John Scalzi a
keményvonalas sci-fit egy kicsit pihentetve könnyedebb vizekre evezett, merthogy
a világ szörnyűségeit humorral lehet csak átvészelni. A Kaidzsú Állatvédő Társasággal elvoltam, az Állati gonoszt viszont egyenesen imádtam, így
nem volt kérdés, hogy a lazán egymáshoz kapcsolódó trilógia harmadik részét is
el kell olvasnom. Előzetesen nagyon tetszett a Csak a hold az égen felvetése,
de sajnos nem tudtam vele zöldágra vergődni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2025 Magyar megjelenés éve: 2025 Agave Könyvek Kiadó sci-fi három csillag |
A HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.
AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT
MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.
Egyeseknek ez lehetőség.
Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban,
mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás
és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre
nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott
volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és
milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és
halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját
pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy
imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a
kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan
helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb
regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj
velünk a holdrakétán!
A kötet sokkal inkább egy
novellafüzér, mint tényleges regény, éppen ezért egyszerre nem tudtam egy-két
fejezetnél többet olvasni belőle. Megviselt az állandó változás és érzelmileg
is távol maradtam a történettől, mert nem kötődtem egyik szereplőhöz sem. Ugyan
a hold egyfajta főszereplőnek is tekinthető, de inkább egyfajta átfogó
bonyodalomként jelenik meg, amely mindenki feje felett ott lebeg.
Történetünkben…
a hold egyik napról a
másikra magyarázat nélkül sajttá változik. Mindezen esemény mindenki életére
hatással van, és Scalzi gondolatkísérletében tudósok, politikusok és milliárdosok
mellett ugyanúgy foglalkozik az átlag polgárokkal is. Egy teljes holdciklust
töltünk el ebben a világvége hangulatú Amerikában, miközben végig reménykedünk
abban, hogy rájövünk a titok nyitjára.
Ugyan nem kell tőle
tudományos mélységet várni, de úton-útfélen kapunk elmélkedéseket a holdról.
Tömege változatlan maradt, viszont a kisebb sűrűségű anyagnak köszönhetően a
mérete megnőtt. Mindez szabad szemmel is látható, illetve a felszín színének
változásával a fényvisszaverő képessége is erősebb. Az instabilitás azonnal
elkezdődik, hiszen a szerkezeti változás miatt víz tör ki belőle, ami egyrészt
légkört kezd építeni, másrészt a vulkanikus tevékenységek darabokat szakítanak
ki az égitestből. Míg a tudósok sokkal
inkább szerves anyagként hivatkoznak rá, addig a médiának köszönhetően a
sajtteória terjed el.
Érdekes volt látni, hogy egy
apró változás milyen láncreakciókat indít el. Éppen tervezték a következő
holdraszállást, amit a bizonytalanság miatt le kellett mondaniuk. Ez azonban
nem szak az asztronautákat érintette az életcéljuk beteljesítésében, hanem a
holdkomp gyártó céget is. Hiszen ha nem használják a szerkezetet, akkor veszteséges
lesz a befektetés. Éppen ezért a cég tulajdonosa mindent megtesz, hogy
valamilyen úton-módon megközelítse a gépe a sajtholdat.
 |
| Forrás: Pinterest |
A kaotikus helyzet tömeghisztériát
okoz és a média is igyekszik hasznot húzni belőle. Hollywoodban elborultabbnál
elborultabb filmötletekkel rukkolnak elő, míg a sajtó megállás nélkül tudósít
róla. Mindezt a multimédiás formátumnak köszönhetően magunk is láthatjuk az
újságcikkek és a kérdezz-felelek műsornak hála. De az online felületek szerepét
is érzékeljük, ugyanis az internetes portálok is pörögnek.
A kötet stílusában a
kritikus hangvétel keveredik egyfajta sajátos humorral. Scalzi sajtpoénjait a
magyarba is nagyon jól átültették, és szerintem a sajtótájékoztató magyarul még
sokkal inkább beleillik a szövegbe. A laktózérzékeny sajtbolttulajdonosokon
sokat mosolyogtam, de azért volt két pont, ahol már túlérlelte azt a bizonyos
sajtot. A kritika leghumorosabb eleme pedig egyértelműen az, mikor beszól
Musknak és Bezosnak, hogy milliárdosként még nem jártak a holdon.
Nagyon vártam a bonyodalom
feloldását, de elmaradt az epikus lezárás. Az utolsó három fejezet pedig
belerúg mindenbe, ami korábban történt. Értem én, hogy ezáltal akart példát
statuálni az álhírterjesztésnek, de én jobban örültem volna a tudományos
megvilágosodásnak, vagy egy titkos szervezetnek, vagy igazából bárminek. Tudom,
sokat kérek, de nem lehet ennyire egyszerűen elrendezni ezt.
Összességében
Ugyan a humora nagyrészt
feküdt, de a novelláskötet felépítése miatt nem tudtam egyszerre sokat olvasni
belőle. Folyamatosan más-más szereplőt kapunk, és ugyan minden egyes nappal
többet tudunk meg a sajttá vált holdról, de ezáltal nem tudtam egyikükhöz sem
közel kerülni, mert sosem találkozunk velük újra. A lezárás sem tetszett, én
sokkal nagyobb dolgot vártam volna.
Köszönöm szépen a
lehetőséget az Agave Kiadónak!
„Nem az a cél, hogy tökéletes fejezetet írj. Hanem hogy megírj egy tökéletlen könyvet. És amikor az a tökéletlen könyv kész, akkor visszamehetsz, és elkezdhetsz dolgozni a fejezeteken. És amikor egyben látod a teljes történetet akkor talán észre fogod venni, hogy amiket olyan hosszú időn át tökéletesítettél, pont ugyanolyan tökéletlenek, mint minden más.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése