagy szerepet kap a festészet minden művészi különcséggel egyetemben. Látszik rajta a kor, de én szeretem magam összerakni az eseményeket.

 

„Mindig azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak rólad, meg hogy mi helyes és mi nem. És akkor mi van, ha olyan, hogy „egyedül helyes”, nem is létezik (...).”