Bőrbe karcolt élet | Alice Broadway

Alice Broadway Ink című regénye tökéletes csapdát állít a gyanútlan könyvmolyoknak. A csillogó borító egyértelműen vonzza a tekintetet és még a fülszöveg is ígéretekkel hiteget, sajnos azonban ez a küllem egy harmatgyenge történetet rejt. És mindez nem is áll meg egy kötetnél, hanem az írónő egy egész trilógiát is írt hozzá. Nekem már ehhez az egyhez sem volt sok türelmem, de itt el is engedtem ezt a sorozatot, mert nem éri meg a szenvedést.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Maxim Könyvkiadó
ifjúsági, fantasy
két csillag

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

 

Már olvasás közben is mérges voltam erre a regényre, ami idővel távolodva tőle csak erősödött. Azt nem tudom elvenni tőle, hogy volt benne potenciál, viszont az írónő megragadt az elképzelésében, és nem tudta azt tettekre váltani. Én végigszenvedtem, hogy nektek ne kelljen, ha viszont mégis így tesztek, akkor szívetek joga.

 

Történetünk…

Leoráról szól, aki nemrég vesztette el az édesapját. Végzősként döntenie kell, hogy milyen mesterséget fog folytatni, amelyek közül ő a tetoválót szeretné választani. Egy nap az iskolából hazajőve egy nyilvános jelölésre téved, ahol az elfeledettek jelét rajzolják fel egy férfi bőrére. Emellett édesapja múltjából is eddig nem ismert részletek bukkannak fel, és Leora az emlékek a megmentésére siet, mielőtt végleg a tűz emészti őket.

 

Ez az egész tetoválós emlékmegőrzős koncepció amennyire bizarrul hangzik, annyira is tükrözi ezeknek a való világunkban betöltött funkcióját. A kötelező jelleg viszont mindennek egy keserű mellékízt ad, hiszen a társadalom kiveti magából azokat, akik nem akarnak ilyesfajta megjelölést elviselni. Ellenségként kezelik őket, hiszen nem ellenőrizhetők és titkokat rejthetnek. Minderre még rájön egyfajta vallási fanatizmus is, ahol az erények magamutogatását szeretnék visszaállítani, mint régi rend. És a legszörnyűbb az, hogy erre még a főszereplőnk is rájátszik.

 

Leóra egy középszerű főhős, akit mindenki a kedve szerint rángat. Nincs önálló gondolata, a társadalmi normák teljesen beleszivárogtak az életébe. Ugyan néha megkérdőjelez dolgokat, de nem elég erős, hogy emellett ténylegesen ki is tartson. Hirtelen haragú pukkancs, viszont ez sem hosszúéletű nála. A tetoválásnál megjelenő ösztönössége és tehetsége az egyetlen pozitív tulajdonsága, viszont a szerző sokkal nagyobb terhet rótt rá, mint azt egyedül képes lenne elbírni.

 

Forrás: Pinterest

 

Egy ponton eléggé megijedtem, hogy a fantasy hangulatú bevezetés után átcsapunk gimitinidrámába, ami csak még idegesítőbbé tette a regényt. Szerencsére azonban csak Verity testesíti meg ezt a vonalat, aki jó barátnőként próbál segíteni Leórának. Irodai csinovnyik léte mellett pedig még roppant felszínes is, mert srácok említésénél már azonnal arra kérdez rá, hogy tetszik-e.

 

A regény során különböző tanmeséket kapunk, amelyek nagyon szájbarágósak voltak. Eleve a történeteknek szentelt élet is vakbuzgó rendszerhűséget jelent, de hogy mindent a jelöltek oldaláról közelítenek meg… Hatékonyan generálják az ellenségképet. Egyedül a random Csipkerózsikát nem értettem, hogyan került bele, a többinek még úgy ahogy helye volt. Viszont ennek bemutatását én másképp oldottam volna meg, mert ez a szeparáció kidob az eseményekből.

 

Az egyedüli izgalmasabb rész a végén lévő emlékmegmentő akció volt, viszont a fordulatok miatt fogtam a fejem. Egyrészt Leóra butasága is kiakasztott, másrészt pedig a nagy megoldás csak egy következmények előli menekülés.

 

Összességében

Eladható külsőbe csomagolt harmatgyenge könyv, ahol a vallási fanatizmus mellett leginkább a Leóra egyszerűsége és butasága húzott fel jobban. A tetoválós része egyénként érdekes lehetett volna, viszont az írónő nem aknázta ki teljesen a lehetőségeket. Egy ponton pedig még meg is íjedtem, hogy a fantasyból átcsapunk egy gimis történetbe, de szerencsére csak átmeneti megbotlás volt. Egyáltalán nem ajánlom olvasásra, csak aki szeret szenvedni.

 

„– Mindannyian rosszak vagyunk egy kicsit. Mindenkinek az életében van olyan, amit szégyell, vagy amit megbán. Olyan dolgok, amikkel megbántottuk a lelkünket vagy azokat az embereket, akiket szeretünk. De eközben mindenkiben van valami jó. És merem állítani, hogy a legtöbben inkább jók, mint rosszak. Az élet arról szól, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és kijelöljük helyünket a kontinuumban. Egy kicsit jók vagyunk és egy kicsit rosszak, de az nem egyenlő a szürkével.”