Homályba burkolózó női sorsok | Mörk Leonóra – Betekintő #43

Mörk Leonóra regényeihez kutatva számos elfeledett női sorsra bukkant, amelyet most a Saját utakon című könyvében foglal össze. Már A papagájos ablak során megállapíthattam, hogy számomra jobban fekszenek a fikciótól mentes művei, és így volt ezzel a kötettel is. Bár egy ponton túl már nem voltak annyira maradandók a bemutatott hölgyek, de belesimultak és kiegészítették a felépített komplex képet.

 

Eredeti megjelenés éve: 2024
Jaffa Kiadó
nonfiction
négy csillag

Lánynak születtek, de meg sem fordult a fejükben, hogy emiatt be kellene érniük a fiúkénál szűkebbre szabott lehetőségekkel. Ha kellett, elfogadták, hogy csak függöny mögé rejtve vehetnek részt az egyetemi előadásokon, hogy kigúnyolják őket a férfiak, hogy álruhába kell bújniuk, hogy megállás nélkül gyereket várnak, mégsem tévesztették szem elől a céljukat. Nem mindig jártak sikerrel, de soha nem adták fel. Tanítottak, írtak, festettek, muzsikáltak, gyógyítottak, dolgoztak. Valóban a saját útjukon jártak, rendíthetetlenül és bocsánatkérés nélkül.

A kötet lapjain tizenöt nő portréja bontakozik ki, az 1500-as évek elejétől az 1800-as évek közepéig. Olyan személyiségeké, mint Katharina von Bora, Luther felesége és a reformáció legtehetségesebb topmenedzsere; Anna Maria van Schurmann, a 17. századi Európa legokosabb asszonya; Maria Sibylla Merian, a rovartan tudományának megalapozója és lélegzetelállító illusztrációk alkotója; Johanna Schopenhauer, az első sikeres hivatásos írónő; a nőként született, de férfiként meghalt James Barry, a világtörténelem legelső transznemű orvosa,; vagy épp a rézrozsdazöld festéket termelő montpellier-i nők, akik a 18. században felszámolták a két nem fizetése közötti bérszakadékot.

Mörk Leonóra a tőle megszokott módon most is fordulatos kultúrtörténeti utazásra hív, ám ezúttal kitalált alakok helyett valós múltbeli személyiségekkel.

 

Tizenöt hölgy sorsába kapunk betekintést, de már a kötet hossza is indikálja azt, hogy a legtöbb esetben csak a felszínt fogjuk kapargatni. Ez azonban lendületet adhat további elmélyülésre, amely szerintem az írónő célja is volt. Azt viszont azért sajnálom, hogy helyenként tényleg alig foglalkozunk a női alakokkal, hanem sokkal inkább a körítésre fókuszálunk.

 

Nagyon érződik a könyvön a német és a holland területek iránti rajongás, hiszen nagyrészt innen származó nőket mutat be. Éppen ezért tűnt ki szerintem nagyon az utolsó három fejezet, bár Margaret Ann Bulkleyről még nem hallottam. Mary Shelley és Anne Brontë viszont amúgy is nagy népszerűségnek örvendenek, így őket én nem raktam volna bele.

 

Megjelenik benne a protestáns vallás is, amely szabadabb életet tett lehetővé a lányok számára. Katharina van Bora, avagy a későbbi Lutherné nagyban hozzájárul az új hit terjedéséhez, hiszen ő gondoskodik betegeskedő férjéről. A nagytudású Anna Melanchthont ugyan szerető apja nyitottsággal nevelte fel, de a férjhez adásával sanyarú sorsba taszították. Anna Maria van Schurman viszont már a tudománynak tudott élni, és Judith Leyster is korában a nagy holland festőkkel volt egy szinten. Rajtuk kívül még Maria Sybilla Meriant szeretném kiemelni, aki a könyv borítóján található rajz mellett számos rovar- és növénytani megfigyeléssel gazdagította korát.

 

Köszönöm szépen a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!

Maria Sibylla Merian illusztrációja