Rabszolgaság elsőkézből | Octavia E. Butler

Octavia E. Butler munkásságát már olvasatlanul is tiszteltem, hiszen a hetvenes évek végétől írt fekete nőként tudományos fikciót. Ezek külön-külön is nehezítő tényezőnek számítanak, ám mindez éleslátással és kritikai gondolkodással kiegészülve csak még inkább bizonyítja az írónő nagyságát. Bár sokáig gondolkodtam azon, hogy A magvető példázatával kellene kezdenem, végül azonban a Rokonság győzött. Sokkal inkább vonzott az időutazós vonala, különálló kötetként pedig kerek egészet is alkot. Emellett pedig Dóri is nagyon szerette, akivel utána jól meg is beszéltük a könyvet.

 

Eredeti megjelenés éve: 1979
Magyar megjelenés éve: 2024
Agave Könyvek Kiadó
történelmi fantasy, időutazás
öt csillag

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

 

A borítóval egyértelműen meg kellett barátkoznom, ugyanis a szemem nem találta harmonikusnak a színkombinációt. A kukorica – ha jól értelmeztem a sematikus rajz alapján – ugyan nem számít a rabszolgaság tipikus jelképének, mert a legtöbben a gyapotot asszociálnánk, viszont jól passzolt a regényhez. A vércseppek pedig nagyon találók, hiszen jelzik előre a kötet keménységét.

 

Történetünk…

Danáról szól, aki a kényelmes hetvenes évek mindennapjaiból egyszer csak a 19. századi Amerikában találja magát, ahol afroamerikaiként kell a déli államokban boldogulnia. Az időugrást egy kisfiú halálközeli állapota váltja ki, amely veszély az elkövetkező napokban rendszerint megismétlődik. Ám míg Dana jelenében napok telnek el, a múltban akár évek, így az emberek is sokat változnak. A rabszolgák napjai azonban állandók, és Danának is a bőrén kell megtapasztalnia őseinek sorsát. Vajon mennyit képes alakítani az múltbéli emberek világnézetén, hogy a saját testi épsége se kerüljön veszélybe?

 

A regény az előrevetítés eszközét használja a hatásos kezdés érdekében, bár még azért elmossa a később már egyértelműnek tűnő kijelentéseket. Dana félkarú megjelenésével egyrészt felkészít arra, hogy itt márpedig lesznek veszteségek. Másrészt pedig a rasszizmust és az előítéletességet is belengeti, melyek közül előbbi a továbbiakban is nagy szerepet játszik.

 

Maga az időutazás ténye kevésbé megmagyarázott, így inkább fantasy mint sci-fi oldalról fogja meg, amit a végén található kritikai esszé is kifejt. Dana halálos fenyegetés hatására ugrál az időben, de míg a múltba hívásra érkezik, a jelenbe már a saját élete kockáztatásával tér vissza. A kiszámíthatatlanságnak köszönhetően Dana fél attól, hogy meztelenül vagy éppen vezetés közben éri a rosszullét, és így a saját kellemetlensége mellett másokat is képes lenne bántani. Az idő mellett térben is nagy távolságot jár be, hiszen az otthonától távol lévő villa környékén bukkan fel, amely szintén csak a fiúhoz kapcsolódásre vezethető vissza. Mindezen megmagyarázatlanság azonban engem egyáltalán nem zavart.

 

Forrás: Pinterest

 

Érdekesnek találtam a különböző korok gondolkodásmódjának találkozását. Danának a jelenjének tudásával felvérteződve inkább csak megfigyelőként vesz részt a múlt eseményeiben. Igyekszik elkerülni a bevonódást, viszont nem törődik bele, hanem küzd ellene. A visszatérést is nagyon jól hasonlítja a börtönből frissen szabadulás érzéséhez, hiszen idegennek érzik magukat a saját életükben.

 

A rabszolgaság témája miatt felkavaró egy olvasmány. Eleve nem idealizálja a szereplőit, hanem összetett emberekként ábrázolja őket, akiknek van jó és rossz oldala egyaránt. A fehérek viselkedése viszont általánosságban bicskanyitogató, akik a hatalmukat erőfitogtatásra használják. A szabadok jogait semmibe véve ugyanúgy megverik őket, és a nőket pedig megerőszakolják. A rabszolgákat fenyítés és a tisztelet kivívása érdekében korbácsolják meg, de a könyv szereplői ez jogosnak gondolják. Példát statuálnak a veréssel, amelynek brutalitását Danával nagyon durva volt átélni.

 

Rufus a múltban élő kisfiú az ugrások során cseperedik fel. Már az elején kiderül róla, hogy szeret veszélyesen élni, tinédzserként pedig az idegesítő oldalát is megtapasztaljuk. Itt már sokkal kevésbé formálható, és a feketék birtoklásának gondolata is beleivódott. Roppant akaratos és a szeretete is pusztító, viszont sokkal inkább összetettnek mondanám a karakterét, mint gonosznak. Mert igen, vannak a jelenből szemlélve rossz döntései, viszont őt mégis a múlt formálta, ahol viszont ez volt az elfogadott.

 

Sajnos az írásra másfajta fókusz került, mint amit előzetesen beharangoz. A jelenben Dana író szeretne lenni, a múltban viszont az afroamerikaiak analfabéták. Mindezen állapotot tudatosan tartják fenn, hiszen akkor saját menlevelet tudnának írni maguknak. Emellett pedig az egyszerűbb, kevésbé felvilágosult embereket könnyebb megvezetni és munkára bírni, ami egy nagyon kemény megállapítás volt a mai világunkra nézve is.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

A végén található kritikai esszével teljesen egyetértve ez inkább egy történelmi fantasy, mert az időutazás inkább csak az események kiváltó mozzanata volt. Középpontjában a rabszolgaság áll, amelyet a Danával első kézből megtapasztalunk minden kegyetlenségével és igazságtalanságával együtt. Felkavart, de semmi sem csak fekete vagy fehér benne, és ez komplexitás teszi igazán erőssé.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak!  

 

„Talán olyan vagyok, mint egy rablás vagy egy nemi erőszak vagy valami hasonló áldozat… Egy áldozat, aki túlélte, de már nem érzi magát biztonságban.”

~~~

„A gondolat, hogy egy felnőtt fehér emberrel találkozhatok össze, jobban megrémített, mint az utcai erőszak kilátása otthon.”

~~~

„Tövisek, mérges szömörce, kígyók jutottak eszembe… de nem álltam meg. Egy falka kóbor kutya rosszabb kilátásnak tűnt. Vagy egy falka szelidített vadászkutya, amelyekkel szökött rabszolgákat keresnek.”

~~~

„– Carrie a te lányod?

Sarah bólintott.

– A negyedik kicsinyem. Az egyetlen, akit Tom gazda meghagyott nekem. – A hangja suttogássá fakult.

– Úgy érted… eladta a többieket?

– Eladta őket. Először meghalt az emberem… ráesett egy fa, amit kivágott. Aztán Tom gazda elvette a gyermekeimet, Carrie kivételével. Hála istennek, hogy Carrie nem ér annyit, mint a többi, mert nem tud beszélni. Az emberek azt hiszik, együgyű.”

~~~

„Aztán rájöttem, hogy Kevin és én miért alkalmazkodtunk olyan könnyen ehhez a korszakhoz. Nem voltunk igazán itt. Megfigyelők voltunk, akik csak egy műsort néztek. Figyeltük, ahogy körülöttünk zajlik a történelem. Mi pedig színészek voltunk. Miközben arra vártunk, hogy hazajussunk, a körülöttünk élők kedvében jártunk azzal, hogy hozzájuk hasonlónak mutattuk magunkat. De rossz színészek voltunk. Nem igazán éltük bele magunkat a szerepünkbe. Sosem feledkeztünk meg arról, hogy csak játszunk.”

~~~

„– A gyerekek csak utánozzák a felnőtteket – mondta. – Nem értik…

– Nem kell megérteniük. Még a játékaik is a jövőjükre készítenek fel… és ez a jövő eljön, akár megértik, akár nem.”

~~~

„– Engem az lep meg, milyen kevés a látnivaló. Weylin látszólag nem nagyon törődik azzal, mit csinálnak az emberei, a munka mégis elvégződik.

– Csak hiszed, hogy nem figyel oda. Téged senki nem hív ki, hogy nézd végig a korbácsolásokat.

– Hány korbácsolást?

– Egyet láttam. Egy is több a soknál!”

~~~

„– Te lehet, hogy az egészet át tudod vészelni megfigyelőként – mondtam. – Ezt meg tudom érteni, mert az idő nagy rézében én is megfigyelő vagyok. Ez védelem. Ezerkilencszázhetvenhat megvéd, és tompítja számomra ezernyolcszáztizenkilencet. De időnként, mint a gyerekek játékka esetén, nem tudom megtartani a távolságot. Teljesen beszippant ezernyolcszáztizenkilenc, és nem tudom, mit tegyek. De valamit tennem kell. Ezt tudom.”

~~~

„Még sosem gondoltam bele, milyen könnyen ránevelhetőek az emberek, hogy elfogadják a rabszolgaságot.”

~~~

„Az apja nem volt olyan szörnyeteg, mint amilyen lehetett volna a rabszolgák feletti hatalmával együtt. Egyáltalán nem volt szörnyeteg. Csak egy közönséges ember, aki néha megtette azokat a borzalmas dolgokat, amiket a kora társadalma jogosnak és helyesnek tartott. De nem láttam benne különösebb igazságosságot sem. Azt tette, amihez kedve volt.”

~~~

„Amikor valami fájt neki, támadott, hogy másoknak fájdalmat okozzon.”

~~~

„Figyelmeztették, hogy veszélyes a rabszolgákat iskolázni. Az oktatástól a feketékben feltámad az elégedetlenség a rabszolgasággal szemben. Nem lesznek alkalmasak szántóföldi munkára. A metodista lelkész szerint engedetlenek lesznek, többet akarnak, mint amit az Úr jussuknak szánt.”