2025. augusztus 17., vasárnap

Frogmontoni furcsaságok | Jodi Taylor

Nem minden történetnek kell folytatás, hiszen önmagában is kerek egészet alkot. Jodi Taylor azonban mindenképp szeretett volna még időt tölteni a Semmi lány című regényének karaktereivel, és megírta a Nem semmi lányt. Vagy csak egyszerűen nem tudta a St. Mary-krónikák mellett elképzelni, hogy egy kötetben le lehet zárni valamit. Viszont ezzel nem biztos, hogy jót tett a Semmi lánnyal, legalábbis nálam lefelé mozdította az élményt.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media
mágiukus realizmus, romantikus
kettő csillag

A semmi lány felnőtt…

A Frogmorton farmon a megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen bizarr” felé.

Jenny ismét azért küzd, hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos barátja.

Tehát semmi újdonság… leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit, amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?

 

Mind kedvességben, mind az események mögötti rejtély szálban elmarad az első résztől. A mindennapokról szóló része is inkább kínos, mint bájos, az izgalom pedig elég későn jött, valamint haloványan dereng. Ez annak is köszönhető, hogy elpoénkodja és összecsapja az amúgy komoly témát, ezáltal nem is zárja le rendesen. Pedig a Semmi lány igazán ütősre sikeredett, de itt inkább egy kifilézett regényt kapunk.

 

Történetünk…

a Frogmonton Farm mindennapjait követi, ahol Jenny és Russel immár egy gyerekkel a nyakukban élik az életüket. Egy csapat csirke is boldogítja a mindennapjaikat, valamit egy új szomszéd, aki minden élőbe is beleköt. De egy régi és egyáltalán nem szívesen látott ismerős is felbukkan, hogy megnehezítse Jenny életét.

 

A Prológussal még semmi bajom nem volt. Sőt, nagyon hasznosnak is találtam, hiszen nagyvonalakban elmeséli, hogy mi is történt eddig. Ezáltal az első fejezetek nem lesznek teli felemlegetésekkel, és mindkét típusú olvasónak kedvében jár az írónő. Hiszen ha egymás után olvasod a két kötetet, akkor egyszerűen kihagyható.

 

Nagyot csalódtam Russelben, akinél nem emlékeztem, hogy ennyire lekezelően bánik Jennyvel. Nagyon idegesített, hogy álladóan utasítgatja, mintha a felesége képtelen lenne önállóan döntést hozni. Ez amúgy részben igaz, és olyan volt, mintha Jenny tényleg visszafejlődött volna. Bár Thomas, a láthatatlan lova segít rajta, de ez csak egy átmeneti megoldás. Viszont Russel nem csak őt ugráltatja, hanem mindenki mást, és tompított formában érzelmi zsarolást is alkalmaz. És a kedvencem, hogy titkolózni sem tud, de mégis csinálja.

 

Forrás: Pinterest

 

Az otthoni élet a patagóniai rohamcsirkék körül forog, akik először a fürdőkádban laknak. Majd kapnak egy ólt, amire véletlenül sötétben világítós neonsárga pöttyöket festenek. Mindezt az fura nevű szomszéd néni, Mrs. Balasana is nehezményezi. Igazán rejtélyes asszonynak van belengetve, és már én is kezdtem az összeesküvéselméleteket gyártani, de igazából csak jobban meg kellett ismernünk. Illetve kellett hozzá még Mrs. Crisp is, aki továbbra is a kötet napsugara.

 

A regény bár elég korán belengeti a bonyodalmat, de nagyon sokáig visszarakja a polcra. Russel titka hamarabb kiderül, bár elég jelentéktelen volt a nagy egészet nézve. A vége ugyan élesedik, de kevésbé adja meg az aha élményt, mint az első rész.

 

Összességében

Sajnos nem adott hozzá az első részhez, valamint élményben messze elmarad tőle. Emellett Russel is jobban idegesített, Jenny pedig egyenesen visszafejlődött. Talán azok élvezhetik jobban, akik a Semmi lányt is jobban szerették. Nekem azonban túlságosan súlytalan volt.

 

Köszönöm szépen a lehetőséget a Metropolis Mediának!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése