Maja Lunde és Lisa Aisato nagyon
jól egymásra találtak az Évszakok tetralógiában, ugyanis a mély mondanivaló
mellé csodaszép képi megvalósítás is társul, ami csak még több emberhez
eljuttatja. Sorban másodikként A Nap őrzője a tavasszal játszódik, és a
természet egyensúlyteremtő erejéről ad az olvasójának egy tanmesét, kiegészülve
klímakatasztrófával és veszteséggel.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2020 Magyar megjelenés éve: 2022 Cser Kiadó meseregény, cli-fi öt csillag |
Lilja a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.
Lilja árva, a nagyapjával
él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az
uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami
mindent megváltoztat.
Titkos ösvényt pillant
meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja
azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul
az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez
fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével,
ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a
tavasz reményét.
A norvég Maja Lunde–Lisa
Aisato szerzőpáros magyarul is nagy sikert aratott Hónővér c. könyve után az A
Nap őrzője is csodálatos mese gyerekeknek és felnőtteknek.
Ez egy nagyon szomorúan és
borúsan induló kötet, ami teljesen elüt a borítója által predesztináltaktól.
Mindez a folyamatos esőzéseknek és sötétségnek köszönhető, amely időjárási
körülmények a növények fejlődésének sem kedveznek, így éhínség sújtja a
környéket. Ugyan vágynak az emberek a fény után, de jelenleg beletörődnek az
egyhangúságba. Egy ponton azonban drasztikus változás üt be a színvilágban, ahol
már az illusztrátor is be tudta mutatni igazi tehetségét.
A történet a végletességek
elkerülésére tanít, ahol a globális felmelegedést veszi alapul. A jól ismert
képletet fordítja meg egy csipetnyi fantasztikummal fűszerezve, miközben vizsgálja
az emberek beleavatkozásának hatását a természet egyensúlyra törekvő rendjére.
Emellett a gyerek főszereplő által érzékelteti a felnövési környezet
világnézetre gyakorolt hatását, valamint az osztozkodás fontosságát.
Mindezen magasröptű
gondolatok mellett azért mégis hű marad a célcsoportjához, és Lilja
kíváncsiságán keresztül vezet minket el Lunde a megoldáshoz. Mesél többek
között a növényekről, a színekről, az eső és a napfény egyidejű fontosságáról.
Egyaránt kapunk bolondos és komoly pillanatokat, láttatja a veszteséget és az
újrakezdést. És a legjobb, hogy minden korosztály megtalálja benne a saját
mondanivalóját.
 |
| Forrás: Lisa Aisato Facebook oldala |
Összességében
Lunde érzékletesen
dolgozza fel ebben a könyvében a globális felmelegedés és a természet egyensúlyra
való törekvésének témakörét, amelynek hatását Aisato képei csak még inkább
fokoznak.
„– Melyik krumpli ízlik a legjobban? A pimpernel, az amandine vagy az oleva? Ezek krumplifajták.
– Ja! Nem tudom. A krumpli az krumpli, nem?
Szigorúan nézett rám. – A krumpli NEM krumpli.”
A sorozat további részei:
Hónővér (#1)
Vindmakeren (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése